Tihanyi Bencés Apátság és altemploma
Tihany a Balaton-felvidék és egyben hazánk egyik legszebb felvésű települése. Legismertebb műemléke a kéttornyú bencés apátsági templom, a barokk kor egyik remeke. Története egészen a 11. századig nyúlik vissza, a monostor alapító oklevele a legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt magyar szórványemlék. Ismerd megy a Tihanyi Apátság majd ezer éves történelmét és jelenét!
Tihanyi Apátság története
A Tihanyi-félsziget vulkanikus hegysorának kelet felé meredeken leszakadó peremén áll a fennséges Tihanyi Apátság, ahonnan felejthetetlen kilátás nyílik a Füredi-öbölre.
A tihanyi bencés monostort I. András király (1046-1060) alapította 1055-ben és itt is temették el 1060-ban. A templomot Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. Gondolom a Szűz Máriát nem kell különösebben ragozni, Szent Ányos neve viszont számomra is ismeretlen volt. Nem is csoda, hisz a Szent Ányos (Anianus) a franciaországi Orléans püspöke volt és sem hazánkban, sem a környező országokban nem alakult ki kultusza. Valószínűleg I. András révén került be a tisztelete hazánkba. A hagyomány szerint Szent Ányos imáival megmentette Orléanst Attila hunjainak támadásától, emlékét a francia uralkodók évszázadokon át gondosan ápolták.
A kolostor alapító oklevele a legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt magyarországi oklevél. Különlegessét az adja, hogy főleg latin nyelvű szövegében magyar szavakat, kifejezéseket is használtak. Ezt tekintjük a magyar nyelv legrégibb írásos emlékének, melynek eredeti példányát a Pannonhalmi Főapátság levéltárában őrzik. Iskola tanulmányokból talán még ismerősen cseng az oklevélben található leghosszabb egybefüggő magyar kifejezés: „feheruuaru rea meneh hodu utu rea” (Fehérvárra menő hadi útra).
A Tihanyi Apátság épületeiben a tatárjárás (1241-1242) nem okozott pusztítást, a törökdúlás annál inkább. A szerzetesi élet 1534-ben megszűnt. A katonaság csak 1674-ben adta vissza eredeti rendeltetésének a templomot. Az 1683-as tűzvész azonban romba döntötte a kolostori épületeket.
Az eredeti középkori építményből a szinte érintetlen altemplomot leszámítva csak néhány kőfaragvány maradt ránk.
1719-ben kezdődött meg az újjáépítés Wittwer Márton karmelita építész tervei szerint Lécs Ágoston apát megbízására. A középkori épületeket elbontották. Több mint harminc év alatt, 1754-re épült fel a 46 méter hosszú és 16 méter széles barokk templom a 35 méter magas két toronnyal és az új kolostor épülettel. A tornyok magassága 35 méter. Barokk berendezését, a szószéket, az oltárokat, az orgonakarzatot, a padok pompás faragványait ma is megcsodálhatjuk. A berendezés a tiroli származású Stulhof Sebestyén munkája, aki negyszázadig dolgozott a templomban, ott is temették el.
Ugyanekkorra készült el az új kolostorépület is, ahol egyszerű cellákat alakítottak ki. A földszintjén volt a refektórium (szerzetesi ebédlő), az emeleten pedig a könyvtár. A refektórium falképei bencés rendi és Árpád-házi szenteket és magyarországi uralkodókat ábrázoltak.
II. József császár, akit „kalapos királyként” ismerünk, 1786-ban ahogy a majki kamalduli rendet, úgy a bencés rendet is feloszlatta. Csak egyetlen szerzetes maradhatott, aki ellátta a plébániai feladatokat. A rend tagjai 1802-ben térhettek vissza Tihanyba, csakúgy, mint Pannonhalmára.
1889-ben a templom nagy felújításakor falképeket is festettek. A kor jeles festőit, Deák-Ébner Lajost, Lotz Károlyt, Székely Bertalant és Novák Jánost bízták meg egy-egy boltmező kifestésével. Deák- Ébner Lajos az egyházatyák csoportját, Székely Bertalan a négy evangelistát, Lotz Károly a Hit, Remény, Szeretet, míg Novák János Szent Ányost festette.
A tatai Esterházy-kastélyból való menekülése után itt lakott utolsó uralkodónk, Habsburg IV. Károly király és Zita királyné, mielőtt Madeira szigetére száműzték őket.
A szerzetesnek 1950-ben ismét el kellett hagyniuk a monostort. A plébánia megmaradt, a monostor előbb szociális otthon lett, később pedig múzeum költözött bele.
A bencések 1990-ben térhettek vissza Tihanyba, a kolostoregyüttest azonban csak 1994-ben kapták vissza az államtól. Először a templombelső (falképek, oltárok) restaurálása történt meg, majd 1996-ban megkezdődhetett a monostor teljes felújítása. Ma is otthont a a bencés szerzetesi közösségnek.
A Tihanyi Apátság látnivalói és látogatása
Templom
Lenyűgüző a templom barokk belső tere. A főoltárkép Szent Ányos megdicsőülését ábrázolja, az oltár két oldalán pedig Szent István és Szent László királyunk szobrait helyezték el.
A Jézus Szíve mellékoltár középpontjában Jézus alakja áll, mindkét kezével tövissel koszorúzott szívére mutat. A tizenkét lángnyelvből és szívből formált nagyobb szív a 12 apostolt szimbolizálják. A fiókáit saját vérével tápláló pelikán az Oltáriszentséget jelképezi.
A Mariazell-i oltár az osztrák Mária zarándokhely oltárának másolata, a felöltöztetett Szűz Mária kegyszobrával.
Altemplom
Az eredeti 11. századi épületből fennmaradt, román stílusú altemplomban találjuk I. András király síremlékét. Ez az egyetlen középkori magyar királysír, amely az eredeti helyén maradt meg. Megnézhetjük a tihanyi apátság alapítólevelének másolatát az ómagyar szavakkal.
Kolostor
Az épület nagy részébe visszaköltöztek a bencések, de itt található a Bencés Apátsági Múzeum is.
Az utolsó magyar király és neje tiszteletére egy kis kiállítást rendeztek be Boldog IV. Károly király Emlékszoba néven.
Az apátság nyaranta hangversenyeknek, tavasztól-őszig pedig kiállításoknak, rendezvényeknek ad otthont.
2011-ben épült meg az Apátsággal szemben a fogadóépület, ahol megvásárolhatjuk a belépőjegyeket, és a vetítőteremben bemutató filmeket láthatunk az apátságról.
A templom előtti téren, a lépcsősor tetején álló, Az alapító címet viselő, I. Andrást ábrázoló szobor Varga Imre alkotása, 1972-ben állították fel. A fotót köszönöm Kiss P. Dórának.
