Petra romvárosa, nabateusok csodálatos öröksége Jordániában
Petra romvárosa az egyik legismertebb és leglátványosabb régészeti lelelőhely, ahol az ősi keleti hagyományok az ógörög építészettel keverednek. Jordánia legfőbb látványosságának jelentőségét mutatja, hogy 1985 óta az UNESCO világörökségi oltalmát élvezi és 2007-ben a világ hét új csodája közé is beválasztották. Érdemes legalább fél napot áldozni az időszámítás előtt 3. században épült Petra látnivalóinak megtekintésére, csodálatos túrákat tehetünk a nabateusok egykor virágzó fővárosából.
Petra, Jordánia csodája
Petra (görögül: „szikla”, arab neve: البتراء, al-Butrá) a jordániai sivatag sziklái között megbúvó egykori karavánközpont egy arab néptörzs, a nabateusok virágzó fővárosa volt.
A régészeti kutatások eredményei szerint az Akaba és a Holt-tenger között elterülő szakadékokkal tagolt völgyterület időszakosan, már a kőkorszak (I. e. 9. évezred) óta lakott volt. A Biblia alapján a térséget I. e. 1500 körül a hurrik, majd az edomiták népesítették be. Az I. e. 6-5. század között egy belső Arábiából indult sémi nép, a nabateusok hódították meg.
A Vörös- és Holt-tenger között elterülő, félig épített, félig sziklába vájt Petra fontos kereszteződést jelentett Arábia, Egyiptom és Szíria-Fönícia között. A hatalmas mészkőhegyek természetes védelmet nyújtottak a településnek. A nabateusok ellenőrzésük alá vonták a selyemút Damaszkusztól az Akabai-öbölig húzódó szakaszán folyó kereskedelmet.
A sivatagi területen nagyon kevés csapadék hullik, ezért is keltett nagy szenzációt és riadalmat, amikor 2018-ban árvíz miatt le kellett zárni Petrát, és a heves esőzések miatt 3500 turistának kellett elhagynia a várost.
Petra fénykora
Petrát a Kr. e. 6. század körül egy szemita népcsoport, a nabataeusok alapították, akik egy Szíriáig terjedő kereskedő-birodalom alapjait fektették le. Az i. e. 200 – i. sz. 100 között élte virágkorát. Évszázadokig itt volt a Földközi-tenger, a Közel-Kelet, Afrika és India között fűszereket szállító tevekaravánok fő találkozópontja.
Petra hanyatlása és felfedezése
Hanyatlása kr. u. 106-ban kezdődött, amikor Traianus császár végleg meghódította a nabateus királyságot és Szíria kormányzója, Cornelius Palma fennhatósága alatt Arabia Petraea néven provinciájává tette. Petra kereskedelmi kapcsolatai leépültek, és az új karavánutak fölötti felügyeletet a szíriai Palmüra városa vette át (130–270 között). Tovább rontotta a helyzetet a várost sújtó számos földrengés.
Bár Petra korábbi tekintélye megkopott, építészetileg ez idő alatt is fejlődött. Ekkor épült a római színház, az oszlopokkal határolt út – a cradus maximus, diadalívek, új fürdők és nymphaeumok.
636-ban muszlim arabok vették be a várost, azonban mivel a város nem esett a Mekkába vezető zarándokútba, így nem fejlődött.
Petra a 12. században nyerte vissza ókori pompáját, amikor keresztesek építettek itt erődöt. A lovagok hamar visszavonultak és ismét feledésbe merült a város. Csupán a beduin pásztorok tudtak létezéséről egészen 1812-ig. Ekkor Jean Louis Burckhardt svájci felfedező egyik útja során kalandos körülmények között talált rá a romvárosra.
A 19. század során mind több utazó, kalandor, felfedező és kutató jutott el Petrába. A város tudományos feltárása 1907-ben vette kezdetét.
A modern turizmus az 1930-as években kezdődött, ekkoriban épültek az első szállodák, néhány éppen a romvárosban, közvetlenül a római színház mellett. Ezeket a városképet romboló épületeket azóta visszabontották.
Az 1980-as évek végén a Petra felé vezető úton, a Szik bejárata előtt egy látogatóközpontot létesítettek.
Petra romvárosa és látnivalói
Kincsesház – Khazne Firaun
Petra egyik leghíresebb látnivalója a Khazne Firaun, más néven „a fáraó kincsesháza”. Szinte mindig ezzel reklámozzák Petrát és ez tárul elénk amikor a Siken (Siq) keresztül megérkezünk. A Sik a Musza folyó által formált szurdok. A folyót a nabateaiak gáttal torlaszolták el, s csatornába terelték, hogy a városba ivóvizet vezessenek.
A szurdokban megtett 1,2 km-es szakasz is igazi élmény. Meredek, az út mindkét oldalán több száz méter magasba törő falak közt kanyarogva érjük le a végcélt. A végén alig több mint 3 méterre szűkül. Ez még katartikusabbá teszi az elénk táruló varázslatos, 40 méter magas, 25 méter széles kincsesház látványát.
A kincsesház az egyetlen épület Petrában, ami nélkülöz minden nabateai elemet, és kizárólag Alexandriához és az ógörög művészeti hagyományokhoz kapcsolódik. A lenyűgöző homlokzat mögött egy hatalmas, négyzet alaprajzú termet vájtak ki a sziklából. A petrai sírokra jellemzően a terem belső kialakításának egyszerűségével szemben a külső megmunkálás összetett és bonyolult.
Dzsebel-Khubtha
A Khaznétől északra fekszik Dzsebel-Khubtha hatalmas tömbje. Itt három nagyméretű királysírt vájtak „a király falaként” ismert sziklafalba: az Urna-, a Korinthoszi-, és Selyem-sírt (Palotasír).
Római színház
Petra jelentős római relikviákat rejt, köztük az 1. században emelt színházat. A csaknem teljesen a sziklába vájt építmény több mint 8.000 néző befogadására volt képes.
Királysírok
A színháztól északra eső szikláknál találjuk a sziklába vájt királysírokat.
Áldozatok Magas Hegye és Ad-Deir kolostor
Az Áldozatok Magas Helyére felmászva csodálatos panoráma tárul elénk. A hegytetőn álló Ad-Deir kolostor hasonló a kincsesházra, de megközelíthetősége miatt kevésbé ismert.
Mózes völgye – Vádi Músza
A Vádi Músza („Mózes völgye”) az a hely, ahol a Biblia szerint Mózes vizet fakasztott a sziklából a Kánaán felé tartó szomjazó zsidóknak. A völgy homokkőből épül fel, a sziklában található ásványi anyagok a kőzet felületén kioldódnak és különböző színűre festik. A domináns rózsaszín, vöröses színt a vas, a sárgát a kén, a zöldet a réz, a fehéret az agyag, a szürkét és feketét a magnézium váltja ki.
Engem a hely természeti szépsége is teljesen lenyűgözött.
Petra és Indiana Jones
Petra igazi népszerűségét és ismertségét Steven Spielberg filmrendezőnek köszönheti. 1989-ben Spielberg a Szik szurdokban és a Fáraó kincsházában forgatta nagy sikerű kalandfilmsorozatának harmadik, Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag című epizódját.
A fotóimat 2004 decemberében készítettem, de a látvány és Petra varázslatos világa szerint azóta sem változott.
A legtöbb turista – ahogy mi is -, általában csak pár órát tölt az ősi romvárosban, pedig a látnivalók sokasága miatt egy nap is kellene a felfedezésére. Ha van időnk, érdemes alaposan körülnézni az ősi városban. Ha megéhezünk, akkor sem kell izgulni, még éttermet is találunk a terülten.
Aki nem szeret gyalogolni, teve vagy akár szamár háton is megteheti a szurdokon átvezető utat.
És még egy kihagyhatatlan látnivaló Jordániában.
