Palmüra, az ókori Szíria virágzó városa, ahogy már sosem látjuk
Palmüra (Palmyra), a szír romváros nagy hatással volt rám a 2008-as látogatásomkor. A békés romok közt sétálgatva eszembe nem jutott volna, alig pár év múlva fegyverek hangja töri meg a csendet és izgulni kell, hogy marad-e valami a régi épületből. Mai napig nem tudom, milyen károkat okozott az Iszlám Állam, megtörtént-e már az aknamentesítés, végett ért-e a kárfelmérés és elindulhatott-e az UNESCO által beígért helyreállítás.
Még a boldog békeidőkben, 2008-ban októberében volt szerencsém megcsodálni és megörökíteni a kétezer éves épületeket. A fénykorában százezernél is több lakosú romváros monumentalitása, a sok titkot mesélő kövek látványa teljesen lenyűgözött.
A város megszállásáról és lerombolásáról szóló rémes hírek hallatán mindig valami személyes érintettséget is éreztem. Úgy éreztem, hogy megloptak, eloroztak valamit, ami nekem és sok-sok embernek fontos volt. Úgy tűnt, hogy a tehetetlen dühön túl nem maradt nekem semmi. Az ott töltött szép órák emlékét és a fotóimat nem tudták elvenni, mégis valami ürességet éreztem.
A város visszafoglalásával a seb gyógyulni látszik, de a nyoma, a heg örökre ott marad a szívemben. Sosem fogom megérteni az értelmetlen rombolásokat és sosem tudom már úgy nézni ezeket a fotókat, mint azelőtt.
Palmüra (Palmyra) romjai
A Szír-sivatagban Damaszkusztól északkeletre fekvő oázis, Palmüra az ókor egyik legfontosabb kulturális központja volt. Az 1-2. századig a számos civilizációval körülvett Palmüra művészete és építészete a görög-római technikai megoldásokat a helyi hagyományokkal és perzsa hatásokkal ötvözte. A hatalmas épület maradványok, mint pl. az Agora, a színház és a templomok jól visszaadják az ókori városkomplexum képét. A város 1100 méteres, oszlopokkal szegélyzett tengelye Baál templomát kötötte össze a Diocletianus táborával.
A romváros tudományos értékű feltárását az I. világháború után kezdték meg, az UNESCO 1980-ban vette fel a világörökségi listájára.
Az Iszlám Állam fegyveresei 2015. május 21-en elfoglalták Palmürát, majd május 23-án lerombolták az ókori arab istenség, Allát 3,5 méter magas oroszlánszobrát. Aknákat telepítettek a romok környékére és többek közt kivégezték a 82 éves főrégészt, aki 50 évig gondozta Palmüra műkincseit.
Tíz hónapi uralom után sikerült elűzni az iszlamistákat, de pár hónap múlva ismételten elfoglalták a területet. Végül 2017. március 2-án a kormányerői orosz támogatással ismételten visszafoglalták a várost.
Több értékes műemlék megsemmisült, nem tudni mit tudnak majd helyreállítani és mit nem. Az már biztos, hogy az első képen látható diadalív nem áll és a híres oroszlánszobor volt, amit elsőként megsemmisítettek.
A fellegvár 2018-ban, ahogy én láttam:
A szobor, amit már senki nem láthat:
És néhány további kedvenc fotóm csak úgy, kommentár nélkül:
Most kellene valami szépet, valami biztatót, valami szívhez szólót írnom. De nem megy… A sírás fojtogat… Mi lesz veled Palmüra? Mi lesz veled emberiség?
További fotók Palmüráról:
Kattints a logóra vagy Közel és távol szöveg alatti dátumra és már láthatod is a fotókat!
