Boszra ősi városa Szíriában
Boszra ősi városa a Római Birodalom arábiai tartományának egykori fővárosa, a Mekkába vezető őszi karavánutak fontos állomása volt. A „Fekete város” falain belül rómi, kora keresztény és muzulmán építészeti emlékekkel is találtozunk. Van itt a 2. századi római színház, korai keresztény romok, valamint számos mecset és medresze is. A szíriai város 1980 óta az UNESCO világörökség része.
Boszra ősi városa Szíriában
Boszra (arabul: بصرى, egyes átíratokban Bosra, Bostra, Busrana, Bozrah, Bozra, Busra Eski Şam, Busra ash-Sham, Nova Trajana Bostra) a mai Szíria déli részén található.
A „Fekete város” nevet onnan kapta, hogy fekete bazalt borítja a környező vulkanikus tájat, ahonnan az építőanyagokat ideszállították.
A településről először az i. e. 14. században III. Thotmesz és Ehnaton amarnai dokumentumai tesznek említést, Busruna néven. Az i. e. 2. században Petra hanyatlása után szintén szír Palmiraval együtt Boszra jelentősége is megnőtt. Felvirágzása és metropolisszá válása kitűnő fekvésének köszönhető. Kereskedelmi utak metszéspontjában- köztük a Vörös-tengerhez vezető római úttal – állt. A sok kiváltság mellett pénzverési joggal is rendelkezett.
I. sz. 106-ban meghódították a rómaiak, és Arabia provincia székhelyévé vált. Ekkor 5000 főt számláló légió állomásozott itt, a katonák a város északi részén lévő körletben laktak. A város kitűnő infrastruktúrával rendelkezett: öt római út találkozott itt, köztük a Via Nova Traiana, amely egészen a Vörös-tengerig tartott.
Két hatalmas természeti erővel is rendelkezett a város: száraz nyári időszakban is elegendő vízzel rendelkezett és hatalmas kiterjedésű termőföldjei voltak.
2-3. században megépült a rómaiszínháza. 512 és 513 között katedrális emeltek.
Aztán jött az arab hódítás, Rásidún kalifátus haderői 634-ben a boszrai csatában elhódították a várost a rómaiaktól. Boszra volt az első szír város amely áttért az iszlám hitre.
Itt született Ismail ibn Kathir híres iszlám tanító és Bahira, aki az iszlám hagyomány szerint megjósolta az ifjú Mohamednek az ő elkövetkezendő prófétaságát. Mohamed próféta pedig kétszer is ellátogatott a városba.
A 11. században a római színház köré arab erődítmény épült. Majd a következő évszazadokban újabb erődök, mecsetek és medresszék (iszlám iskola) épültek.
A város egészen a 17. századig jelentős állomása volt a Mekka felé tartó karavánoknak. A középkorra jelentőségét vesztett kis faluvá zsugorodott.
A boszrai római színház belső terének feltárása 1947 és 1970 között zajlott. 1990-ben a színháztól nyugatra felfedezték egy amfiteátrum és egy hippodrom (lóvásártér) nyomait is.
Boszra ősi városa – látnivalók
Ókori színház és oszlopok, kapuk
A valószínűleg Traianus alatt épült ókori színházat a 481 és 1231 között kiépített citadella falai és tornyai veszik körül. Hatalmas négyszög alakú kőtömbökből épült tornyaival kívülről nézve arab erőd is lehetne, ám pontosan a szívében fekszik a 15.000 nézőt befogadó ókori színház.
Az egykori színházat borító sivatagi homok akadályozta meg, hogy az épület köveit széthordják.
A világon a legjobb állapotban megmaradt római színházban minden évben nemzeti zenei fesztivált tartanak. Amikor ott jártam, akkor is épp erre készültek.
Boszra ókori romjai közé taroznak az oszlopsorok és kapuk, többek között a város keleti részén található Nabata-kapu, emögött állt egykor a sivatag nép lakónygede és temploma. Csak nyomokban maradt fenn egy hippodrom és egy amfiteátrum. A város délkeleti részén palota nyomai láthatók, ez feltehetően a római helytartó székhelye lehetett.
A Julianus érsek által 513-ban befejeztetett boszrai katedrális befolyással volt a keresztény és kisebb mértékben az iszlám építészeti formákra.
Az 1950-ben helyreállított Omar-mecset (Al-Umar-mecset) egyike az iszlám időszámítás 1. évszázadából származó azon ritka épületeknek, amelyek Szíriában megmaradtak. A koari 8. században felépült,mai formáját a 12. században nyerte el.
Egy évszázaddal később nyitotta meg kapuit a mecsettel szemben a Mnjaq-fürdő.
A Mabrúk-mecset állítólag azon a helyen épült, ahol egy Mekkából érkező teve, hátá a korán első kézzel írott pédányával megpihent.
A város az emberi alkotószellem remekműveként 1980-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára.
Ha benézünk a helyiek udvaraiba, akkor itt-ott szintén látunk régi oszlopmaradványokat. Ezek nem itt voltak eredetileg, egyszerűen csak elhordták a műemlékeket.
Még a „boldog békeidőkben”, 2008-ban jártam ott, de már akkor sem igen volt turista. Az egykori üzletek üresen kongtak és átadták magukat az enyészetnek.
