Trier római kori műemlékei és templomai
A Mosel folyó partján fekvő Trier Németország legrégebbi városa, melynek 400 éves római kori történelme és sok keresztény épülete van. A „Róma másának” ránk maradt épületmaradványai, Trier római kori műemlékei 1986 óta az UNESCO világörökségi oltalma alatt állnak. Trier látnivalói azonban nem merülnek ki az ókori emlékekben. A keresztény hívők Jézushoz kapcsolható ruhadarab megtekintéséért zarándokolnak ide, az ateistákat Karl Marx szülőháza, a borkedvelőket pedig a rizling csalogatja a városba.
Trier rövid történelme
Trier Rajna-Pfalz szövetségi állam nyugati részén a luxemburgi határhoz közel helyezkedik el a bortermelésre kiválóan alkalmas homokkő hegyek között meghúzódó völgyben. Részét képezi a Mosel-Saar-Ruwer borvidéknek. Az Alpoktól északra Trier a római emlékekben leggazdagabb város.
A helyi hagyományok szerint Trier városa már Róma alapítása előtt 1300 évvel is létezett, később kelták telepedtek itt le, majd római légiók vették át az uralmat.
Krisztus születése előtt 16 esztendővel Augusta Treverorum néven szerepel a birodalmi feljegyzésekben.Az 1-2. században 20 000 ülőhelyes amfiteátrum, Barbara-fürdő és városfal – benne a Porta Nigra – épült.
286 körül építették a „Császár- fürdőket”, amely a harmadik legnagyobb fürdő volt a Római Birodalomban.
A római kor magával hozta a fejlődést, a következő évtizedekben nagy kereskedelmi központtá fejlődött. A település a 3. század végén a római tetrarchia egyik fővárosa,a Nyugatrómai Birodalom császári fővárosa lett. Ebben az időben a „második Rómaként” emlegették.
1034 és 1042 között a Porta Nigrát Szent Simeon-templommá építették át.
1190-ben városi rangot kapott, a 13. században megépült a román-gótikus stílusú székesegyház és a Miasszonyunk-templom.
Számukban és minőségükben a fennmaradt épületek kiemelt jelentőségű római kori emlékek. Ezért is kerülhetett fel a város az UNESCO világörökségi listájára 1986-ban.
A többnyire Claudius uralkodása alatt (41-54) épült eredeti városközpont a 2. század közepére jelentősen megnőtt. Falat emeltek köré, a Mosel folyón pedig mészkő és bazalt felhasználásával hidat építettek.
Trier újraépítését 306 után Nagy Kontantin vállalta magára. A felújított amfiteátrum és fürdő, a Circus Maximus, valamint a hatalmas császári palota maradványai ebből az időből származnak.
A korai keresztény időkben a Nyugat-Római Birodalom központja volt Trier városa. Ennek köszönhető a Nagy Konstantin császár által emeltetett Konstantin Bazilika és a Császári Fürdők impozáns épületei.
Bár a II. világháború nem kímélte – a bombázások során a város jelentős része megsemmisült -, az antik és kora középkori épített emlékek jelentős része azonban nem a háborúk viharai miatt tűnt el. Az emfiteátrum nézőterének köveit épp úgy elhordták a leleményes építkezők, mint a római városfalat.
Trier látnivalói, nevezetességei
Római kori műemlékek
A központi fekvésű, enyhe klímájú, folyóparti település fontosságát bizonyítják a fennmaradt római épületek: a Barbara Fürdő,a hat és fél kilométeres városfal maradványai, illetve a máig megcsodálható, egykor Mars nevét viselő, Porta Nigraként ismert északi városkapu.
A város leghíresebb épülete és egyben a jelképe a Porta Nigra, azaz az ókori északi városkapu, a fekete kapu. Elnevezése a középkorból származik, az időjárás viszontagságaiban elszíneződött homokkőre utal. Másik neve Porta Martis, azaz Mars kapuja volt. A helybéliek egyszerűen csak Porta névvel jelölik.
A csodálatos épségben fennmaradt Porta Nigra nevet viselő városkapu annak köszönheti mai állapotát, hogy a középkorban katolikus templommá alakították át, megőrizve az eredeti falakat, kupolákat.
A fekete kapu római falairól Napóleon bontatta le a középkori részeket.
A Mosel folyón átívelő római híd Németország legrégebbi hídja, szintén a világörökség része.
Az amfiteátrum a római korból származik, Kr. u. 100 körül épült és kb. 20 000 nézőt fogadott be.
Trier további látnivalói, nevezetességei
Néhány fő épület az ókor óta használatban van. A mai Konstantin-bazilika eredetileg az Aula Palatina volt, ahol előbb a császári audienciákat tartották. Később a frank grófok palotájaként szolgált, majd a püspöki palota nagyterme lett. Ma evangélikus templom.
Nagy Konstantin két, 326-ban épített és a 11-13. században csaknem teljesen helyreállított bazilikájából lett a Szent Péter-dóm és a Miasszonyunk templom.
Bár az amerikai bombázók nem kímélték a várost, a Szent Péterről elnevezett trieri dóm csodálatos boltívei nem omlottak össze. Amikor egy hatalmas, levegőből ledobott robbanószerkezet eltalálta az épületet, a bomba gyakorlatilag vízszintesen szelte át a belső teret. Az ajtón érkezett és a szemközti ablakon távozott. Ennek köszönhető, hogy Európa egyik legrégebbi és legnagyobb építészeti csodája ma látogatható.
Itt örzik azt az ereklyetartót, amely a legenda szerint Jézus keresztre feszítésekor viselt ruhájának egy darabját tartalmazza.
A Szent Paulinus-templom késői barokk stílusú plébániatemplom, amelynek belsejét Johann Balthasar Neumann tervezte. 1958 óta a basilica minor rangot viseli.
A város sétáló utcáján juthatunk el a Fekete kaputól a templomokig. Itt és főterén szép favázas és hagyományos építésű épületeket is láthatunk.
A Szent Péter-dóm és a Miasszonyunk templom szinte teljesen összeépült. A legszűkebb részen kevesebb, mint egy méter választja el őket egymástól.
A város büszke egykori szülöttére, Karl Marx-ra (1818-1883). A Marx igen sokoldalú volt: filozófus, közgazdász, szociológus, a kommunista munkásmozgalom teoretikusa és a marxizmus névadója, a modern társadalomtudomány és a szociológia alapítója.
Egykori háza ma múzeumként működik. Itt szinte folyamatosan láthatunk fényképezőgépekkel felszerelkezett kínai turistacsoportokat, akik a kommunista eszmék szellemi atyja előtt róják le tiszteletüket.
Marx leszármazottai ma is a városban élnek és és jól menő divatáru üzletet üzemeltetnek.
Igen népszerű Trier történelmét bemutató Rajna-vidék Múzeum is. Itt-ott a másik három kapu és az egykori városfal maradványaira is rábukkanhatunk, bár ezek közel sem olyan látványosak, mint a Fekete kapu.
Trier a Mosel vidék rizling fővárosa
A napsugarakat elraktározó, ásványi anyagokban gazdag homoköves talaj, a barátságos éghajlat miatt már az ókorban is jelentős bovidéknek számított. Ma pedig minőségi német borok, elsősorban a rizling fajták központja. A városközpontban és a környéki pincészetekben egyaránt kínálnak borkóstolókat.
