Norvégia UNESCO Világörökségi helyszínei
Norvégia területéről eddig nyolc helyszín került fel az UNESCO Világörökségi listájára, amelyek közül meglepő módon csupán egy természeti örökség, hét pedig kulturális. Ezeken felül öt helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre, köztük nagy kedvencem a mesés Lofoten-sziget. Norvégia UNESCO világörökségi helyszínei szintén olyanok, amelyeket érdemes legalább egyszer felkeresni.
Norvégia UNESCO Világörökségi helyszínei
Urnesi dongatemplom
A norvégiai elsők között, 1979-ben került be a világörökségek közé Norvégia legrégebbi, a vikingkorból származó temploma, az Urnesi dongatemplom. A Sognefjord északi partján egy völgyben álló, a kelta, viking és román kori művészet hagyományait egyesítő templomot a 12. és a 13. században építették.
A dongatemplomok kizárólag fából épültek, vázukat hajóárbócra emlékeztető póznák alkotják, tetejüket fazsindelyekkel borították. Norvégia területén mintegy harminc dongatemplom található, ezek közül az urnesi az egyik legszebb. Az épület külső részét 11. századi faragott fonásminták díszítik, amelyek egy korábbi, ugyanezen a helyen álló templomból származnak.
Az Urnesi dongatemplom belső tere a többi dongatemploméhoz hasonlóan egyszerű. A félkör alakú boltívek alakján és az oszlopfők faragott domborművein a román kori építészet és szobrászat stílusjegyei figyelhetők meg. Az épület faragott díszítései mitikus lényeket, sárkányokat, egymásba fonódó állatokat, kígyószerű formákat ábrázolnak.
Bryggen, Bergen kereskedő negyede
Bergen egykori kereskedőnegyede, Bryggen a „fjordok kapujának” hívott város fontos szerepére emlékeztet, amelyet a 14. századtól a 16. század közepéig a Hanza-szövetségben töltött be. Jelentőségét a halkereskedelemnek és a tartósításhoz szükséges só kereskedelmének köszönhette és napjainkig Norvégia egyik legfontosabb kikötője.
A Bryggen háromszintes faépületei 1979 óta állnak UNESCO oltalom alatt. Számos tűzvész pusztított a városban, az utolsó 1955-ben. A világörökségi helyszínhez összesen 62 épület tartozik, melyek hagyományos építési technikákkal, az 1702-es tűzvész után épültek. A faépületek egy-egy udvart fognak körül, a tetőkön kívül a homlokzatokat és az oldalfalakat is zsindely borítja.
Røros bányaváros
A 17. században alapított Røros városa létét az itt felfedezett rézlelőhelynek köszönheti, 1980 óta világörökség. A réz kitermelése 1644 és 1977 között 333 éven keresztül folyt, de a kohósítás már 1953-ban megszűnt. A településen ma egy öntöde és mintegy kétezer emeletes faház áll.
A város középkori megjelenését az épületek sötétre festett rönkfa homlokzatának köszönheti. A város egyetlen kőépülete az 1784-ben befejezett barokk templom. A templomot közrefogják a bányászok lakóépületei, ezek közül egyes házak 250 évesek.
A helyszínt 2010-ben kiterjesztették így védelem alá kerültek a környező ipari és mezőgazdasági területek, Femundshytta olvasztója és a szállítási útvonal.
Alta sziklarajzai
Az Alta régió az északi sarkkörtől északra egy fjord védett végében helyezkedik el, sziklába vésett és festett ábrái a világ legjelentősebb sziklarajzai közé tartoznak. 1985-ben nyílvánították védetté.
A körülbelül 3000 sziklarajz, melyeket több centiméter mélyen vésték a sziklába 7 helyszínen, 45 helyen szétszóródva található. A feltételezések szerint i. e. 4200 és i. e. 500 között készültek.
A jó állapotban fennmaradt rajzok bemutatják hogyan éltek a nem sokkal az utolsó jégkorszak után megtelepedett emberek. A vésetek állatokat és embereket jelenítenek meg. Az állatok közül a leggyakoribb a rénszarvas, a jávorszarvas, a medve, a vadlúd és a lazac. Az embereket vadászat, halászat, tánc, és szertartások közben mutatják be. A későbbi rajzokon mezőgazdasági tevékenységek ábrázolása is felfedezhető.
Vegaøyan – A Vega-szigetvilág
Az északi sarkkörtől kissé délre található Vega-szigetcsoport több kis sziget együttese, amelyek a fősziget, a Vega körül helyezkednek el. A helyi lakosok 1500 éven keresztül halászatból és a pehelyréce könnyű, a fészkük bélelésére használt pihéinek begyűjtéséből éltek. A térségben fenntartható gazdaság fejlődött ki, ennek jelei a halászfalvak, a raktárak, a rakpartok, a pehelyházak, a gazdasági területek és a világítótornyok. A pehelyrécék élőhelyét kerítésekkel vették körül, végül háziasították a vadon élő állatokat. Az összegyűjtött lúdpehely napjainkban is a textilipar egyik alapanyaga, ruhabélésként és takarókhoz használják. 2004 óta világörökség.
Nyugat-norvégiai fjordok – a Geiranger-fjord és a Nærøy-fjord
Norvégia egyetlen természeti öröksége 2005 óta szerepel a listán.
A Norvégia déli részén található két fjord a leghosszabb és legmélyebb fjordok közé tartozik, meredek sziklafalaik 1400 méter magasra emelkednek, vizük eléri az 500 méteres mélységet.
Mindkét fjordnak a szárazföld belsejében lévő része a mélyebb, összeköttetésben állnak a nyílt tengerrel, és a jégkorszak végén megemelkedő tengerszint miatt vízzel töltődtek fel. A partvonallal párhuzamosan futnak majd beleolvadnak egy másik fjordrendszerbe.
A fjordok 1-2 kilométer szélesek, az oldalukon látható vízeséseket a közeli hegyekből alázúduló folyók vize táplálja.
Struve földmérő vonal
A Struve földmérő vonal háromszögelési pontokból álló, 2820 kilométer hosszan húzódó vonal a norvégiai Hammerfesttől a Fekete-tengerig. A háromszögelési pontokat Friedrich Georg Wilhelm von Struve csillagász állíttatta fel 1816 és 1855 között.
2005 óta Észtország, Fehéroroszország, Finnország, Lettország, Litvánia, Moldova, Norvégia, Oroszország, Svédország és Ukrajna közös világörökségi helyszíne.
Friedrich Georg Wilhelm von Struve német csillagász elhatározta, hogy pontosan meghatározza a Föld formáját és nagyságát. A méréseket úgynevezett háromszögelési technikával, mérőpontok által meghatározott háromszöghálózat segítségével végezték. A cél a tartui meridián, a Tartu városán áthaladó hosszúsági kör pontos megmérése volt.
A tíz országon (Norvégia, Svédország, Finnország, Oroszország, Észtország, Lettország, Litvánia, Fehéroroszország, Ukrajna, Moldovai Köztársaság) áthaladó földmérő vonal a Jeges-tengertől a Fekete-tengerig húzódik, hossza 2820 kilométer, 258 háromszögből és 265 felsőrendű és 60 alsórendű pontból áll. A telepített mérési pontokból napjainkra 34 maradt meg.
Rjukan és Notodden ipari műemlékei
Rjukan és Notodden ipari műemlékei a vízenergia létrehozását lehetővé tevő hegyek között helyezkednek el az ország délnyugati részén. 2015-ben kerültek az UNESCO védelme alá.
Az épületkomplexumot a Norsk-Hydro Company alapította műtrágyagyártás céljára, hogy kielégítsék a 20. század elején a nyugati világban robbanásszerűen megnövekedő igényt az agrártermékek és így a mezőgazdasági termelést segítő anyagok iránt.
Rjukan és Notodden városokban az ipari létesítményeket, az itt dolgozók lakhelyeit és közösségi épületeit vasút és vízi útvonal kötötte össze a kikötőkkel ahol az elkészült terméket hajókra rakták. A helyszín részei a gátak, az alagutak, a villamos vezetékek, a csőhálózat, a gyárépületek, ezek melléképületei, a munkások lakónegyedei, és az ezeket összekötő vasútvonalak.
