Jerash (Dzseras) ókori csodája Jordániában

2022-10-19

A jordániai Jerash (Dzseras), akkori nevén Gerasza az ókorban nagy jelentőségű, fontos gazdasággal és befolyással bíró település volt. Jerash fennmaradt római és bizánci kori épületei és romjai között sétálta beszippanthatjuk a múltat és szinte megelevenedik előttünk az ókori emberek élete. A világ egyik legjobban megőrzött római proviciális városának jelentőségét mutatja, hogy az UNESCO világörökségi várományos listáján is szerepel.

Jerash (Dzseras), Gerasza történelme

Jerash (Dzseras), az ókori Gerasza városa a mai jordán fővárostól, Ammántól harmincöt kilométerre északira helyeztkedik el. A várost szemita népek alapították az i. e. 4. században azon a területen, ami már újkőkorban, majd később a bronzkorban is lakott volt. Az itt átvezető karavánutaknak és a kereskedelemnek köszönhetően fontos központtá vált. Virágkorát a római uralom alatt élte, majd a kereskedelmi útvonalak áthelyeződése miatt hanyatlásnak indult és elnéptelenedett.

Jerash római és bizánci korból származó épületei kivételesen jó állapotban maradtak fenn. A 20. század második évtizedében elkezdődött a romváros tervszerű feltárása, amely napjainkban is tart.

Nagy Sándor korában, i. e. 332-ben háborús veteránok telepedtek le a területen, amely földrajzi helyzetének és stratégiai fontosságának köszönhetően a környék legnagyobb településévé vált.

Az i. e. 2. században IV. Antiokhosz görög metropolisszá fejlesztette a várost. A várost ketté osztó patakról „Antiokhia el-Khriszoroasz” az „Arany-folyó melletti Antiokhia” nevet kapta.

A római Pompeius i. e. 63-ban korlátozottan visszaadta a város függetlenségét, amely a Dekapolisz (Tíz város) szövetség tagjaként virágkorát élte. Ebből a korból származnak a mai is látható épületrészek, templomok, színházak, a város fórumaként szolgáló ovális tér.

Az építkezésekhez a szíriai és a nabateus városokkal folytatott kereskedelem haszna szolgáltatta a pánzt. Az ókori Philadelphia (a mai Amman) városának kincseit Geraszában őrizték a Zeusz-templomban.

I. sz. 106-ban Traianus császár Arabia provincia létrehozásával a Római Birodalomhoz csatolta a területet. Hadrianus császár i. sz. 130 körül meglátogatása újabb monumentális épületek létrejöttét eredményezte. A város virágkora az i. sz. 3. századig tartott, amikor 217-ben Caracalla császár a mai Szíriában található Palmürával együtt kolónia rangra emelte. Lakosai magas életszínvonalon éltek és a római polgárokkal azonos jogokat élveztek.

Gerasza 210 hektár területet foglalt el, 3,5 kilométer hosszú 2-3 méter széles 4-5 méter magas fal vette körül, amelyet 120 őrtoronnyal erősítettek meg. Az északi és déli oldalra egy-egy hatalmas, a nyugati oldalra két kisebb kaput építettek. Az északi és déli kaput a főút, a körülbelül egy kilométer hosszú Cardo Maximus kötötte össze, amelyet nagyméretű kőlapokkal burkoltak.

Gerasza hanyatlásának fő oka a kereskedelmi útvonalak áthelyeződése és a Római Birodalommal szembeszegülő Palmüra bukása volt.

Az 5. és a 6. században, a bizánci uralom alatt számos római kori templomot lebontottak vagy átalakítottak, amelyek helyére keresztény templomokat emeltek. Az épületeket márvánnyal és mozaikokkal díszítették. Később a perzsa Szászánidák (614-ben) majd az arabok (638-ban) foglalták el a várost. A harcok pusztítása mellett sorozatos földrengések hozzájárultak ahhoz, hogy a város területe az eredeti negyedére zsugorodott.

A római és bizánci korból származó romok közé kisméretű épületeket, köztük egy mecsetet is emeltek. Később Gerasza teljesen elnéptelenedett.

Jerash romvárosának régészeti feltárása 1925-ben kezdődött meg angol, amerikai, francia és olasz intézetek közreműködésével, és jelenleg is tart.

Jerash legfontosabb épületei

A déli és az északi kapukat összekötő Cardo Maximus főutat korintoszi oszlopfőkkel díszített különböző méretű oszlopokból álló oszlopsor szegélyezi. Egyes helyeken azonban, például az Ovális fórumon és a Cardo északi részén ión oszlopfőket láthatunk.

A fennmaradt legfontosabb épületek:

Hadrianus diadalíve: Hadrianus római császár látogatásának tiszteletére épült i. sz. 129-ben. Háromíves, a középső ív magassága 13, szélessége 7, mélysége 6,5 méter. A diadalkapun fülkéket alakítottak ki, amelyekbe napjainkra elpusztult istenszobrokat helyeztek el.A déli oldalát restaurálták, az északi oldal a sorozatos földrengések miatt romos állapotban van.
Hippodrom (kocsiversenypálya): Gerasza legnagyobb épülete volt. Az i. sz. 2. vagy 3. században épült, szélessége 51, hosszúsága 241 méter, és 15 000 néző befogadására volt alkalmas. A boltívek alatt raktárakat és boltokat alakítottak ki. A kocsiversenyeken kívül sportversenyeket és más szórakoztató látványosságokat is tartottak itt.
Déli kapu: Itt léptek be a városba a Philadelphiából (Ammán) érkező utazók. A kapu két oldalán eredetileg őrtornyok álltak, ezek azonban elpusztultak.

Zeusz temploma: A ma látható építményt i. sz. 162-ben építették hozzá egy, az előző évszázadban emelt templomhoz. A teraszon a korábbi templomhoz tartozó oltár maradványai láthatók. A cella belső oldalait márványlapokkal borították a hátsó falnál Zeusz szobrát helyezték el.
Déli színház: i. sz. 90 körül épült, és az 1953-ban elvégzett helyreállítási munkáknak köszönhetően napjainkban is különböző rendezvényeknek ad otthont. Minden oldala zárt, befogadóképessége 3500 fő lehetett.

Ovális fórum: Valószínűsíthető, hogy a város legkorábbi épületeit ezen a helyen emelték. Az i. sz. 1. században épült oszlopsorral körbevett, 90 méter hosszú 80 méter széles tér mindkét oldalán 56 ión stílusú oszlop áll. Az oszlopok között boltok működtek. Az ellipszis forma hangsúlyosabbá tétele érdekében a külső köröket nagyobb méretű kőlapokkal borították. A tér közepén egy emlékmű állhatott, amelyet a 7. században kúttá alakítottak át. A kúthoz a vizet a város északi részén található ciszternából biztosították. A keleti oszlopsoron azoknak a lakosoknak a nevét vésték fel, akik anyagilag hozzájárultak a fórum kialakításához.

Cardo maximus: Az i. sz. 1. század második felében épült árkádos útra néztek a város legfontosabb középületei. Az út szélessége az északi részen 12,3 a déli részen 12,6 méter. Jelenleg körülbelül 500 oszlop áll a főút mellett.

déli Tetrapülon,
Katedrális: Amikor 324-ben a kereszténység államvallássá vált Gerasza egész lakossága keresztény hitre tért, és megindult a keresztény templomok építése. A katedrálist egykori Dionüszosz templom helyén építették 365-ben, majd ezt az 5. században két másik templom követte. A 6. században tizenegy bizánci templomot emeltek, és egy utolsót a 7. században. A templomok külseje egyszerű volt, belső díszítésükre koncentráltak, a falakat és a padlót színes mozaikokkal borították.
Nymphaneum: az út mellé épített kutak közül a nimfáknak ajánlott Nymphaneum a legszebb. A félkupolás építményt szobrokkal díszítették kétszintes falának felső részét stukkókkal, alsó részét értékes zöld márvánnyal borították. Falának mindkét szintjén hét-hét fülkét alakítottak ki, ezekben istenségek és nimfák szobrait helyezték el. A medencéből hét oroszlánfej alakú lyukon folyt tovább a víz hat kisebb medencébe, majd onnan a Cardo alatt kialakított csatornarendszerbe.
Propülaia (kapuépület): magas falakkal körülvett kapuépület az Artemisznek szentelt templom bejárata, amelyet egy lépcsősor kötött össze a templommal.,
Artemisz temploma: Artemisznek, a város védelmezőjének temploma egy 161 méter széles és 121 méter hosszú területre épült i. sz. 150 körül. Az előcsarnokból két lépcső vezetett a külső árkádsorhoz, ahonnan öt kapu nyílt a korintoszi oszlopokkal körülvett belső udvarra. A márvánnyal borított szentélyt fából készült tetővel fedték be. Az épület előtt egy áldozati oltár és medencék maradványait tárták fel.
Omajjád mecset: 8. században épült, mihrábját egy korábbi díszítőfülkéből alakították ki,
Nyugati fürdők: i. sz. 2. században építették. A római szokásoknak megfelelően a három fő részre osztott kupolás épületben a Calidariumban forróvizes, a Trepidariumban meleg vizes a Frigidariumba hideg vizes medencéket, alakítottak ki, ezenkívül öltözőhelyiségeket és több nagyméretű pavilont építettek.

Ézsaiás püspök temploma,
Északi tetrapülon,
Északi kapu: Traianus uralkodása alatt, i. sz. 115-ben építették egy korábbi kapu maradványaira. A kapu szerkezete aszimmetrikus, nyugati oldala szélesebb, mint a keleti. Ez azért van mert a Cardót itt kötötték össze a Pellából Geraszába vezető úttal. Az Északi kapun túl az út két oldalán síremlékek sorakoztak.
Szent Theodor temploma,
Szent Kozma és Damján temploma: egyhajós épület volt, mozaikpadlója amely jó állapotban maradt ránk bonyolult geometriai formákat, állatokat, növényeket és emberalakokat ábrázol,
Keresztelő Szent János temploma: A Szent János-templom kör alakú volt, négy oszlop díszítette. 531 körül szentelték fel Pál püspök idejében.,
Szent György temploma: bazilikális elrendezésű, 530-ban szentelték fel és a 8. századig templomként működött.,
Genesius püspök temploma: a 611-ben épült templom volt Gerasa utolsó keresztény épülete.
Szent Péter és Szent Pál temploma,
Északi színház: i. sz. 164-ben felavatott épületet a 3. században 222 körül kibővítették és egészen a 6. századig használták. A nézőtér minden sorát egy istenségnek ajánlották.,
Germanus sírja.