Göreme: holdbéli tündérkémények Törökországban
Göreme Nemzeti Park és a Göreme-völgy a sziklába vájt épületekkel és tündérkéményekkel Törökország egyik legizgalmasabb vidéke. A kappadókiai holdbéli tájat évezredekkel ezelőtt a szél és a víz lágy vulkáni tufára gyakorolt eróziós hatása alakította ki. Az itt élők a 4. században a sziklaképződményekből barlanghálózatot vájtak ki, mely menedékként, lakóhelyként, raktárként vagy imahelyként szolgált. A „szűrrealisztikus” tájban lévő egykori sziklavárosok és -templomok, illetve a bennük található bizánci freskók 1985 óta szerepelnek az UNESCO világörökségi listáján.
Göreme Nemzeti Park kialakulása és történelme
Göreme Törökország déli részén, Kappadókiában (törökül Kapadokya) található. Kappadókiát délen a Toros-hegység, északon a Fekete-tenger, keleten az Eufrátesz határolja. Az ősi térség részét képezte az asszírok által Hattumnak nevezett földrajzi és politikai egységnek, a Hettita Birodalom része volt.
A Göreme Nemzeti Park Kappadókia egyik nemzeti parkja, ami Törökország közép-anatóliai részén található.
A kappadókiai különleges táj keletkezési ideje – mintegy 25 millió évvel ezelőttre, az újnegyedkorba – a geológiai harmadkor második felére – tehető. Ebben az időben tűzhányók, vulkánok működtek, ezekből alakultak ki Anatólia legmagasabb csúcsai és a világ egyik legkülönlegesebb tája: a „Feen Kamine” (törökül: peri bacaları; „tündérkémények”) régiója.
Erre a félreeső paradicsomi tájra már a kereszténység legkorábbi szakaszában is vonultak vissza ide emberek, hogy magányos életűket aszkézisban éljék le és imátkozássla töltsék.
Kappadókia a bornzkorban a Hettuóita Birodalomhoz tartozott, majd a perzsák meghódították, és egy rövid időre a feudális arisztokrácia kezébe került a hatalom. A területet az I. Dareiosz perzsa király által létrehozott rendszerbeli 3. szatrápiába sorolták be, viszont sokáig saját uralkodókkal rendelkezett. Később, a Kr. e. 4. században Kappadókia elnyerte függetlenségét.
A terület legnagyobb jelentősége az volt, hogy a „kulturális híd” szerepét töltötte be Mezopotámia és a Balkán között. A történelem során az anatóliai nép fontos felfedezéseket tett vagy közvetített, ezek közé sorolható az írás vagy az agyagkorongozás.
Tündérkémények
Népszerű és a világon egyedülálló látványosságnak számít a számtalan, furcsa alakú „tündérkémény”. Jellegzetességük, hogy változó vastagságúak, és egy kissé egy totemoszlopra emlékeztetik az embert.
Magasságuk és formájuk is igen változatos lehet, attól függően, hogy milyen mértékben volt hatással az erózió az egyes rétegekre. A képződméynek különlges formáiban az oszlopok testét az egyes kőzetanyagok rétegei együttesen alkotják. A hegyük egyetlen kemény kőzetfajtából áll.
Barlanglakások, földalatti városok kialakulása
Kappadókia nevezetességei a híres földalatti városok, amelyek az első keresztények búvóhelyei voltak. Az első keresztény telepesek már a Kr.e. 1. században megjelentek a területen.
A szerzetesek megjelenése, az első települések és templomépítmények kialakulása a 4. századra tehető. Ekkor kezdtek el a remeteközösségek a vájatokba betelepülni. Hamarosan nagy szerzetesi közösségek jöttek létre. A remeték az itt élő földművesekkel a szerzetesi élet új formáját alakították ki.
A lágy tufa szinte kíbnálta, hogy lakrészeket vájjanak bele. A barlanglakásokat nagymértű „kolostorépüpületek” követték, elsősorban azonban kápolnák és templomok, amelyek közül a göremei völgykatlanbeliek a legjelentősebbek és legszabbek.
Kiemelkedőek a bizánci freskóépítészet alakotásai is. Egyszerű ikonográfiai jelek – kereszt, szőlő és hal – voltak az első ábrázolások. Később Jézus életének nagy eseményeit jelenítették meg a születéstől a feltámadásig.
A 8. században az arabok fosztogatásai elől menekülve barlangi falvakba, földalatti településekbe költöztek.
1100 körül „épült” a Yilanli-templom és a Barbara templom, míg a Carikli-templom építése 1200 körülre tehető.
1923 és 1924 között kihaltak a göremei települések. 1957-ben fedezték fel a Keresztelő Szet János-templomot.
Göreme Történelmi Nemzeti Park UNESCO öröksége
Göremét az ember évszázadokon át használta és formálta, az átalakult táj teljes összhangban van a természetes képződményekkel. A vidék építészete a helyi kövekből táplálkozott, a völgy az idők során alig változott. Geológiai és etnológiai érdekessége mellett a keresztény szentélyek páratlan szikladíszei teszik kiemelkedővé.
A régmúlt emlékei ma turistalátványosságnak számítanak, néhány lakást szállodaként is üzemeltetnek. Egyre népszerűbbek a kerékpáros, hőlégballonos és lovaglótúrák a területen. Évente 850 000 külföldi és 1 millió török turista látogat Kappadókiába.
A Göreme Nemzeti Parkot és Kappadókia sziklatemplomait 1985-ben UNESCO világörökségi helyszínné nyilvánították.
Az UNESCO világörökségi felvétellel történelmi nemzeti parkká nyílvánították a 95,76 km2-es területet. A göremei völgy egy valaha aktív vulkánikus terület fennsíkja, legmagasabb pontja 1325 méter. Az idő pusztító munkájának következtében oszlopok, obeliszkek, tűsziklák, tornyok keletkeztek, melyek magassága ma kaár 40 méter. Számos feskóval díszített sziklatemplom található itt.
Az egyhajós templomok igen elterjedtek voltak Kappadókiában. ezekben a négyszögletes főtér keleti oldalán található az apszis. Vannak kéthajós templomok is, melyeknek két hosszhajójuk van két apszissal.
Továbbá felellelhetőek bazilikák, egyszerűkereszt-formájú templomok is, melyek építési formáját a 6. század óta alkalmazzák.
A négyzeteskereszt-alaprajzú templomokat Bizáncban a 9. század végétől alkalmazták, de később Kappadókiában is elterjedtek.
Göreme növény- és állatvilága
110 őshonos növényt találunk itt, köztük szantálféléket és istácféléket. Sok az emlősállat, például a szürkefarkas, vörösróka, mérges kígyó, nyest, európai borz, madárfajok, pl. szirti galamb, szirtifogoly.
Nagyon köszönöm a csodálatos fotókat Arnhoffer Klárának!
