Azok a csodálatos hévízi tündérrózsák
Több mint 120 éve annak, hogy a Hévízi-tóba telepített – s mamár csak hévízi tündérrózsák néven emlegetett – india származású vízinövények első példányai virágba borultak. Hévíz, a több mint 200 éves fürdőhagyományokkal rendelkező fürdőváros és Hévízi-tó, a világ második legnagyobb termáltava ma már elképzelhetetlen a csodálatos tündérrózsák nélkül. De mégis hogy kerültek ide a messzi keletről és minek köszönhető az, hogy ennyi év után is megmaradtak?
A hévízi tündérrózsák története
A legenda szerint Hévíz környékének földjeit egykor maga az ördög szántotta, és az ekéjének nyomában tört fel a gyógyhatású termálvíz. A feltörő melegvíz gyógyítóerejét, és a benne rejlő lehetőségeket felismerve 1772-ben Festetics György, a keszthelyi Georgikon alapítója megépíttette az első tutajokra épített fürdőházat. Ettől a dátumtól számítják a hévízi gyógyfürdő létrejöttét.
A hévízi tündérrózsák nem őshonosak nálunk, de már több mint 120 éve annak, hogy a tóba telepített első tündérrózsák virágba borultak.
A Hévízi-tó 4,44 hektáros területével Európa legnagyobb gyógyhatású melegvizes tava, valamint a második legnagyobb a világon. A tó növényvilága elég változatos, de leglátványosabb és legismertebb tagjai a tündérrózsák.
A tóban, csak úgy, ahogy más hazai édesvizekben fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) élt. Már az 1830-as években felmerült az igény, hogy színesebbé, változatosabbá tegyék a növényvilágot. Trópusi eredetű színes vízinövények betelepítésével kísérleteztek.
Először a nagyváradi Püspökfürdő meleg vizéből hoztak ide egyiptomi fehér tündérrózsa (Nyphaea lotus) töveket, ezek azonban nem bizonyultak maradandónak.
1898 és 1906 között Lovassy Sándor, a keszthelyi Gazdasági Akadémia tanára kezdett újabb próbálkozásokba. A mai Budapesti Füvészkert Viktória-házából szerzett fehér és az indiai vörös tündérrózsa hosszúvirágú alfajából (Nymphaea rubra var. longiflora) gyöktörzs-darabkákat és azokat ültette az iszapba. A fehér növénnyekkel nem járt sikerrel, a vörösek viszont a telepítést követő 33. napon, 1898. július 25-én kinyíltak. A vízi növények hosszútávon is életképesek maradtak és azóta is elbűvölik a Hévízre látogatók ezreket.
Indiai vörös tündérrózsa
A Kelet-Indiából, Bengália mocsaraiból származó tündérrózsa 1803-ban került Európa botanikus kertjeibe. Ciklámenpiros virágai 5-7 centiméterre emelkednek a víz fölé. Általában éjjel kezdenek el nyílni a virágok és kora délutánra becsukódnak, borongós időben azonban akár egész nap nyitva maradnak.
Az indiai vörös tündérrózsa szára mélyen az iszapban van, néha 4-5 métert is meg kell emelkedni a leveleknek, hogy a vízfelszínére kerüljenek. Egy tő általában 60-90 levelet fejleszt. A virágok májustól novemberig jelennek meg, egy-egy virág három napig díszlik. Ősszel a tündérrózsák visszahúzódnak az iszapba és tavasszal hajtanak ki ismét.
A tündérrózsa természetesen védett növénye a Hévízi-tónak, virágát leszakítani és az egész növényt bolygatni tilos.
A hévízi tündérrózsa nem tévesztendő össze a Viktória virággal, amelynek hatalmas levelei akár egy felnőtt ember súlyát is elbírják, sem pedig az indiai lótusszal, amely a szegedi füvészkert büszkesége.
