10 érdekes tény a Széchenyi lánchíd történetéből

Széchenyi lánchíd (egyszerűbben Lánchíd) a hosszú ideje elhúzódó felújítása kapcsán igencsak előtérbe került mostanában. Az ezzel kapcsolatos ügyhöz nem tudok és nem is akarok hozzászólni. Abból az alkolomból, hogy Budapest egyik legikonikus építményének építése 180 évvel ezelőtt kezdődött, összegyűjtöttem 10 kevésbé ismert vagy elfelejtett tényt a Láchíddal kapcsolatban.

Széchenyi Lánchíd a pesti hídfőtől nézve. A felvétel 1894-ben készült.
FORTEPAN ADOMÁNYOZÓ:KISS LÁSZLÓ/DABASY FROMM GÉZA FELVÉTELE

Széchenyi lánchíd

Széchenyi lánchíd, amit a köznyelvben egyszerűen csak Lánchídnak hívunk a Buda és Pest közötti állandó összeköttetést biztosító legrégibb és egyben legismertebb híd a Dunán. A klasszicista stílusban tervezett híd Budapest egyik jelképe és egyben az első állandó híd a teljes magyarországi Duna-szakaszon. A máig legrövidebb Duna-híd nevét az építését kezdeményező gróf Széchenyi Istvánról kapta. A Nagycenki kastély urát politikai ellenfele, Kossuth Lajos a “legnagyobb magyarnak” nevezte.

1987 óta az Unesco világörökség része is, ahova a budai Várnegyed, a Duna két partja és az Andrássy út tartozik.

10 kevésbé ismert tényt gyűjtöttem össze a legendás híd viharos történelméből.

Széchenyi lánchíd

Jégzajlásnak köszönhető a híd megépítése

Állandó híd hiányában igen nehezen lehetett átjuni a Dunán Pest és Buda között. 1820 decemberében épp egy hatalmas jégzajlás gátolta Széchenyi Istvánt, hogy az egyik partról a másikra átjusson. A jégzajlás miatt nem ért oda apja, Széchényi Ferenc bécsi temetésére, ekkor határozta el, hogy egy állandó hidat kell építeni. Amiről így írt:

Ma azt mondtam Brudernnak, hogy egyévi jövedelmemet fordítom rá, ha Buda és Pest közt híd épül, s hogy ezért, jóllehet Pesten lakni alkalmasint sohasem fogok, egyetlen krajcár kamatot vagy akár visszafizetést sem fogok követelni. Az a gondolat, hogy hazámnak fontos szolgálatot tettem, majd bőségesen kárpótol.

A tervnek rengeteg ellenzője akadt. Az Országgyűlés  csak 15 évvel később mondta ki az első magyarországi Duna-híd megépítését.

Alapkőletétel

Az első cölöpöt épp 180 éve, 1840. július 28-án verték le a budai mederpillérnél. Az összes cölöp leverése két évig tartott, pedig előfordult, hogy egyszerre nyolcszázan dolgoztak rajta.

Az alapkövet nagyszabású ünnepség keretében 1842 augusztusában több száz meghívott vendég előtt az V. Ferdinánd királyt képviselő Józsefnádor tette le.

Részvénytársaság felügyelte az építkezést

A létrehozott Hídegylet elnökeként Széchenyi több befektetővel is tárgyalt. Végül Sina György bécsi bankárral megegyeztek, aki a legnagyobb összeget biztosította az építkezéshez. 1837. februárjában alapították meg a Lánchíd Részvénytársaságot.

Két Clark is közreműködött az építésben

Két Clark nevű építész is közreműködött a Lánchíd megépítésében, de csak egyikről neveztek el utcát Budapesten. A tervezéssel az angol William Tierney Clarkot bízták meg, aki egy a Temze folyó fölött ma is álló lánchíd tervező volt. Három tervet készített: az első a Nákó-ház, (ma a Gresham-palota áll a helyén) vonalában, a második a Belvárosi plébániatemplomnál, a harmadik az Irányi utcai angolkisasszonyok zárdájának vonalában állt volna. Az eslő tervet fogadták el.

A kivitelezés irányítója a skót származású Adam Clark volt. A két férfit semmiféle rokoni szál nem fűzte össze. Adam Clark le is tepeledett Buadpesten, róla nevezték el az Alagút és a Lánchíd közötti teret (Clark Ádám tér), ahol Borsos Miklós szobra jelzi a nulla kilométerkő helyét.

A híd megépítésének teljes költsége 6, 575 millió forintot tett ki, 380 méter hosszú, 14.5 méter széles és 2146 tonna súlyú lett, építése idején a világ egyik legkorszerűbb függőhídja volt.

Tragédia az utolsó elem beemelésénél

Az építkezés nem volt mindig zökkenőmentes. 1848 nyarán leszakadt az utolsó, még beemelés előtt álló elemet tartó csigasor vonólánca, amely elragadta a hidat. A hídon tartózkodók közül többen, köztük Széchenyi is Dunába zuhantak. Volt aki nem élte túl, Széchenyinek azonban sikerült kiúsznia.

Korlátozottan már a híd hivatalos átadás előtt is használták. Elsőként 1849. január 1-jén Kossuth rendeletére Bónis Sámuel országbiztos kocsija haladt keresztül rajta, mely gránátosok kíséretében a magyar Szent Koronát vitte Budáról a Debrecenbe induló vonathoz.

Haynau avatta fel

A híd hivatalos átadására 1849. november 20-án történt meg. Az avatási ceremóniát az a Haynau osztrák főparancsnok vezette, aki pár héttel korábban kivégeztette a 13 aradi vértanút. Az ünnepségen csak a felsorakozott katonaság és néhány járókelő vett részt, a hangulat nem volt ünnepi, beszéd sem hangzott el.

A híd ötvenéves fennállása alkalmából, 1899. november 18-án a Magyar Mérnök- és Építész Egylet ünnepi ülésen emlékezett meg a Lánchíd megalkotóiról. Zelovich Kornél professzor ekkor javasolta a Széchenyi lánchíd elnevezést.

Átkeléshez vámot kellett fizetni

A legnagyobb befektető, Sina György kikötötte, hogy 87 éven keresztül a hídtól egy-egy mérföld távolságon belül nem építhető újabb átkelő, valamint hogy a hídon áthaladóknak vámot, vagyis hídpénz kell fizetniük. A gyalogosoknak 1, a teherrel közlekedőknek 2, a tehenet kísérőknek 3, a kis szekérrel áthaladóknak 5, a nagy szekérrel érkezőknek 10 krajcár volt a hídpénz.

A 87 évre kapott hídvámszedési jog csak 20 évig tartott. Az 1867-es kiegyezés után a magyar kormány az 1870. évi XXX. törvénycikk alapján megváltotta a hidat Sina György fiától és örökösétől, Sina Simontól.

Sina Simon a kor egyik legnagyobb mecénása volt. Bőkezű adományaival hozzájárult a nemzeti intézmények létesítéséhez: Magyar Tudományos Akadémia, Nemzeti Színház, Magyar Földhitelintézet és a magyar biztosítótársaság, a vasút és gőzhajózás fejlesztése, a folyók szabályozása, Nemzeti Múzeum, a kisdedóvó egylet, a kisdedkórház s egyéb kórházak, bölcsődék, árvaházak, Vakok Intézete, kereskedelmi akadémia, zenede, lovarda, nemzeti kaszinó, lipótvárosi bazilika, a képzőművészet háza. Budapest XVIII. kerületében sétány viseli a nevét.

Széchenyi egyszer sem kelt át rajta

A sors fura fintora, hogy Szécheny egyszer sem kelt át a hídon. Nem volt jelen az átadáson sem, mert még előtte a Bécs melleti Döbling elmegyógyintézetébe került, ahol több mint 10 évig, 1860-as halálig tartozkodott. Évekkel később ebben az intézetben kezelték Semmelweis Ignácot is.

Kőoroszlánoknak van nyelvük

A hídfők felhajtóinál 1850 óta őrködnek Marschalkó János lőcsei szobrászművész kőoroszlánjai. Téves az a nézet, hogy az oroszlánoknak nincs nyelvük. Van nyelvük, csak alulról, a járda szintjéről nem látszódnak.

A budai hídfő jobboldali oroszlánjának talapzatán a Széchényi család címere látható, rajta a család latin jelmondatával „(Si) Deus pro nobis, quis contra nos” (Ha Isten velünk, ki ellenünk?).

Németek felrobbantották

A második világháborúban a németek az Erzsébet-híd után a Lánchidat is felrobbantották. Az újjáépített, némileg kiszélesített hidat első felavatásának 100. évfordulóján nyitották ismét meg.

A régi Kádár-korszakbeli címert 1996-ban cserélték le a ma is aktuális magyar címerre.

A Széchenyi lánchíd építésérről, történetéről tvábbi infromációkat találsz a Wikipédiában.

Nézd meg ezeket is!

Te is jártál egy csodálatos helyen és szívesen megosztanád velünk fotóidat, gondolataidat? Várjuk szeretettel!
Csatlakozz a Közel és távol Facebook csoportunkhoz, hogy ne maradj le semmilyen fontos információról, érdekességről!

Iratkozz fel a Közel és távol hírlevélre, hogy minden fontos utazási hír, információ eljusson hozzád!

Nagy Jucó

Nagy Jucó blogger, a virágok és az utazások szerelmese

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

13 − 11 =