Nedec vára, a legészakibb magyar vár

Nedec vára a trianoni békediktátum előtti Magyarország északi határvára volt. A Dunajec folyóparti romantikus vár sosem volt átépítve, illetve teljes egészében nem modernizálták. Ennek köszönhető, hogy hitelesen és kitűnő állapotban lehet megtekinteni az eredeti berendezéssel együtt a mai Lengyelországban.

Nedec vára

“Nedec vára az 1918 előtti Magyarország északi határvára. Történelme az 1300-as években kezdődik, jelenleg a Dunajec tóvá duzzasztott medrét vigyázza. A másik parton a régi Lengyel őrvár Czorsztyn várrom látható. Bent az alagsori kínzókamrától az utolsó idők szépen berendezett szobáján keresztül a tető-kilátóig bebarangolható a vár. A “szellemes” tábla nem tudom miért került oda de tetszik.” – ajánlotta figyelmünkbe a várat Arnhoffer Klára.

Dunajec folyó egy szakasza egykor határt jelentett Magyarország és Lengyelország között, ma a szlovák-lengyel határ részét képezi.

Kezdem rögtön a szellemes táblával. A várnak két legendás alakjai is volt, akik máig kísértenek. 

Jánošík legendája

Jánošík egy népi hős volt. A gazdagokat kifosztotta, az elkobzott kincseket szétosztotta a szegények között. Amikor elkapták, Nedec várába zárták. Egy nap széttépte láncait, és a várkápolna ablakán keresztül megszökött. A szeretőjéhez érve, kiderült, hogy a lány egy kis pénzért elárulta őt. Újra elfogták és kivégezték.

Brunhilda legendája

Brunhilda hercegnő és Boguslaw herceg házassága teli volt veszekedésekkel. Egy nap Brunhilda a veszekedés hevében a férje fejéhez vágta egyik vázát. Boguslaw erre úgy meglökte, hogy Brunhilda kiesett az ablakon, és az udvaron álló kútba esett.

A szellemek azóta is a várban bolyonganak és ha elfáradnak, a kút káváján ücsürögva pihennek.

Nedec vára története

A Dunajec parti várat 1320-ban említik először. A sziklán álló várral átellenben, a folyó másik oldalán is áll egy a vár, a galíciai Czorsztyn. Nedec várát Drugeth Vilmos építtette 14. század elején. Később Szapolyai birtok volt.

1412-ben itt adták át II. Ulászló lengyel király követei a 16 szepesi városért fizetett zálogkölcsönt. 1470-ben Szapolyai Imre visszafoglalta a lengyelektől.

1772-ben itt váltották vissza a Zsigmond által elzálogosított szepességi városokat. A 19. század közepén kitört tűzvész után az alsóvár szinte teljesen megsemmisült. A Salamon család tagjai kezdték el a restaurálást, amit az utolsó tulajdonos, Bethlen Ilona grófnő fejeztetett be. 1918-ban Lengyelország része lett, de a tulajdonosok benne maradhattak. Bethlen Ilona 1943-ban elhagyta Nedec várát. Távozása után többször kirabolták a várat.

Nedec vára sosem volt átépítve, illetve teljes egészében nem modernizálták. Ennek köszönhető, hogy szinte eredeti állapotában láthatjuk.

A vármúzeum felső- és a középvárbeli része 1963 óta látogatható. Az eredeti bútorok egy része, és ásatások során talált kicsek vannak kiállítva.

A kilátóteraszról csodálatos a Dunajecre, a Czorsztyni vár romjaira, és a Czorsztyni víztározó által keletkezett tóra, valamint a hegyekre.

Még egy kis kiegyészítés, szintén egy olvasótól.

Csizmásné Varga Judit: “Az egykori magyar határon álló gyönyörű nedeci kastélyszállóban az igazgatónő, egy tündéri asszony azt mondta, hogy mi, lengyelek átvettük tőletek megőrzésre ezt a területet. Eszmei szempontból ez tényleg igaz, a legszebb tanulsága a könyvünknek: ott, ahol nincsen tolvaj, ahol senkinek sincs rossz lelkiismerete, ahol nem működnek irántunk megnyilvánuló gyűlölségek és kisebbrendűségi érzések, mint a többi szomszédunk esetében, az ott élt régi nemzetnek, fennhatóságának rekvizítumait, múltjának emlékeit szeretik. S nemcsak a hagyományos lengyel–magyar barátság okán, hanem azért, mert normális, jó légkörű kultúrnemzetről van szó. Megőrzésre átvéve Domonkos László Konrad Sutarski könyve”

Tipp: Ha arra jársz, ne hagyd ki a tutajozást a Dunajecen. Hatalmas élmény a csodálatos környezetben lecsorogni a folyón a farönkökből összetákolt tutajokon.

Nagyon köszönöm a fotókat Arnhoffer Klárának!