Trianoni békeszerződés emlékezete
Távol álljon tőlem, hogy politizáljak, de az 1920. június 4-én történtek mellett nem mehetek el szó nélkül. A Párizs melletti kastélyban aláírt trianoni békeszerződés meghatározta a következő évszázad magyar történelmét. Egyetértek a kassai születésű Márai Sándorral, aki a Trianon árnyékában lepergett huszadik század összes megszenvedett tapasztalatával mondja: „soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz”. Kimondom hát, de azt nem nem hagyom, hogy a múlt sérelmei feletti bosszankodás megmérgezze a napjaimat.
„A trianoni békeszerződés (magyar forrásokban gyakran békediktátum, illetve kényszerszerződés, békeparancs) az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként az első világháborúban vesztes Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és a háborúban győztes antant szövetség hatalmai (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Japán, Belgium, Kína, Kuba, Görögország, Nicaragua, Panama, Lengyelország, Portugália, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Állam, Sziám és Cseh-Szlovákország) között létrejött békeszerződés, amely többek között az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása miatt meghatározta Magyarország új határait és sok kis multinacionális államot hozott létre a birodalom helyett.
A szerződést a felek, budapesti idő szerint 1920. június 4-én 16:32-kor írták alá a versaillesi Nagy Trianon-kastély 52 méter hosszú és 7 méter széles folyosóján, a La galérie des Cotelles-ben.” – írja a Wikipédia.
Márai Sándor szavai után Juhász Gyula versét ajánlom figyelmedbe.
Juhász Gyula: Trianon
Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.
Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja
Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Õ egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha õt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát,
hol Arany Jánost ringatá a dajka?
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját?
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?
Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.
Nem kell beszélni róla sohasem?
De mindig, mindig gondoljunk reá!
Szelmenc, a kettévágott falu története is jól mutatja az íróasztal mellett hozott döntések igazságtalanságait. Szelmenc lakói többségében magyar ajkúak, területileg még is két másik országhoz tartoznak. A falu fő utcájának egyik fele Szlovákia, míg a másik fele Ukrajna része.
Trianonról és a történelem áldozatairól neves költők, írók emlékeztek meg, sőt még egy rockopera is készült.
Hősök terén 2018 nyarán bemutatott Trianon rockopera
https://youtu.be/Y92WXY-2R7Y
Most, hogy már egész Európában szabadon utazhatunk (persze tudom, most a COVID19 még beintett egy kicsit), dolgozhatunk, tanulhatunk, az egész egységes európai kultúrát élvezhetjük, nincs okunk siránkozni. Járjuk be szabadon hazánkat, fedezzük fel a nagymagyarország csodáit, de azt ne hagyjuk, hogy a múlt sérelmei megmérgezzék a napjainkat!
