A Nagy-korallzátony, Ausztrália természeti csodája – videó
A Nagy-korallzátony (Great Barrier Reef) Földünk legnagyobb korallzátonya. A rendkívül változatos és szép vidék a Korall-tengerben található, nem messze Északkelet-Ausztrália Queensland nevű államának partjaitól. A 2000 km hosszan húzódó csodálatos természeti képződmény közel 3000 korallzátonyból és körülbelül 900 kisebb-nagyobb szigetből állva alkot csodálatos labirintust. Keveseknek adatik meg, hogy élőben láthassák, ezért is hoztam róla egy videót.
A Nagy-korallzátony jelentősége
A mai Nagy–korallzátony (angolul: Great Barrier Reef) Földünk legnagyobb és legjelentősebb korallzátonya még az űrből is látható, korát 8000 évesnek becsülik. Itt található a világ fajokban leggazdagabb ökoszisztémája. Természeti szépségét és értékét elismerve 1981-ben az UNESCO világörökségi helyszínek közé választották.
A Nagy-korallzátony állatfajok sokaságát rejti. A terület a legnagyobb élő szervezet által valaha létrehozott képződmény, melynek építésében több mint 400 korallfaj vesz részt. Alkotóelemei kőkorallok, szarukorallok és apró korallpolipok milliói. Ez utóbbiak finoman tagolt, meszes vázai alkotják az építmény szerkezetét. A csodálatos színvilágról pedig a halak és a színes algák gondoskodnak.
A PápuaÚj-Guineáig terjedő 20.000 km2-en elterülő zátonyrendszer mintegy 2.900 különálló zátonyt foglal magába, köztük 760 partmenti szirtet, melyek mérete a 0,01 km2-től 100 km2-t is meghaladóig terjed.
A területen körülbelül 600 sziget és mintegy 300, a tengerből kiemelkedő kopár korall- és homokkőzátony található. Sok sziegeten hatalmas erdők nőnek és édesvízi patakok erednek.
1770-ben James Cook kapitány hajónaplójában örökítette meg, hogy csak egy szűk átjáró és egy könnyű szél mentette meg őket pusztulástól. Dagadó vitorlákkal, Sydney felől érkezve hajóztak több száz tengeri mérföldön át a Nagy-Korallzátony labirintusában, amikor hajójuk zátonyra futott. Végül csak fáradtságos munkával és nagy szerencsével sikerült a hajót a nyílt tengerre kormányozni.
Korallzátony kialakulása
Korallzátony (atoll) kialakulásához napfény, egyenletesen meleg a vízhőmérséklet, és kristálytiszta a víz szükséges. Itt, a Csendes-óceán dél-nyugati térségében szinte egész évben 28 fok körüli a hőmérséklet, ami ideális az atoll képződéshez. A 30 fok feletti hőmérsékletnél a színes algák továbbállnak és megfosztják a zátonyt a színpompájától. Ez a zátony pusztulásához vezet, csak a fehér, meszes vázszerkezet marad.
A virágállatok közé tartotó korallpolipok a a színes vízalatti világ zseniális építőmesterei, sárgásbarna algák millióival életközösséget alkotva építenek maguknak szirteket. A korallok növekedés és szétválása korallpadokat hoz létre, így alakulnak ki az olyan formák, mint egy hívogató asztal, hatalmas agancs vagy méhkas.
Évről évre egyre többen merülnek alá a színekben és formákban rendkívül gazdag világba. A víz alatti világ rendkívül békésnek tűnik, itt-ott azonban veszély leselkedik. A nagyszerűen álcázott kőhal háttüskéi alatt erős méregtermelődik, a narancs-fehér márványmintás kúposcsiga mérgét a túl buzgó gyűjtőkre is kilövelli. A pénzérme nagyságű irukandji-medúza mérge pedig érintésre szívbénulást és légzési zavarokat okozhat.
Az itt létrejött édenkertet a tenger felmelegedése és az időnként rendkívüli módon elszaporodó tüskekoronás tengeri csillag veszélyezteti. A tüskekoronás tengeri csillag pusztítása után csupán a korallpolipok csupasz mészváza marad vissza, a sötétkék tenger pedig élettelen „sivataggá” változik.
A Nagy-Korallzátony növény- és állatvilága
A Nagy-korallzátonyt szokták a trópusi őserdőkhöz hasonlítani, mert az életnek itt is ugyanolyan sokféle formája jelenik meg, mint az erdők rengetegeiben. A korallok mellett szivacsok és tengeri rózsák, csigák és tengeri uborkák, garnélarákok, óriáskagylók, tengeri zsákállatok, tengeri kígyók, medúzák és halak és algák élik itt mindennapjaikat. Csak a halakból 1500 faja él itt. Több mint 4.000 tengericsiga- és kagylófaj, 300 korallfaj él a vízben és ez a szürkebálna szülőhelye is.
A bohóchalak és a tengeri rózsák tökéletes szimbiózisban élnek együtt. A bohóchal védelmet talál a tengeri rózsa tapadókorongjai között, a virágállat pedig a bohóchal által meghagyott táplálékot fogyasztja.
A tengerben sok, gyakran kicsi és alig észrevehető, de rendkívül szapora algaféle is előfordul, melyeket nagy mennyiségben fogyasztanak teknősök, halak, puhatestűek és tengeri sünök. Mindemellett az algák a zátonyképződés folyamatának is fontos alkotóelemei.
A vidéken tizenöt tengerifűfaj nő, melyek több mint 3.000 km2 víz alatti mezőt alkotnak, és fontos táplálékforrást biztosítanak a veszélyeztetett dugongok és egyes tengeri teknősfajok számára.
A szigeteken található a füstös csérek, a barna szulák, a a vészmadarak és fregattmadarak költőhelye.
A Nagy-korallzátony vidékén a mai napig fedeznek fel új állatfajokat. Ugyanakkor nagy szerepet játszik a vidéken élő bennszülettek és őslakos népcsoportok történelmében és kortárs kutúrájában.
Nagy-korallzátony – videó
A korallzátony területe folyamatosan csökken. A vízhőmérséklet állandó emelkedése a korallok pusztulását eredményezi, de komoly gondot okoz az emberi szennyezés is. Ha ezeket a negatív folyamatokat nem sikerül megállítani és visszafordítani, az a korallzátony teljes pusztulásához is vezethet.
Még több olvasnivaló Ausztráliáról és az óceánokról
Nincs bakancslistám, mert úgy gondolom, aminek meg kell történni az életemben az meg is történik majd. Ha lenne, akkor valahol az élen szerepelne, hogy feltáruljon előttem az óceánok rejtett világa. Szinte biztos vagyok benne, hogy a valóságban ez sosem fog megtörténni. Viszont találtam egy csodálatos videót az óceánok csak kevesek által felfedezhető vízalatti csodáról. Mutatom is.
A Monaco Oceanográfiai Múzeum ma a törpe állam egyik legnépszerűbb látnivalója. A páratlan értékű gyűjteménye joggal teszi a múzeumot és a hozzátartozó akváriumot a világ egyik legjelentősebb tengeri múzeumává.
A különleges és titokzatos Uluru, ismertebb nevén az Ayers Rock sokak szerint Ausztrália halott szíve. Az évszakonként és naponként más színben tündöklő homokkő sziklatömb a világ egyik legszentebb helye, számos legenda kapcsolódik hozzá. Az anangu őslakosok évekig tartó küzdelme után szenthelyük 2019 óta csak lentről csodálható meg. Akik ezután felmásznak a hegyre, komoly büntetésre, akár szabadságvesztésre is számíthatnak. A Uluru-Kata Tjuta Nemzeti Park részeként 1986 óta az UNESCO világörökség része.
