Wartburg vára, a legendás lovagvár Thüringiában
Wartburg vára egy legendás, romantikus lovagvár Thüringiában (Németország), egy erdőség közepén emelkedő sziklamagaslatról tekint Eisenach városára. A 13. században itt élt Árpád-házi Szent Erzsébet, a 16. században itt töltötte száműzetését Luther Márton, és itt fordította le görögből németre a Bibliát, Geothe is többször megfordult itt, majd a fenséges fellegvár adott ihletet II. Lajosnak a neuschwansteini kastély megépítéséhez. 1999 óta az UNESCO világörökség része.
Wartburg vára, a legendás lovagvár Türingiában
A vár fontos szerepet játszott a német történelemben. A napóleoni háborúk után fellángoló német nemzeti öntudatnak köszönhető a középkori emlékek, így Wartburg várának megóvása is. A szász választófejedelem kezdeményezte a vár teljes felújítását. Romjaiból kellett újjáépíteni.
A vár rövid története
Wartburg vára a leghíresebb a Ludowinger nemesi család várai közül. I. (Szakállas) Lajos (Ludwig der Bärtige) (†1056), a mainzi érsek támogatásával alapította meg Eisenachban uradalmát és építette fel Schauenburg várát Friedrichroda mellett.
Fia, II. (Ugró) Lajos (Ludwig der Springer) helyezte át székhelyét a Wartburgra. A vár első említése 1080-ból származik. II. Lajos tartománygróf vezetése alatt épült 1156-1162 körül a palota, egy különálló épületként, valamint a keleti fal és a kapu egyes részei. Az öregtorony, amely a mai torony helyén állt, nem élte túl az évszázadokat.
I. Hermann idejében, a 12. és 13. század fordulóján Wartburg a német költészet egyik fellegvára, a legendás wartburgi dalnokverseny színhelye volt. Árpád-házi Szent Erzsébet 1221 és 1227 között élt Wartburg várában.
Az 1227 és 1247 között uralkodó IV. (Raspe) Henrik volt az utolsó Ludowinger, a várat egyedüli székhelyeként használta. A halálát követő örökösödési háború után a vár a Wettin-ház kezére került.
1318-ban egy villámcsapást követő tűzvész komoly károkat okozott a várban. A helyreállítás idejéből származik a déli torony is.
A 15. században ismét mellékszékhellyé vált, ebből az időből maradt fenn a kapubejárat, a lovagház és a várnagyház.
1521 és 1522 között itt rejtőzött „György lovag” álnéven Martin Luther. Itt fordította görög nyelvből németre az Újszövetséget.
Johann Wolfgang von Goethe többször is megfordult a várban, először 1777-ben.
A szász választófejedelem kezdeményezésére 1853-ban a várat historizáló stílusban újjáépítették, ekkor épült az új torony is.
A második világháború előtt a vár fegyverszobájának (Rüstkammer) 800 darabból álló gyűjteményét elszállította a Vörös Hadsereg.
Az 1950-es évektől kezdve átfogó restaurálás kezdődött.
II. Lajos bajor király Wartburg várát vette mintának Neuschwanstein kastélyához, a dalnokok termét is lemásolták.
Wartburg vára Richard Wagner Tannhäuser című operájának színhelye.
A várról kapta nevét az Eisenachi Autógyár híres kultikus autómárkája, a Wartburg.
Wartburg várának látnivalói
A vár bejárata a hegy északi oldala felől közelíthető meg egy függőhidas toronykapun át, ami után a külső vár házai következnek. Az alsó udvar legfontosabb elemei az őrtorony és a palota, túloldalon a lovagok fürdője áll.
A déli kapu a várhegy túlsó szélét jelzi. Az alsó udvar közepén egy esőgyűjtő ciszterna található. A védállások egy része romokban, másik része pedig betemetve áll.
Megtekinthető a dalterem, ahol a költők egy magasított színpadon adták elő a dalaikat.
A dalteremből az Erzsébet-folyosón keresztül a kápolnába visz az út. A folyosót Moritz von Schwinds freskói ékítik, amelyek Szent Erzsébet életéből vett jeleneteket ábrázolnak.
A várnagyházban található a Luther-szoba, itt lakott a reformáció elindítója 1521. május 4-étől 1522. március 1-jéig és a Biblia fordításán dolgozott.
A „nürnbergi erkély” eredetileg egy nürnbergi patríciusházban állt és utólag építették be.
A harmadik emeleten van a 40 méter hosszú lovagterem.
Árpád-házi Szent Erzsébet rövid élete
Szent Erzsébet 1221 és 1227 között élt Wartburg várában. Azt hiszem érdemes megismerni az Ő történetét.
II. András és Meráni Gertrúd házasságából Sárospatakon 1207-ben született Szent Erszébet, egy évvel bátyja, a későbbi IV. Béla után, akit második honalapítóként emlegetnek. Mindössze 24 éves volt Erzsébet, amikor Marburgban, 1231. november 17-én elhunyt. A fiatal hölgyet már életében nagy tisztelet övezte, halála után négy évvel IX. Gergely pápa szentté avatta.
Erzsébet nem sokáig élvezhetette a szülők óvó szeretetét. Csupán négy éves volt, amikor eljegyezték a türingiai őrgróf I. Hermann türingiai őrgróf Hermann nevű fiával. Hamarosan leendő apósa eisenachi udvarába küldték, hogy itt nevelkedve megismerkedjen a német szokásokkal. A kis menyasszony fényes kísérettel és nagy hozománnyal érkezett a wartburgi várba. A szintén a várban élő fiúk játszótársai lettek. Hermann 1216-ban elhunyt, így Erzsébet Lajossal, a fiatalabb fiúval házasodott össze 1221-ben.
Mindössze 14 évesen ment férjhez, mégis boldog házasságban éltek és három gyerekük született. Erzsébet istennek tetsző életet élt. Első gyermeke születése után árvaházat hozott létre, a második után kórházat alapított, ahol maga is segített a betegápolásban.
Férje IV. Lajos néven őrgróf lett, majd keresztes hadjáratba indult. A vár úrnője ekkor, az éhínségek, járványok miatt méginkább kötelességének érezte a szegények és elesettek támogatását, és megnyittatta Wartburg éléskamráit a rászorulók előtt.
Férje fivérei nem nézték jó szemmel a sok jótékonykodását. Életét legendák lengték be.
Árpád-házi Szent Erzsébetet többnyire rózsákkal a kötényében vagy kosarában ábrázolják. Ennek eredete az a legenda, mely szerint férje halála után Erzsébet továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, mikor egyik sógorával találkozott. Annak kérdésére, hogy mit visz kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást, így válaszolt: rózsákat. A sógor azonban nem hitt neki, a kosár tartalmának megmutatására kényszerítette. Az Isteni csodának köszönhetően a kenyerek rózsává változtak – olvasható a Viragotegymosolyert.hu oldalon.
Lajos 1227. szeptember 11-én elhunyt, a midössze 20 éves özvegynek el kellett hagynia otthonát. Pottenstein várába menekült nagybátyjához, a bambergi püspökhöz. Két
évig tartózkodott, majd Marburgban lelt menedékre, a később róla elnevezett ferences harmadrend női ágában. Itt halt meg 1231. november 17-én, 24 éves korában. Sírja fölé Marburgban templomot emeltek. Négy évvel halála után IX. Gergely pápa szentté avatta.
