Csatatéri Emlékkápolna (Kálvária kápolna) – Mohács

Hazánk egyik legnagyobb sorsfordító eseménye a Mohácsnál 1526. augusztus 29-én vívott csata. A magyar sereg rövid küzdelemben, mindössze másfél óra alatt súlyos vereséget szenvedett a többszös túlerőben lévő török seregtől. A 19. század elején épített Csatatéri Emlékkápolna (Kálvária kápolna) ennek az eseménynek állít emléket.

Csatatéri Emlékkápolna – Fájdalmas Szűz-kápolna

A kápolna felépítését Makay György egykori mohácsi plébános szorgalmazta. A tulajdonában lévő kertet örökös haszonélvezettel hagyta örököseire. Feltételül azt szabta, hogy minden év augusztus 29-én ünnepélyes gyász istentiszteletet (Requiem) tartsanak a mohácsi csatában elhunyt hősök lelkiüdvéért.

Makay hatására Király József pécsi püspök 1816-ban a Kálvária dombon kápolnát építtetett a Hétfájdalmú Szűz tiszteletére. Az első misére 1817. augusztus 29-én, a mohácsi csata kétszázkilencvenegyedik évfordulóján került sor.

A kápolna lapos teteje kilátóul is szolgált, itt helyezték el a ma a kápolna előtt látható három kálváriakeresztet is. A keresztek súlya megbontotta az épület statikai egyensúlyát, ezért szükségessé vált átépítése.

Az egyhajós, kupolás belső terű kápolna az 1856-os átépítésekor nyerte el a sokféle stíluselemet ötvöző mai képét. Az átépítés Szántósy Antal prépost plébános tervei alapján történt.

1859-ben Girk György püspök az akkori püspöki kastélyban – a mai Kisfaludy Károly Gimnázium épülete – őrzött két hatalmas méretű olajfestményt a kápolnának ajándékozza. Mindkét mű Dorffmeister István/János (1729–1797) soproni festő alkotása. Az egyik az 1526-os mohácsi csatából menekülő II. Lajos tragédiáját, míg a másik az 1687-es nagyharsányi csatát ábrázolja.

1862-ben készült el a kápolnához tartozó kripta. Ez a temetkezési helye azoknak a papoknak, akik ezt követően Mohácson szolgáltak és itt is hunytak el.

A kápolna tornya átépítésre szorult, 1908-ban Pilch Andor pécsi építész átalakította a ma is látható méretűre. A kápolna két harangját 1916-ban katonai célokra beolvasztotték. A jelenlegi harangok 1925-ben kerültek ide mohácsi polgárok – köztük egy sokác család – adományaként.

Az emlékkápolna főbejárata melletti fülkében egy ágyúcsövet őriznek, mely az 1687. évi ütközetbõl maradt Mohácson.

A kápolna érdekessége, hogy keresztje a török félhold felett látható.

A Haranghy Jenő iparművész által tervezett üvegablak 1928-ban készült el, Perényiné Kanizsai Dorottyát ábrázolja, aki a halottakat a csatavesztés után eltemette és akiről a helyi múzeumot is elnevezték.

A kápolna a katolikus temető kertjében áll, ami jóval később 1842-ben jött létre. Nem látogatható és rendszeres szentmiséknek sem ad otthont.