Butrinti ókori romvárosa Albániában
Albánia egyik legjelentősebb történelmi épületegyüttesét, Butrinti ókori romvárosát több tízezer turista keresi fel évente. A látogatók nagy része a szemben lévő Korfu szigetéről érkezik az 1992-ben UNESCO világörökségi helyszínné választott görög-albán határ melletti romvárosba.
Buthróton (ógörög Βουθρωτόν; latin Buthrotum; albán Butrint/Butrinti) ókori város a Jón-tengert a Butrinti-tóval összekötő Vivari-csatorna partján, Korfu szigetével szemben található.
Butrinti ókori romvárosa
Butrint épületei az elmúlt kétezer év történetének valamennyi korszakát megidézik. Az ásatások a 20. század elején kezdődtek. A mindent elborító sár és növényzet megóvta Butrintit, ezért az egész várost épségben, érintetlenül tárták fel. Számos tárgy – tányérok, vázák, kerámia gyertyatartók – és műalkotások kerültek elő. Legismertebb a görög szépségideált megtestesítő „Butrinti istennője” szobor.
A prehisztorikus idők óta lakott Butrint az idők során egy görög kolóniának, egy római városnak és egy korai keresztény püspökségnek adott helyet.
Erődítményeit a Kr. e. 6. században építették. A hegyet, amelyiken akropolisza állt hatalmas kőtömböktől emelt fal vette körül.
Virágkorát a Kr. e. 4. században élte, fontos kereskedelmi központ volt. Ebből az időből származik a széles promenád az Oroszlán- és a Szkaiai-kapuval.
A Kr. e. 3. századból származó amfiteátrum ülőhelyként szolgáló kőpadozatából huszonhárom sor maradt fenn épségben. A színház az akropolisz lábánál, két templom között helyezkedett el. A templomok egyikét a gyógyítás istenségének, Aszklépiosznak szentelték.
A római uralom korából fennmaradt egy 1–2. századi mozaikpadlós fürdő fűtőteremmel, valamint egy gymnasium (testgyakorló hely). A római uralom alatt a város lassú hanyatlásnak indult.
Az ókeresztény kor tanúi a bazilika és a mozaikpadlós keresztelőkápolna, valamint egy helyi nemesember 5. századi lakóháza, a Trikonk-palota.
A Bizánci Birodalom részeként a vidék egy ideig újra prosperált, azonban azt követően, a középkorban a vidék elmocsarasodásával a város teljesen elnéptelenedett.
A Velencei Köztársaság idejéből a 18. századi őrtorony, és a magaslat tetején lévő kastély maradt ránk.
1992-ben felvették az UNESCO világörökségi listájára. Később az UNESCO veszélyeztetett hellyé nyilvánította, amikor az albán kormány repülőteret tervezett a közelbe. A kormány a 2000-ben a Butrinti Nemzeti Park védelme alá helyezte a történelmi épületegyüttest, így 2005-ben az UNESCO visszavonta Butrint veszélyeztetett minősítését.
Nyaranta a romvárosban rendezik meg a Butrinti Színházi Fesztivált.
