Ungár–Mayer-palota Szegeden
A Dugonics tér Kárász utcai torkolatánál álló Ungár–Mayer-palota tervezője Magyar Ede volt, akinek tervei alapján a másik szecessziós gyöngyszem, a Reök-palota is épült. 1910-es építésekor Szeged második legmagasabb épülete volt. További különlegességét adta, hogy vasbetonból készült, ami új építőanyagnak számított ebben az időben. Ma műemléki védelem alatt áll.
Ungár–Mayer-palota
Az Ungár–Mayer-palota építtetőjükről kapta a nevét, Ungár Benő és Mayer Áron megbízásából épült 1910 és 1911 között. A terveket Magyar Ede készítette, akinek tervei alapján ekkor már állt a Reök-palota.
Ez a palota volt Szeged első olyan bérháza, amelyben vasbeton technológiát alkalmaztak. Ez a 20. század elején még teljesen új építőanyagnak számított. A vasbeton tervek Zielinski Szilárd nevéhez kötődnek, aki a magyarországi vasbetonépítés úttörője volt. Ekkor már állt Szgeden a Szent István téri víztorony, amit szintén Zielinski cége tervezett, szintén vasbetonból.
Az építkezésnél több szabálytalanság is történt. A munkákat már azelőtt megkezdték, mielőtt az építési engedélyt megkapták volna. Majd a lakásokba is lakhatási engedély nélkül kezdődött a beköltözés. Az akkor érvényes építési szabályzat szerint csak 2 és fél emeletes ház épülhetett volna, ez pedig három emeletes. Ez volt Szeged második három emeletes bérháza. Az elsőt egy évvel korábban, vagyis 1910-ben a Feketesas és a Kölcsey utca sarkán adták át, a szegediek Kölcsey-udvarként emlegették.
A díszítések nélküli földszinten nagy üvegkirakatú üzlethelyiségeket alakítottak ki. A Corso Kávéház mellett még hat üzletnek jutott hely a földszinten. A kávéházból újságírók, írók, művészek törzshelye volt, többek között Juhász Gyula és József Attila is sokszor elidőzött itt. A kávéházból később vendéglő lett, majd 1926-tól a Dreher sörcsarnok nyílt meg itt.
Az emeleteken nagypolgári lakásokat alakítottak ki. Felfelé haladva egyre díszesebb az épület, leglátványosabb rész a sarki torony, amelyet bádogból készült táncoló félmeztelen kisasszonyok díszítenek.
1941-ben pincéjében szükségóvóhelyet alakítottak ki. A második világháború után a tágas lakásokat megosztották.
1999-ben homlokzat-és tetőfelújítási munkálatokat végeztek az épületen.
A ház műemléki védelem alatt áll.
