Szálka látnivalói – Mayer-kápolna (Mausz-kápolna) és a Szálkai-tó
A szekszárdi dombvidék déli részén, két völgyben fekszik a honfoglalás óta lakott Szálka község. Látnivalói között első helyen áll a 57 hektáros mesterséges Szálkai-tó, ami kitűnő horgászati és strandolási lehetőséget kínál. Színvonalas éttermek, vadászati lehetőségek és kellemes túraútvonalak mellett a 19. század végén épült és a 2000-es években szépen felújított, Mayer-kápolna vagy más néven Mausz-kápolna a település legfőbb vonzereje.
Szálka település rövid története
Szekszárdtól és Bonyhádtól egyaránt 12-12 kilométerre fekszik Szálka. 1015-ben említették először Zaka néven. Az 1300-as évek elején már temploma is volt. 1690-ben Kis- és Nagy-Szálka néven említik a településeket, előbbiben 12, utóbbiban 15 ház állt.
1776-ban jelentek meg az első német telepesek, nyolc család. A 19. század elején volt a legnépesebb, ekkor több mint 1500 lakosa volt. A falu lakossága többségében német volt egészen 1945-ig.
Szakának és Szálkának is hívták hívták, 1910-től lett hivatalosan is Szálka a neve. 1946-ban a német lakosság nagy részét kitelepítették Németországba, helyükre magyarokat költöztettek.
Az itteni vadászterületen ejtették el 1891-ben a Szálkai 22-es néven elhíresült gímbikát, aminek hazánk nemzetközi vadászati tekintélyét köszönhetjük. Szálkai 22-es gímbika trófeája a hatvani Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeumban látható.
Szálka látnivalói, nevezetességei
Szálkai-tó
Szálka határában, gyönyörű völgyben fekszik a több, mint 2 kilométer hosszú, 57 hektáros Szálkai-tó. A tó két részből áll. Az első tó a horgászás szerelmeseit várja, a második, kiváló minőségű vízű tó partján pedig strand és kemping található.
Szálkai Mayer-kápolna (Mausz-kápolna)
A Decsről Szálkára vezető út mellett, a Görögszó nevű magaslaton 1891-ben emelték historizáló stílusú kápolnát. Építtetői a szálkai Michael és Anna Mayer voltak, ezért kapta a Mayer-kápolna nevet.
A szálkai kápolnának van egy másik ismert neve is: a Mausz-kápolna. Ezt a nevet a húsvéti Emmausz-járás szokásáról kapta. Ez a bibliai Emmausz, illetve a valamikori „Emmausz-járás” nevű népszokás nevét őrzi. Ide jöttek fel húsvét után a hívek, hogy megemlékezzenek az emmauszi tanítványok és Jézus útjáról.
Az emmauszi (vagy emmausi) tanítványok Jézus két tanítványa az Újtestamentumban, akik Jeruzsálemből hazafelé menet Emmauszba, találkoznak Jézussal és így tanúi lesznek feltámadásának. A történet részletesen csak Lukács evangéliumában olvasható, Márk evangéliuma két versben emlékezik meg róla.
A tanítványok kezdetben nem ismerték fel a hozzájuk csatlakozó vándort, aki szomorúságuk okáról kérdezte őket. Amikor megérkeztek a faluba, már esteledett, ezért marasztalták, hogy töltse ott az éjszakát.
„(30) Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. (31) Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. (32) „Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?” (33) Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat. (34) Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. (35) Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor” – írja Lukács.
A kápolna a 20. század végére romos állapotba került. Az 1993-as felújításkot nyerte el mai formáját.
További információ a település hivatalos oldalán.
Nagyon köszönöm a fotót és az ötletet Kiss P. Dórának!
