Pápai Kékfestő Múzeum
Pápa kiemelt látnivalója a Kékfestő Múzeum, ami Magyarország és Közép-Európa egyik legszebb, legérdekesebb ipartörténeti műemléke. Az 1962-ben megnyílt múzeumban megismerkedhetünk a több mint 200 éves kékfestés történetével, hagyományával és bonyolult munkafázisaival.
Kékfestés rövid története
A kékfestés egy textíliákon alkalmazott színmintázási technológia, amely nevét onnan kapta, hogy a minta eredeti formájában jellegzetesen kék alapon fehér színben jelenik meg. A kékfestő kelme jelentős szerepet játszott a magyar népviseletben és a lakástextíliák körében, napjainkban is igen népszerű.
Magyarországon már a 15. században is működtek festőműhelyek és a 17. században meghonosodott a kékfestés is. A kék szín elérésére eleinte az Európában őshonos és nagy területeken termesztett festőcsüllenget (Isatis tinctoria) használták. Az indigó (Isatis indigofera) 17. században jutott el hozzánk Indiából. Mivel az indigó színtartóbb, töményebb, jobb minőségű volt, használata gyorsan elterjedt a posztó- és vászonfestésben. A kékfestő kifejezést 1770-ben olvashatjuk először Bengely István pápai lakos panaszos levelében.
A kékfestésnél első lépésben a fehér vászonra mintafák segítségével felviszik a szigetelőanyagot, ami elzárja a mintázott felületet a festéktől. Ezután az anyagot indigó, mész, vasgálic és víz alkotta festőcsávába merítik. Többszöri merítés és szellőztetés eredménye a különböző árnyalatú kékfestett szövet. A megfestett vásznat ezután savas fürdő teszik, a sav leáztatja a szigetelőmasszát és fixálja a kék színt.
A kékfestés 2018 novemberében került fel az UNESCO emberiség szellemi kulturális örökségek listájára.
Pápai Kékfestő Múzeum
A pápai Kékfestő Múzeumot a Kluge-féle kékfestő üzem épületében alakították ki. A céget alapító, kelmefestő családból származó Carl Friedrich Kluge 1783-ban a szászországi Sorauból érkezett Magyarországra és Sárváron alapított kékfestő műhelyt.
1786-ban költözött át Pápára és ott a ma is álló épület helyén hozta létre üzemét. Akkoriban Pápán már 4-5 hasonló üzem működött.
A kelmefestés tudománya apáról fiúra szállt. 1896-ban készült el a család emeletes új lakóháza és új gépeket szereztek be. A 19–20. század fordulóján az üzemet tovább bővítették. A korábban használt vízkereket leszerelték, gőzgéppel hajtották meg a mángorlót, a keményítőgépeket, a szárítóhengereket. A favázas, kézzel hajtott nyomógépet fémvázas gépre cserélték.
1923-ban elhunyt Kluge Ferenc, a család utolsó, szakmával foglalkozó férfi tagja. Innentől az üzemet az egyik segéd, Kovács József vezette. 1956-ig működött, ezután az épületegyüttes és az egész berendezés műemléki védelem alá került.
1962-ben nyílt meg benne a múzeum, ami 2011 óta Pápa város önkormányzatához tartozik.
Nagyon köszönöm a fotókat Kozma Andreának!
