Mende evangélikus öröksége: pünkösdi templomdíszítés

A Pest megyei Mende a Gödöllői-dombság és a Monor–Irsai-dombság dombjainak ölelésében található. A település hét dombra épült, a közeli dombokon két vár romjaira is bukkantak. Látnivalói között a gyönyörű fekvése és hagyományainak őrzése kívánkozik az első helyre. A Pünkösdi templomdíszítés Mendén egy olyan hagyomány, amelyet a 2011-ben a Szellemi Kulturális Örökségek listájára is felvettek.

Pünkösdi templomdíszítés Mendén
MTI_Fotó_Máthé_Zoltán

Mende rövid története

A hét dombra települt Mendét átszeli az Alsó-Tápió egyik ága, melyet a helyiek Barina-pataknak neveznek.

Mendét körülölelő dombokon két vár romjait is megtalálták. Az első várat a Krisztus előtti 13. században a vatyai kultúrához tartozó bronzkori nép építette. A helybeliek „Leányvárnak” nevezik. A másik várat már az Árpád-korban, a 13. században emelték. Ez a mendeiek elnevezése szerint a „Lányvár”.

Mende három középkori falu romjain jött létre. Oszlárt 1252-ben, Billét 1351-ben Mendét pedig 1411-ben említi oklevél. A török hódoltság idején mindhárom település elpusztult, elnéptelenedett. Újjátelepítését felvidékről érkezett telepesek kezdték meg 1724-ben. Evangélikus hitüket jelzi a Mende címerében látható Luther-rózsa.

Később egyre több katolikus család telepedett meg. A Loyolai Szent Ignác tiszteletére szentelt római katolikus templomot egy középkori eredetű templom helyére kezdték el építeni a 18. század végén, de csak 1832-re fejezték be. A község címerében a talpas kereszt szimbolizálja ezt. Szintén ebben az időszakban épült az evengélikus templom is.

Az itt élők főleg gabonatermesztéssel és szőlőműveléssel foglalkoztak, ezt képviseli a címerben a búza és a szőlő.

1966-ban a Vár-hegyen a vatyai kultúrához tartozó közép- és késő bronzkori urnatemetőt tártak fel. Az épségben talált urna a Nemzeti Múzeumban látható.

Mende látnivalói, nevezetességei

  • Római katolikus templom
  • Evangélikus templom
  • Szent István-emlékmű
  • Kőtojás
  • Leányvár
  • Pünkösdi templomdíszítés

Pünkösdi templomdíszítés hagyománya

A Mende egyházi keretek között zajló, pünkösdhöz kapcsolódó tavaszköszöntő szokása három napos. A nyárfákat már pénteken felállítják az evengélikus templomban, a virágok pedig szombat délelőtt kerültek fel az oltár kerítésére.

Az 1700-as években nyolc evangélikus család települt Mendére a Felvidékről, ők hozták magukkal a templomdíszítés szokását. Mendén ekkor még nem volt templom, ezért a szomszéd Péteriből jártak át istentiszteletet tartani. Az 1800-as évek elején a földbirtokosok egy katolikus és egy evangélikus templomot is felépítettek.

A templomdíszítés hagyományai a mai napig fentmaradt, minden pünkösdre felvirágozzák az evangélikus templomot.

A szalagokkal, hímzett és horgolt kendőkkel feldíszített nyolc nyárfa kitölti a templom két padsora közötti belső teret. A gyülekezet tagjai a májfák alatt ülve hallgatják végig az istentiszteletet.

A templomdíszítésben a gyülekezet apraja-nagyja részt vesz. Az asszonyok pünkösd előtt két héttel előveszik a kézimunkákat, kimossák, kivasalják, s ha kell, keményítik. Ezeket semmi másra nem használják, a három pünkösdi nap kivételével a fiókban várják a nagy eseményt. Az idősebbek irányítanak, hozzák a kendőiket, kézimunkáikat, csipkéiket.

A férfiak a fák kivágását, szállítását, elhelyezését végzik, míg az asszonyok és gyermekek dolga a fákra kerülő textilek elkészítése, és a fák kendőkkel történő díszítése.

A díszek régebben asszonyviseletekből álltak: szalagokból, menyecskekendőkből, fejkendőkből. Ezeket az 1940-es évektől jellemzően hímzett és horgolt kézimunkákkal váltották fel.

A májfák derekára csipkepillangó kerül, amely egy négyszögletes, csipke szegéllyel díszített hímzett terítő. Középen egy olyan széles szalaggal fogják össze, amelyekkel régen a lányok haját díszítették.

2011-ben a mendei templomdíszítés felkerült a Szellemi Kulturális Örökségek Magyarországon jegyzékébe.

Nézd meg ezeket is!

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

2 × 2 =