Angkorvat (Angkor Wat), a templomváros csodája Kambodzsában

Angkorvat (Angkor Wat) a khmer építészet és szobrászat különleges „templomvárosa”, ma Kambodzsa és egyben Délkelet-Ázsia legismertebb és legnagyobb turistalátványossága. A mintegy 400 km²-en elterülő Angkor Régészeti Park a Khmer Birodalom 9. és 15. század közötti fővárosának fenséges romjait foglalja magában. 1992 óta az UNESCO világörökség része.

Angkor és Angkorvat (Angkor Wat) rövid története

Angkorvat az én kívánságlistámon is előkelő helyet foglal el. Olvasónknak viszont már volt szerencséje eljutni a csodálatos templomvárosba.

„A Khmer Birodalom a 9-15. sz. között volt nagyhatalom DK-Ázsiában. A birodalom bukása után Angkort, a fővárost visszahódította az őserdő. A 20. században került napvilágra, miután egy 200 négyzetkilométernyi területet megtisztítottak a dzsungeltől. Amit ma láthatunk az a „templomváros”, mert a lakóépületek nem kőből épültek, így elpusztultak az évszázadok során. – írta Tóthné Éva a fotói mellé.

Angkorvat (Angkor Wat) Kambodzsa északnyugati részén, a Szap-tó közelében található. A 400 km²-es Angkor Régészeti Park több mint 100 templomot rejt, a khmer kultúra, művészetek aranykorának kincsei találhatók itt. Legnagyobb és legismertebb az Angkorvat nevet viselő templom. Az angkor szó jelentése: „főváros”, a Vat jelentése pedig a khmer és thai nyelvekben: „templom”.

Az Angkor-Vat egy körülbelül egy millió lakosú város délkeleti negyedében állt. A város pedig egy olyan civilizáció központja volt, amelynek rizskultúrája és öntözőrendszere a maga idejében páratlannak számított. Innen, Angkorból kormányozták egykor az Angkor Birodalmat (Khmer Királyság), amely a mai Kambodzsát, valamint Laosz, Burma, Vietnam és Thaiföld egy részét foglalta magában.

A legenda szerint az iniverzum középpontjának számító hindú templomban az Angkor Birodalom egymást követő uralkodói éjjelente egy kilencfejű sárkánnyal egyesültek. A földművesek a legszebb lányaikat küldték ide táncosnőnek.

890 körül I. Dzsajavarman magához ragadja a hatalmat. 11

A 11. században I. Szurjavarman (I. Jaszovarman) király a Sziemreap folyó elterelésével bonyolult  vízvezetékrendszert és nagy víztározó medencéket építtetett. Ezek a csatornák lehetővé tették a rizsföldek öntözését az aszályos időszakban is. A parasztok évente háromszor arattak, ami a Khmer Királyságot gazdag birodalommá tette. A királyság a Kínai Császárság után Ázsia második legerősebb állama volt, a királyok nagyszabású építésekbe kezdtek.

Az Angkorvat templom II. Szurjavarman király uralkodása (1113–1150) alatt épült 50 000 munkás, 5000 szobrász és kőfaragó harminc évi munkájával. A templom a földi és az égi világ közötti kapcsolatot testesíti meg, a hindu vallás szimbólumai fedezhetők fel rajta.  

II. Szurjavarman halála után a templom hamar romlásnak indult. A 12. század végén, 1177-ben Angkort megszállták és megrongálták a khmerek ősellenségei, a vietnámi csamok. VII. Dzsajavarman (1181–1219) a fővárost néhány kilométerrel északabbra, Angkor-Thomba helyezte át. Ekkor a hinduizmusról áttértek a buddhizmusra. A 14. századtól napjainkig a templom buddhista szentélyként működik.

A 14. században több tűz pusztított, a 15. században sziámi betörések és fosztogatások rongálták. A 16. századra jórészt kiüresedett.

Angkor romjainak megmentése

1907-ben megalapították a Conservation d’Angkort a templomváros műemlékeinek megmentésére.

1992-ben UNESCO világörökségi védelem alá került, ami az alábbiakat foglalja magában:

• 9.-15. századig fennálló khmer kultúra kiemelkedő emléke,
• Angkor-Vat világhírű templomrendszere,
• Angkor-Thom a Bajon-templommal.

1998-ban ENSZ-védnökséggel nemzetközi segítség indult Angkor megmentésére.

Angkorvat, a templomváros felfedezése

Az 1586-ban ide látogató Antonio da Magdalena portugál misszionárius-szerzetes volt Angkorvat első ismert európai látogatója. 1850-ben Charles-Émile Bouillevaux francia misszionárius az őserdő közepén rátalált Angkor néhány templomára, és rövid leírást adott róluk.

Az 1878-as párizsi világkiállítás tovább növelte az érdeklődést a khmer kultúra iránt, de a város és Angkorvat akkor vált igazán híressé, amikor Pierre Loti kambodzsai utazását követően megírta Un pelerine d’Angkor című könyvét, és August Rodin, a nagy szobrász 1914-ben rajzsorozatot készített a templomot díszítő apszarákról – a királyi táncosnőkről. 

Bár az első látogatók már az 1878-as párizsi világkiállítás után megérkeztek. De csak a politikai helyzet stabilizálódása után, az 1990-es évektől vált általánossá a turistaáradat. Napjainkban évente több millió külföldi keresi fel Angkor egzotikus templomait.

Angkor-Vat templomegyüttes

Ankor délkeleti részében található Ankor-Vat, amely egy 340*215 méteres dombol áll és 20 méter széles vizesárokkal van körülvéve. Reliefjei többek között apszarapárokat (hindu nimfák) és a kurutsetrai csatát ábrázolják.

Angkor-Thom

A város másik részében, a 9 km²-es Angkor-Thomban állt Ázsia legnagyobb temploma, a Bajom-templom, 10 méteres vizesárokkal és fallal körülvéve. Benne a szobrokkal díszített „rizsszemek utcája”, 54 torony és mindeegyiken VII. Dzsajavarman kiály négy-négy arcképe.

Igazán bámulatos látvány, ahogy a sötét falakat, a hatalmas kötömböket ellenállhatatlan erővel ölelik körbe a dzsungel fáinak vastag gyökerei.

Angkor ma is működő vallási központ, fontos szerepet tölt be mind a hinduk, mind a buddhisták körében. A templom Kambodzsa jelképévé vált, a nemzeti zászlón, a címeren és bankjegyeken is megjelenik.

Nagyon köszönöm a csodálatos fotókat Tóthné Évának!