Tatev-kolostor Örményországban

A Tatev-kolostor Örményország egyik legrégebbi és legszebb fekvésű kolostora. A Vorotan folyó szurdoka fölé emelkedő kis platón, a 9. században alapított kolostor a középkorban Örményország egyik legfontosabb szellemi központjának számított. Itt működött a tatevi egyetem, ahonnan gazdag kéziratanyag maradt az utókorra és itt volt a Szjuniki Fejedelemség központja is.

Tatev-kolostor története

A Tatev-kolostort (örményül: Տաթևի վանք, Tatevi vank) a 9. században alapították Örményország délkeleti részén, Tatev falu közelében, a Vorotan folyó szurdokvölgye felett. Szintén a faluhoz közel található a 17. században épített Tatevi Anapat (vagy Tatevi Mec Anapat) kolostor. A két épületkomplexum a Vorotan folyó vidékével együtt Örményország javasolt világörökségi helyszínei közé tartozik.

Az első kis templomot a 4. században emelték a Vorotan folyó szurdoka fölé, ahonnan jó rálátás nyílik a szurdokra, a peremet pedig meredek, sziklás, helyenként sűrű erdővel borított lejtők határolják.

A templom már az 5. században kedvelt zarándokhellyé vált. A 8. században a szjuniki püspökséget Tatevbe helyezték át. 839-ben Dávid, szjuniki püspök megvásárolta a kolostort és a szomszédos falvakat Szjunik hercegétől, Fülöptől. 844-ben Fülöp herceg Tatev falut odaadta a kolostornak és elrendelte a Világosító Szent Gergely-templom megépítését. Itt őrizték Babken embernagyságú ezüstkeresztjét. A keresztbe különféle ereklyéket ágyaztak mint például a Szent Kereszt darabjait, Szűz Mária hajszálát, Keresztelő János, a vértanú Szent István, tizenegy apostol, Szent Hripszime és Világosító Szent Gergely ereklyéit.

A Péter–Pál-katedrálist 895–906 között építették. A 10. század végére a kolostorban lakó papok és diákok száma elérte az 1000 főt. 1087-ben felszentelték a Szűz Mária-templomot is. Ekkor a kolostornak 10.000 kéziratos könyvtára volt, tíz tartományban 264 adófizető falu tartozott hozzá.

Az 1170-es szeldzsuk hódítás vetett véget az aranykornak. Csak a 12. század végére, a 13. század elejére épült fel a pusztulásból, majd az újonnan alapított egyetemének is köszönhetően a környék szellemi központjává vált. 1295-ben újjá építették a Világosító Szent Gergely-templomot is. Két nagy méretű harangja máig megvan.

A 14. században harangtornyot emeltek. Ekkor 678 falu tartozott hozzá és számos kolostor állt vezetése alatt. Egész Örményország tudományos, kulturális és vallási központja volt.

A kolostor önellátó volt: saját olajpréssel, malommal és hagyományos kenyérsütő kemencével rendelkezett. Minden élelmet helyben vagy a környező földeken állították elő és dolgoztak fel. A többletet pedig eladták vagy elcserélték.

A hegyek friss forrásvizét agyagcsöveken keresztül jutták el az épületbe és a környező területekre. Az öntözésnek köszönhetően sokféle gyümölcsöt és zöldséget termesztettek, többek között olajbogyót is, ami szokatlan termény volt ezen a vidéken. A szurdok mélyén létezett egy borkészítő műhellyel rendelkező kolostor is, ami közigazgatásilag és gazdaságilag is Tatevhez tartozott. A falubeliek művelték a kerteket, működtették a malmokat, terméseik bizonyos százalékát pedig a kolostornak adták.

Az 1390-ben alapított egyetem három különböző iskolából állt, s mindhárom olyan fakultásokra oszlott mint a teológia, a filozófia, az építészet, a csillagászat, a kéziratkészítés és a miniatúrafestészet.

A 14. század végén a Timuridák kifosztották és felégették a kolostort. Amikor 1435-ben Sáhruh (vagy Sáh-Ruh), Timur Lenk fia és utóda elfoglalta a vidéket, a szerzetesek északra települtek, s a szanahini kolostorban szervezték újjá közösségüket.

1787-ben építették meg a Grigor Tatevaci-mauzóleumot, egy 16 tantermes iskolát és meghosszabbították a keleti falat. 1830-ra a kolostornak két püspöke, 10 professzora, 62 papja és két diakónusa volt. Ekkor még 70 falu tartozott az egyházmegyéhez, de a 19. század végére már csak kevesebb mint feleannyi falut ellenőriztek, s egyre nehezebb volt adót szedni.

1931-ben egy földrengés súlyosan megrongálta a kolostort: többek között romba dőlt a harangláb és összeomlott a Péter–Pál-templom kupolája is. Az 1990-es évek óta folyamatos felújítás alatt áll az épületkomplexum.

A kolostorhoz 2010 óta a Tatev szárnyai nevű kabinos, drótkötélpályás felvonóval juthatunk fel, ami Halidzor település és a Tatev-kolostor között szállítja az utasokat. A felvonó 2010. október 23-án bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is, mint a leghosszabb, megállók nélküli, kétpályás függővasút. Megépítésének költségeit egy örmény milliárdos állta.

Nagyon köszönjük a fotókat Tárnok Ágnesnek!