Derinkuyu földalatti városa Törökországban

Közép-Anatólia területén található Derinkuyu település, ahol az 1960-as években Törökország legnagyobb és a világ egyik legnagyobb mesterségesen ásott földalatti városára bukkantak. A 20.000 ember befogadására képes, 12 szintes földalatti település egyike a közel 200 földalatti komplexumnak, amelyeket Kappadókia területén találtak. 

Derinkuyu földalatti városa Törökországban

Derinkuyu földalatti városa Törökországban

A Derinkuyu földalatti városát (törökül : Derinkuyu Yeraltı Şehri ) vulkanikus kőzetből,  barlangszerűen alakították ki. A város kb. 85 méter (279 láb) mélységig húzódik. Hatalmas területe elég volt ahhoz, hogy akár 20 000 embernek is menedéket nyújtson állattenyésztési és élelmiszertárolóival együtt.

A Göreme tündérkéményei közelében található különleges hely felfedezése egy véletlennek köszönhető. Az egyik helyi lakos 1963-ben egy falat bontott le, amely mögött titkos szobát talált. A titkos szoba újabb átjárót rejtett. Ezután kezdetek el a régészek kutatni a területen és tárták fel a hatalmas várost.

A város az arab-bizánci háborúk idején, i. sz. 780–1180 között alakult ki, amikor is a muszlim arabok elleni védekezésként menekültek az emberek a föld alá. A várost belülről nagy kőajtókkal lehetett bezárni és minden emelet külön-külön lezárható volt.

A városban minden megtalálható volt a kényelmes élethez, bár a legtöbb alagút csak 160 cm magas volt. A lakószobák és ebédlők mellett voltak itt istállók, raktárak, pincék, tárolóhelyiségek az élelem és a bor tárolására is. Találtak itt olajprést, iskolát és kápolnákat is.

Derinkuyu földalatti városa Törökországban

A 55 méter mély szellőzőaknát kútként használták. Az akna vizet szolgáltatott mind a falu lakóinak, mind pedig – ha a külvilág nem volt hozzáférhető – a rejtőzködőknek. Régészek szerint akár több évig is élhettek emberek a mélyben, anélkül hogy valaha is felszínre jöjjenek.

A barlangváros ideális hely volt, hisz a forró napokon hűst biztosított és télen sem csökken 17 fok alá a hőmérséklet

A 14. században ismét keresztény bennszülöttek használták a mongol Timur betörései ellen menekülve. A 20. század elején a helyi lakosság, a kappadókiai görögök még mindig a földalatti városokat használták. Azokat csak 1923-ban hagyták el, amikor a régió keresztény lakóit kiutasították Törökországból, és Görögországba költöztették a Görögország és Törökország közötti lakosságcserében.

1963-as ásatások során tárták fel az alagúthálózatot, majd 1969 -ben megnyitották a látogatók előtt. Jelenleg a földalatti város mintegy fele elérhető.

Nagyon köszönöm a fotókat Tárnok Ágnesnek!

Köszönöm a megosztásokat!
  •  
  • 3
  •  
  •  
  •  
  •  
  • 3
  •  

Nézd meg ezeket is!

Te is jártál egy csodálatos helyen és szívesen megosztanád velünk fotóidat, gondolataidat? Várjuk szeretettel!
Csatlakozz a Közel és távol Facebook csoportunkhoz, hogy ne maradj le semmilyen fontos információról, érdekességről!

Iratkozz fel a Közel és távol hírlevélre, hogy minden fontos utazási hír, információ eljusson hozzád!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük