Stonehenge több titka még megfejtésre vár
Stonehenge misztikus kőtömbjei a bonzkori megalit kultúra egyik leghíresebb alkotása. A rejtélyes kőépítmények rituális funkcójának részleteit nem ismerjük és felállításuk körülményei is rengeteg fejtörést okoznak a tudósoknak. Az 1986 óta UNESCO világörökségi listán található kőtömbök származási helye azonban nem titok többé, azt néhány tudósnak a napokban sikerült megfejtenie.
Stonehenge misztikus kőtömbjei
Stonehenge (ejtsd: sztónhendzs) Kr. e. 3100 és 1100 között, több szakaszban épült, körkörösen elrendezett kőtömbökből és földsáncokból álló monumentális építmény. A legmagasabb kőoszlop 9,1 méteres, a legnehezebb körülbelül 30 tonnát nyom. Az angliai Wiltshire-ben, Salisbury-től mintegy 13 km-re északra található alkotás építésének célját és körülményeit máig sok homály fedi. Az 1919-ben és 1950-ben indult ásatások során sem sikerült minden kérdésre választ találni.
2020 nyarán a tudósoknak sikerült igazolniuk, hogy a gigantikus kőoszlopok a Stonehenge-től 25 kilométerre fekvő erdős területről, West Woodsból származnak. A fontos eredményre egy az Egyesült Államokban őrzött kőminta alapján jutottak. A kövek méretéből kiindulva mindenképpen vontatni kellett őket vagy hengerekkel megoldani a szállításukat. De a szállítási mód még továbbra is rejtély.
Az építményeket egy sor koncentrikus kört kialakítva helyezték el, melyeket kívülről árok határol, emögött pedig közvetlenül egy töltés emelkedik. A kört északkeleten bejárati nyílás szakítja meg, amihez az ún. Sugárút (Avenue) vezet.
A kör közepén patkó alakban elhelyezett, harmadidőszaki homokkőből faragott oszlopok (hármas kövek, vagy trilitek) állnak. Az építkezés harmadik szakaszától a függőleges tömböket párosával vízszintes kövekkel kötötték össze. A körön belül kisebb, granulit-ból (diabázból, riolitból és vulkáni hamuból álló kőzet) faragott oszlopok voltak, de ezek mára eltűntek. Nevezetesebb kövei az oltárkő, az áldozókő, a két stációkő és a sarokkő a bejárat közelében.
A közelben több hasonló helyet is találunk, melyek együttesen kerültek fel 1986-ban az UNESCO világörökségi listájára „Stonehenge, Avebury és a megalit kutúra környező emlékei” megnevezéssel.
A világörökségi listára került régészeti lelőhelyek:
- Stonehenge, – megalit építményegyüttes,
- Woodhenge, – hasonló szerkezetű, de gerendákból készített építményegyüttes,
- Avebury, – neolitkori emlékek, Európa legkiterjedtebb történeti emléke,
- Windmill Hill, – neolitkori fal és árkok rendszere,
- Silbury Hill, – 40 m magas domb, az őskori Európa legnagyobb emberalkotta létesítménye,
- Long Barrow, – temetőjáratok és sírkamrák,
- Kenneth Avenue, – 2,5 km-es kőburkolásos sírjárat,
- Overton Hill, – kőszentély.
Bár a történészek máig eltérően vélekednek a kőtömbök rituális funkciójáról, évente több mint egy millióan látogatják és minden Szent Iván-éj hajnalán hagyományőrző rituálé helyszíne.
Stonehenge építéséről és az itteni kutatásokról többet is megtudhatsz a wikipédiából.
