Páneurópai Piknik Emlékhely az osztrák–magyar határon
A mai fiataloknak a vasfüggöny szó már nem sokat mond. Szerencsére. Az én korosztályom sajnos ismerte… Emlékszik még rá…. Ahogy arra is, hogy csak 3 évente utazhattunk nyugatra és ekkor is csak korlátozott valutakeret alapján válthattunk költőpénzt. Hál istennek ez már a múlt. Szégyenteljes, de soha el nem felejthető történelem. A Páneurópai Piknik Emlékhelyen új értelmet nyer a szabadság szó.
Páneurópai Piknik Emlékhely, a sötét múlt emlékezete
A Páneurópai Piknik Emlékhely az osztrák–magyar határon, Sopron közelében, a közigazgatásilag Fertőrákoshoz tartozó Piuszpusztán emlékeztet a rendszerváltás előtti időkre. Az 1989. augusztus 19-i tartott békedemonstrációnak, a Páneurópai Pikniknek állít emléket. A 29 évvel ezelőtti rendezvény fontos előzménye az Európát kettéosztó vasfüggöny átvágásának, a Berlini fal leomlásának, Németország egyesülésének és az Európai Unió keleti kibővülésének.
A vasfüggöny Európát észak-dél irányban kettévágó kerítésrendszer volt. Magyarország és Ausztria közt 260 kilométer hosszúságú védvonal akadályozta meg, hogy Kelet-Európából „Nyugatra” lehessen szökni. A több lépcső védelem első eleme a vadfogó kerítés volt, ettől 2 méterre állt a jelzőkerítés. A jelzőkerítésbe áramot vezettek, riasztás esetén a határőrök azt is tudták, hogy melyik szakasznál kíséreltek meg határsértést, hova kell kivonulniuk.
A védelem fontos építményei voltak az őrtornyok, innen a határőrök a magasból is figyelhették a környékbeli utakat, ösvényeket. A határ és a jelzőkerítés között húzódott a hírvezeték-sáv, a járőrút és a nyomsáv. A járőrúton gyalogosan és gépjárművel szolgálatot teljesítő határőrök ellenőrizték a nyomsávot.
Az 5 méter széles felgereblyézett szakaszon látszódott, ha azon valaki keresztülhaladt. A határsértőnek innen még több száz métert kellett megtennie a határig. Ez azonban nem igen sikerülhetett. A még magyar szakaszon a géppisztolyos, őrkutyás határőrök többnyire elfoghatták azt, aki a védelmi rendszer többi részén sikeresen átjutott.
A Vasfüggöny lebontása
A magyar-osztrák határ vasfüggönyének lebontását 1989. május 2-án kezdték meg. Ezt követően több száz, főleg a Balatonra érkező keletnémet állampolgár szökött át a zöld határon Ausztriába, majd onnan Nyugat-Németországba.
Sok Nyugatra vágyó keletnémet az NSZK budapesti, varsói és prágai nagykövetségein kért menedéket. A több ezres tömeg nem fért el a budapesti követségen, így táborokban helyezték el őket.
1989. augusztus 19-én a Fertő-tó mellett úgynevezett páneurópai pikniket rendeztek a vasfüggöny lebontásának és a határok nélküli közös Európa eszméjének népszerűsítésére. 3 óra hosszára megnyitották a határt, ez idő alatt több száz NDK-állampolgár jutott át Ausztriába. A látványos tömegmenekülés újabb lökést adott a változásoknak, és vezetett a Berlini Fal leomlásához, majd Berlin és Németország újraegyesítéséhez.
1989. szeptember 11-én hivatalosan is megnyílt a magyar határ a nyugatra távozni szándékozó keletnémet állampolgárok előtt.
Az emlékhely minden egyes pontja a fontos történelmi eseményre emlékeztet.
Az emlékparkban sétálva egyszerre uralkodik csend és jelentőség. A szél susogása, a határ menti táj nyugalma és az emlékmű rideg eleganciája sajátos atmoszférát teremt. Itt könnyű elképzelni, mit érezhettek azok, akik akkor, 1989-ben, szinte lélegzet-visszafojtva szaladtak át ezen a mezőn.
Szimbolikus kapu a szabadsághoz
A park központi eleme Nagy János szobrászművész alkotása. Két, egymás felé hajló, de középen még nyitott acéllemez-fal alkotja, amelyek a határ két oldalát jelképezik. A középen tátongó rés a szabadság kapuja – az a rés, amelyen keresztül egykor emberek százai futottak át egy új élet reményében.
A szobor egyszerre monumentális és letisztult: közelről érezni lehet a fém hidegét és súlyát, mégis a középen megnyíló tér könnyedséget sugall. Olyan, mintha maga a történelem feszítette volna szét a korlátokat.
Melocco Miklós: Áttörés emlékmű (Piuszpuszta)
Igen megrendítő és elgondolkoztató látvány a Melocco Miklós által készített Áttörés emlékmű. A süttői mészkőből készült alkotás avatása a Páneurópai Piknik 20. évfordulóján, 2009. augusztus 19-én volt. A mű 15 életnagyságú emberalakot tartalmaz, pl.:Kányádi Sándor – a felső sor baloldalán, a Melocco fivérek a harmadik sorban.
Páneurópai Piknik Emlékhely látogatása
A Sopronkőhidától 3,5 kilométerre eső Páneurópai Piknik Emlékhelyhez gyalogosan, személyautóval vagy menetrend szerinti busszal is juthatunk. Az Emlékpark ingyenesen látogatható.
A határ pedig szabadon átléphető…
Nagyon köszönöm a fotókat Lakatár Marinak!
Páneurópai Piknik Emlékhely és ami mögötte van
Mari képekhez fűzött gondolatai is igen elgondolkodtatóak.
„Most is beleborzongok, ahogy a szobrokat nézem és eszembe jut, hogy kapaszkodtak egymásba az emberek, nyakukban a gyerekekkel, idősek egymást támogatva… Eszméletlen kifejező az a szoborcsoport, de igazán azt élőben lehet jól látni és mindig új kifejezéseket is felfedezek. A fényképező csak egy „keretben” mutat viszont a szoborcsoport egybe csodás. Én ott majdnem egy órát eltöltök mindig és összeszorul a szívem, hogy mára már mivé lettünk
Mi, akiket ezért a tettünkért egész Európa SZERETETT, tisztelt, ma meg….
A kopjafákon rengeteg nemzeti színű szalag, zászlócskák, a koszorúkon szintén. Ez is azt igazolja, hogy rengeteg külföldi látogatja, s nyilván ezek közt van olyan akiknek az a megnyitás jelentette a szabadságot a világba….
Máskülönben minek is jönnének, hisz még itthon se reklámozzák ezt a csodás emlékhelyet, akkor honnan is tudnának róla külföldön?”
Tippek az utazáshoz Lakatár Maritól:
„Aki erre látogat Fertőrákoson nagyon sok, megfizethető, jó, vendégszerető panzió van, felszerelve kerékpárokkal amit kölcsön lehet venni s egy körtúrát tenni velük körbe a Fertő tavon. Ezen a vidéken -különösen az ausztriai részen- nagyon jól kiépített kerékpár utak vannak pihenőkkel s gyönyörű látnivalókkal. Mindjárt itt az emlékpark mellett is megy el egy külön kerékpárút, ahol rendszeresen rendeznek kerékpáros találkozókat, versenyeket. Szóval, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy egyszer el kell erre a környékre menni és utána biztos vagyok benne, hogy vissza fog térni, mert a Fertő-tó és vidéke szerelem első látásra.
