Sámsonházi kőfejtő: tengeri emlékek a Cserhátban
Magyarország tele van apró szépségekkel. Közelükben élve gyakran ezeket nem is igazán fedezzük fel, nem értékeljük a helyükön. Ide sorolható a Nógrád megyei Sámsonháza egyik legfontosabb látnivalója, a sámsonházi kőfejtő is, ami a Novohrad–Nógrád Geopark része. Az egykori kőbánya területén védett, Európa-hírű geológiai bemutatóhelyet hoztak létre. A 15 – 16 millió évvel ezelőtt keletkezett természeti képződménye mellett is biztos sokan elhajtottak már anélkül, hogy akár egy pillantást vitettek volna az itt rejlő természeti csoda lenyűgöző szín és formagazdagságára.
Sámsonháza rövid története
A Mátra és Cserhát hegységek találkozásánál elterülő Sámsonháza nevét 1132-ben említették először. Nevét az első birtokosáról, Sámsonról kapta. 1424-ben Zsigmond király feleségének, Cillei Borbálának ajándékozta a települést az addigra már felépült várral együtt. A vár a huszita háborúk következtében az évszázad végére már romokban állt.
A nagyrészt szlovákok lakta településen alig háromszázan élnek. A sámsonházi kőfejtő területét az Országos Kéktúra is érinti, legnagyobb látnivalója az egykori kőfejtő.
A feltáruló rétegsorban több miocén kori vulkánkitörésből származó lávakőzetréteg (andezit) és szórt vulkáni kitörésből származó lávakőzetréteg (andezittufa) váltakozik. Jól megfigyelhető a rájuk települt, kb. 15 millió éves sekélytengeri lajtamészkőréteg, melyben gyakoriak az akkor már kevésbé sós tengerre jellemző élőlények megkövesedett maradványai.
Sámsonházi kőfejtő
Innentől pedig átadom a szót a fotók készítőjének, Fehérvári Gyulának.
„Sámsonháza a szülőfalum, ahol a gyermekkoromat töltöttem…
A községből a Nagybárkány felé kivezető út jobb oldalán található kőfejtő földtani értékei miatt védett: jól láthatók itt a vulkáni andezit és az andezittufa lerakódásának rétegei. Ezen a helyen a vulkáni kőzetet vékony rétegben ún. lajtamészkő borítja, ami a vulkáni tevékenység után a területet elöntő tenger emlékét őrzi. Számos üledékes maradvány – csiga-kagylóhéjak, tengeri sünök, koralldarabok – fedezhetők fel benne.
Legalul helyezkedik el egy fehéres-szürke, felső részében gyakran vöröses színű, robbanásos eredetű, finomszema (mm-nél kisebb méretű) és kevés, apró lapilliket (mm-es cm-es nagyságű, kerekded kőzetdarabok) tartalmazó hullott (andezit- vagy dácit-) tufa.
Tufa és láva
A kőzet bontottsága, rétegzettsége arra utal, hogy a tufa vízbehullott (alsótufa). Ezt egy sötétszürke színű, andezit anyagú lávafolyás követte („alsó lávafolyás’), amiben a nedves környezet miatt igen sok cm-es nagyságrendű, a folyás irányába párhuzamosan rendeződött, gyengén lapult hólyagüregek és m-es nagyságrendű üregek találhatók. Az andezitet töréses zónák tagolják, amelyek a kihűléskori zsugorodáskor alakultak ki. A kőzet szövete mikrokristályos, vagyis szabad szemmel nem ismerhetők fel benne ásványok. Ez utóbbi is a gyors lehűlésre utal.
A lávafolyás és a piroklasztilum (a hullott tufa, lapillis tufa stb. összefoglaló neve) érintkezésénél a piroklasztikum vöröse elszíneződésű, a lávafolyás alsó része pedig vékony lemezes szerkezetű. A lávafolyás felső része gyorsabban hűlt, mint a belső egysége, így ott a lávafolyam előrehaladása során a megszilárdult tömbök keveredtek a lávával és a következő kitörés piroklasztikumával.
Ezek az andezit lávafolyásokat fedő autobreccsák. Erre az „alsó tufá”-tól színben (valamivel sötétebb sárgás színű) és a lapillik méretében eltérő (általában nagyobb méretűek) piroklasztikum települ. Eltérés állapítható meg a rétegzettségében is, mivel ez a „felső tufa” nemcsak sík, hanem keresztrétegzettséget is mutat, ami áramló vízre utal. A felső részében itt is megfigyelhető a ráfolyó andezit láva hőhatására történő vöröses elszíneződés.
A „felső lávafolyás” szintén egy lávaár, ami szerkezetében és szövetében is nagyon hasonlít az „alsó lávafolyásra. Szövete ennek is mikrokristályos, de valamivel kevesebb üreget tartalmaz.
Mészkő réteg
A bánya legfelső részében fehéres színű, gyengén rétegzett homokos és tufás összetételű mészkő található, ami . sekély, melegvízi tengerparton keletkezett. A fenti keletkezési körülményekre a benne található kagylók és mészvázű élőlények utalnak.
A fenti rétegsor 20-25 °-os, DK-i irányú dőlősét a terület tektonikai kibillenésével magyarázhatjuk- A bányában feltárt andezit lávák és piroklasztikumaik egykorúak a Mátrát felépítő sztratovulkáni sorozattal. Vastagságuk itt 40-60 m, míg a Mátrában elérhetik az 1000 m-t is. Az un. réteg (sztrato) vulkánok-jellemzője, hogy az egyik működési ciklusban vulkáni piroklasztikumot (a méretük növekedésének sorrendjében: hamu, lapilli, vulkáni bomba)-szórnak a felszínre a robbanásos kitörésük során, míg a következő, nyugodtabb szakaszban lávafolyások ömlenek a hullott piroklasztikumokra. A védett terület a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzethez tartozik.”
Sámsonházi kőfejtő megtekintése
Az egykori kőfejtő a 21-es főút felől, Sámsonháza irányába letérve, a település végén található. A kőfejtőből a hegyoldalba vezető tanösvényen több tábla ismerteti az egykori vulkáni tevékenységet.
Nagyon köszönöm a fotókat és a leírást Fehérvári Gyulának, amin keresztül megismerhettük a Sámsonházi kőfejtő szépségeit
