Gerersdorfi Szabadtéri Múzeum
A Gerersdorfi Szabadtéri Múzeum (Németszentgróti skanzen) 1973-ban jött létre egy 18. század elejéről származó dél-burgenlandi lakóház és egy hegyi pince áttelepítésével. A kis falu ma több mint 30 kisebb-nagyobb épületet, egyebek közt lakóházat, pajtát, présházat, kovácsműhelyt, kamrát és haranglábat foglal magába. Ma az ausztriai Burgenland legnagyobb falumúzeuma.
Gerersdorfi Szabadtéri Múzeum
„Négy évtizeddel ezelőtt itt csak szántók voltak. Föld, melyet Maria Muik kisgazda asszony művelt fáradtságos munkával egészen 1965-ben bekövetkezett haláláig. Az ő otthona volt az a parányi, ácsolt szalmafedeles parasztház, melynek közvetlen szomszédsága adta a szabadtéri múzeum helyszínének kiválasztásához a döntést. A paraszti faépítészet szalmafedeles házainak – melyek a 70-es évektől mindenfele rohamosan kezdtek tönkremenni – szépségétől elragadtatva, a bécsi Gerhard Kisser megvásárolta ezt a területet. Valóra váltotta álmát saját vidéki házáról.
Sándorhegyen lévő lakóház lebontásával, újra építésével. Hamarosan a felépítés öröme és a gyűjtés váltak szenvedélyévé. Önkéntes segítő kezeknek és a heiligenbrunni tetőfedőknek köszönhetően 1976-ban elkészült 1 hat paraszti épületből álló csoport, amit a nagyközönségnek be lehetett mutatni. Több épület a történelmi Magyarország nyugati területéről származik. /Forrás:múzeumi belépőhöz kapott tájékoztatóból./” – kaptuk a tájékoztatást a csodálatos fotók mellé Kozma Andreától.
Gerersdorf magyar neve Németszentgót. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Németújvári járásához tartozott. A trianoni békeszerződés mindkét települést Ausztriához csatolta.
A skanzen legtöbb épületének alapanyaga fa, föld (sár) és szalma. A kézimunkával vágott és hántolt fatörzsek szalmatörekkel kevert sárral lettek betapasztva és meszelve; a zsúpfedél (kézzel kicsépelt rozs-szalma bábok kettős kötéssel egyenként felrakva) jól szigetel, csakúgy mint a sártapasztás. A 20. század elejéig a szalma volt a szegényebb vidékeken a szokásos, korábban olcsóbb tetőfedési forma. Az időjárási viszontagságok miatt azonban a zsúpfedelet 25 évente teljesen fel kell újítani, ami nagyon költséges.
A berendezések és a szerszámok főként Dél-Burgenlandból, valamint a szomszédos Nyugat-Magyarországról – amelyhez 1921-ig az egész Burgenland is tartozott – származnak.
Nagyon köszönjük a fotókat és a tájékoztatást Kozma Andreának!
