Salamon-torony Visegrádon
A 13. századi visegrádi kettős várrendszer alsó várának megmaradt lakótornya egy tévedésnek köszönhetően viseli a Salamon-torony nevet. Ma a toronyban a Mátyás Király Múzeum kiállításai láthatóak.
Salamon-torony
A visegrádi hegyoldalban magasodó Salamon-torony egy tévedésnek köszönhetően viseli a Salamon nevet. Sokáig úgy vélték, hogy a 11. századi magyar Salamom király építette, ezért kapta a Salamon-torony nevet.
Valójában azonban 200 évvel később épült az alsóvár és a torony valószínűsíthetően még 100 évvel később. A visegrádi fellegvárral egyidőben, a tatárjárás után 1250-1260 körül építtette IV. Béla és felesége, Lascaris Mária királyné kialakítva ezzel a visegrádi kettős várrendszert.
A vár sok változáson ment keresztül az évszázadok alatt. Sokkal nagyobb volt, amit ma látunk belőle az a lakótorony, ami a korszak magyarországi építészetében szinte egyedülálló épület. Az Anjou-királyoktól Hunyadi Mátyásig számos magyar uralkodó bővítette, korszerűsítette illetve erősítette védelmi rendszerét.
Az alsóvár a kaputoronnyal és őrtornyokkal megerősített várfal rendszerből és egy nagy lakótoronyból állt. Egyszerre volt uralkodói szálláshely, ispáni lakóhely és katonai feladatokat ellátó erődített épület. Elrendezését egy esetleges újabb tatár támadás elleni védelem határozta meg. Ezt szolgálták a lőréses pártázatokkal ellátott őrtornyok és a csapóráccsal, tolóreteszes kapuval zárható kaputorony is, továbbá két kitörőkapu.
Az alsóvárat a fellegvárral tornyokkal megerősített völgyzárófal kötötte össze, mely egészen a Duna-parti őrtoronyig húzódott. A völgyzárófalakon át vezetett a Budát és Esztergomot összekötő középkori országút. A vár egyik fontos feladata volt az országút és a dunai hajóforgalom ellenőrzése.
A 13. században a torony főbejárata az első emeletről nyílott. Oszlopos kandallók fűtötték az emeleti termeket, a megvilágításról az ikerablakok gondoskodtak. A legfelső, hatodik szinten tetőterasz volt, ahonnan még a külső, fából épült erkélyfolyosóra is ki lehetett lépni. A lakótorony nyugati oldalához árnyékszéktorony csatlakozott.
A 15. század elején a vár Csák Máté tulajdona volt, tőle Károly Róbert hívei ostrommal foglaltak el. Az Anjou király 1323-ban helyezte át székhelyét Temesvárról Visegrádra. Ekkorra keltezhető a Salamon-torony átépítése is.
1490-től a lakótornyot raktárnak használták. 1540-ben I. Ferdinánd katonái rombolták le a lakótorony déli sarkát. A török hódítás után beköltöztek a törökök.
Az elhagyatott várrom feltárását 1871-ben Henszlmann Imre kezdte meg. A lakótorony helyreállítását Schulek Frigyes tervezte. Az a Schulek Frigyes, akinek nevéhez többek közt a Jáki templom, a Mátyás-templom és a lőcsei városháza felújítása is kötődik. Tervei alapján épült többek között a szegedi „Kakasos” református templom, a Halászbásya és az Erzsébet-kilátó.
Pénzhiány miatt a munka hamar félbeszakadt és csak az 1920-as években folytatódott. A torony mai formáját az 1959 és 1964 között Sedlmayr János tervei szerint végzett modernista helyreállítás során kapta.
Ma a lakótoronyban a Mátyás Király Múzeum kiállításai láthatóak: a visegrádi királyi palota gótikus díszkútja, Mátyás király visegrádi szobrászműhelye és Visegrád története.
A Salamon-toronnyal kapcsolatos további információkat a visegradmuzeum.hu oldalon találsz.
