Chichén Itzá, a csodálatos maja romváros

Chichén Itzá (Chichen Itza) a leghatalmasabb maja templomváros volt Mexikóban, ma a maja-tolték birodalom egyik legfontosabb fennmaradt építészeti együttese. Az építészeti mestermű egykor különösen kegyetlen emberáldozatok színhelye volt. A város egyedülálló építészeti rom-együttese 1988 óta az UNESCO kulturális világörökség része, és 2007. július 7-től a világ hét új csodáinak egyike.

Chichén Itzá, csodálatos maja romváros története

Chichén Itzá maja-tolték romváros Közép-Amerikában, a Yucatán-félsziget északi részén, Mexikóban található. Nevének jelentése: az itzai kút kávájánál, ami arra a természetes vízgyűjtő területre utal, amelyen a város fekszik. A víz nagyon is fontos volt itt, mert a Yucatán-félsziget nagy részén nincsenek folyók. Az őslakosok hatalmas föld alatti víznyelő barlangokból, illetve mély, aknaszerű természetes kutakból nyerték a friss vizet.

Ezek a gigantikus barlangok nemcsak az éltető vizet adták az itt élő törzseknek, de vallási szerepet is betöltöttek. A város három ilyen, vízben gazdag cenote köré épült. A legismertebb az Áldozatok kútja, ahol a nagy szárazság idején a maja esőistennek mutattak be áldozatokat.

A város aaltt futó smaragdzöld színű folyó egy kráter mentén válik láthatóvá a telep közepén. A Szent kútnak is titulált cenolét mágukis erővel ruházták fel. Vizét szentként tisztelték, áldozatképpen pedig temérdek aranyat és ezüstöt szórtak a mélyére. A kincsek a mai napig ott pihennek a kút alján.

Chichén Itzá városát a maják alapították 435 és 455 között. Mintegy kétszáz évvel később, 682-690 körül, feltehetően a várost tápláló kutak kiszáradása miatt elhagyták a települést. A természetes kutak újratöltődése után visszaköltöztek, és 879-től ismét fejlődésnek indult. A hatalmas templomvárosban kizárólag maja főpapok és magas rangú funkcionáriusok éltek. Az alacsonyabb rangú hivatalnokok és földművesek a város körüli síkságon élve látták el a városlakókat.

Chichén Itzá második felvirágzása 987-ben indult, amikor Topilcin-Quetzalcoatl tolték fejedelem – akit a maják Kukulkánnak hívtak – birodalma új fővárosává tette. A barbér nép áőtvette az új lakóhlyen  talált műveltséget és vallást, de saját arculatukra formálta azokat.

A tolték művészet állandó vérontásról tanúskodik. Az istenek a toltékok képzeletében vérszomjas zsarnokok voltak. Hitük szerint a Napot állandóan emberi vérrel kellett táplálni. Az áldozatszerzés kényszere folytonos háborút eredményezett, amelyben megfelelő számú foglyot kellett ejteni. Épületeiket harci események, emberszívet lakmározó sasok képeivel, szörnyekkel és kígyó-madár-jaguártestű fantáziaállatok alakjaival díszítették.

1221-ben polgárháború tört ki, ekkor a város több épülete leégett és Chichén Itzá hanyatlásnak indult.

1533-ban spanyol hódítók hatoltak be a városba.

1841 és 1842 között kezdődtek az első kutatások, John Stephens vezetésével.

1904 és 1907 között zajlott a „Szent Kút” feltárása.

1972-ben felfedezték a tollas kígyó árnyjátékát.

Chichén Itzá legérdekesebb épületei

A Chichén Itzá a Yucatán-félszigeti maja és tolték építészet lenyűgöző példája. A prekolumbián (Amerika felfedezése előtti) romegyüttes főbb részei:

• 30 cm magas Kukulkán piramis,
• Chacmool-alak,
• vörösre festett, jaguárt ábrázoló trón,
• Mexikó legnagyobb fennmaradt, 91 * 36 méteres labdajátéktere,
• a Szakállas meber temploma,
• a Jaguár temploma,
• a Sasok és jaguárok emelvénye,
• a 30 méter mély ciszterna, a Szent Kút,
• az Ezer Oszlop Csarnoka
• a főpapok sírja,
• a Tarka Ház,
• Falburkolatok temploma.

Kastély – El Castillo, Kulkulán piramis

Chichén Itzá legimpozánsabb épülete a spanyol hódítók által El Castillónak, azaz kastélynak hívott épület. A Kukulkán tollas kígyóisten tiszteletére emelt piramistemplomot Quetzalcoatl, a toltékok királya emeltetette 987 körül. A kilenc teraszra tagolódó, négyzetes kőtemplom 55 méter magas. Minden oldalán 91-91 lépcsőfok, összesen 365 vezet fel a tetőn álló szentélyhez, „ahol a legyőzött ellenség szívét kivágva mutattak be győzelmi áldozatot”.

A tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején a kelő és nyugvó Nap sugarai által vetett árnyékok egy, a templomból előkúszó kígyó alakját elevenítik meg, a fejet és a farkat a piramis alján és tetején kőből faragták ki.

Harcosok temploma

A Harcosok temploma egy lépcsős piramistemplom, tetején két cellára osztott kőboltozatos szentéllyel és Chacmool-szoborral. A chacmoolok különös, gyakran megjelenő istenalakok, akiket felhúzott lábakkal, könyökükre támaszkodva, hátukon fekve ábrázoltak. A hasukon vagy edény, vagy faragott mélyedés volt, ahova az áldozati tárgyakat, adományokatlehetett letenni. Az épület a harcosélet szépségének állít emléket.

Az épülettet oszlopcsarnok („Ezer oszlop”) veszi körbe.

Labdajáték-pálya

A pok ta pok elnevezésű rituális labdajáték a maja kultúra egyik jellemző eleme. A téglalap alaprajzú pályát hosszanti irányban magas fallal határolták, amelynek két végén 6,5 méter magasan egy-egy körgyűrű volt, amelyen a labdát a kezek és lábak használata nélkül, azaz vállal, mellel, vagy csípővel kellett átütni.

Főpapok temploma

A lépcsős szerkezetű piramistemplom, az El Castillo kicsinyített mása. A belsejéből induló lépcsősor 42 méter mély sírkamrába vezet.

Apácakolostor

A tolték építészet egyik legépebben ránk marad emléke állami, közigazgatási épület volt, amelyben sok szobrot találtak a kutatók.

A Csiga – El Caracol

A Csiga négyszögletes platón álló hengeres épület egy, a gömbkupolához felvezető csigalépcsővel, amely egy obszervatórium volt. A maják a folyosót megvilágító napsugár szögét használták fel arra, hogy megállapítsák a nap-éj egyenlőségek időpontját. Az El Caracol sarkainál hatalmas, vízzel teli kőedényeket helyeztek el. A víz felszínén visszatükröződő csillagképeket megfigyelve pontosították összetett, de rendkívül pontos naptári rendszerüket.

Áldozat kútja

Az Áldozat kútja egy természetes 23 méteres tágas mélyedés, az alján vízforrással. Szárazság idején élve dobták bele az áldozatokat, hogy cselekvésre bírják az Esőistent. A feltárt csontmaradványok szerint gyermekeket és felnőtteket löktek áldozatul a mélybe. A kút régészeti feltárása során a csontok mellett szentképeket, edénymaradványokat, drágaköveket is találtak, de ezek nagy része sokkal későbbi időkből származik.

Chichen Itza 1988 óta az UNESCO kulturális világörökség része, és 2007. július 7-től a világ hét új csodáinak egyike.

Nagyon köszönöm a fotókat Tóthné Évának!