Szendrey Júlia szobra Koppenhágában

Szendrey Júliára sokan csak Petőfi Sándor feleségeként gondolunk, pedig író, költő és műfordító is volt. Ez utóbbinak – az Andersen-mesék magyarra fordításának – köszönhető, hogy a dán fővárosban is emléket állítottak neki. De milyen is és hol áll Szendrey Júlia szobra Koppenhágában?

Fotó: delmagyar.hu

Szendrey Júlia és Petőfi Sándor kapcsolata

A mindössze 18 éves Szendrey Júlia (Keszthely, 1828. december 29. – Pest, 1868. szeptember 6.) 1846. szeptember 8-án találkozott először az akkor már ismert és elismert Petőfi Sándorral. Az ismeretséget és egyre mélyülő érzelmeiket Júlia apja nem nézte jó szemmel, gazdagabb és előkelőbb férjet szánt lányának.

Ennek ellenére egy évvel megismerkedésük után, 1847. szeptember 8-án az erdődi evangélikus templomban. Az ifjú pár a szülőktől semmilyen támogatást, hozományt nem kapott, ennek ellenére meg tudták teremteni saját otthonukat.

Júlia a költő legfontosabb múzsája lett, hozzá írta a legszebb szerelmes veresit. Júliához szólt többek között a Nem csoda, ha újra élek, a Reszket a bokor, mert…, a Szeptember végén, a Minek nevezzelek? és az Itt van az ősz, itt van újra… című versei.

1848. március 15-én Szendrey Júlia varrta és tűzte Petőfi Sándor mellére a később ismertté vált kokárdát, amit a francia trikolór mintájára készítette. Fiúk, Zoltán1848. december 15-én született meg.

Sándor és Júlia 1849. július 20-án, Tordán találkozott utoljára. Petőfi ezután még két levelet írt nejének, azután halálhírét hozták.

Miután Szendrey Júlia sikertelenül próbálta felkutatni férjét, halottá nyilváníttatta. Még a gyászév lejárta előtt, 1850. július 20-án hozzáment Horvát Árpád történész, egyetemi tanárhoz. A házasságot a korabeli közvélemény mélységesen elítélte.

Szendrey Júlia Petőfi Sándorhoz fűződő érzéseiről így vallott halálos ágyán atyjának írt levelében:

„Apám azt mondta, hogy én boldogtalan leszek Sándor mellett. Asszonynak még nem adatott olyan boldogság, mint amit én éreztem, mikor együtt voltunk Sándorommal. Királynője voltam, imádott engem és én imádtam őt. Mi voltunk a legboldogabb emberpár a világon s ha a végzet közbe nem szól, ma is azok volnánk.”

Szendrey Júlia szobra Koppenhágában

Szendrey Júlia Petőfi Sándor feleségeként kapcsolódott be a pesti irodalmi és társadalmi életbe. Júlia osztozott férjével a társadalmi szerepvállalásban.

Második házassága után visszatért az irodalmi életbe. Írásait, verseit folyóiratokban és divatos, kimondottan nők számára készített kiadványokban, például a Magyar Nők Évkönyvében publikálta.

Szendrey Júlia fordításában 1856-ban jelentek meg először magyarul a dán Hans Christian Andersen meséi nyomtatásban. A könyvben olvasható volt többek közt A császár új ruhája vagy a Rendíthetetlen ólomkatona. Ezekben a fordításokban bátran használta a korabeli magyar gyermekfolklór elemeit is.

Kligl Sándor Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész, érdemes művész Szendrey Júliát ábrázoló bronz szobrát Koppenhágában a magyar nagykövetségen álltották fel 2018-ban, a költő-műfordító születésének 190. évfordulóján. Az életnagyságú szoborhoz a Nemzeti Kulturális Alapból 8 millió forintot biztosítottak.

Kaptunk egy fotót és egy kiegészítést Kiss P Dórától, amit köszönettel közzéteszek.: „Erdődön a vár kápolnájában volt az esküvője Petőfi Sándornak Szendrey Júliával, ennek emlékére Erdőd központjában dupla mellszobrot állítottak a házaspárnak.”