Zsolnay Kulturális Negyed – Pécs
A pécsi Zsolnay porcelángyár a magyar ipar történetének kiemelkedő, egykor külföldön is keresett szereplője. Fénykorát a századfordulón élte, amikor a szecessziós építészet remekeit díszítették az itt készített majolikákkal és kerámiákkal. A Kárpát-medence teljes területére szállított építészeti kerámiáit, dísztárgyait és porcelánkészleteit – részben a saját fejlesztésű eozinnak köszönhetően – világkiállításokon is díjazták. A néhai gyár területén 2012-ben új városrészt alakítottak ki Zsolnay Kulturális Negyed néven, ahol múzeumok, interaktív kiállítások, rendezvények és vendéglátó helyek gondoskodnak a családok tartalmas és önfeledt kikapcsolódásáról.
Zsolnay-gyár rövid története
A Baranyai megye székhez, Pécs teljesen összeforrt a Zsolnay-porcelánnal és gyárral.
Zsolnay Miklós 1852-ben alapította a tönkrement lukafai keménycserép manufaktúra berendezéseiből a gyár elődjét, a Zsolnay Keménycserép Manufaktúrát. 1854-től 10 éven át idősebb fia, Ignác vezette kézi erőre berendezett üzeme, ahol kőedényeket, épületkerámiákat és vízvezetékcsöveket gyártottak. A tőkehiányos, fejlesztésekre képtelen gyár nem bírta a piaci versenyt. A teljes csődtől öccse, Zsolnay Vilmos mentette meg, aki 1865-ben átvette üzemet, majd kemény munkával világhírű gyárrá fejlesztette.
Az első sikert az 1873-as bécsi világkiállításon érték el, bronzérmet és elismerő oklevelet nyertek, valamint Zsolnay Vilmost az uralkodó Ferenc József-renddel tüntette ki. Az elismerésnek öszönhetően nem mardatak el a külföldi megrendelések, például Angliából, Franciaországból, Oroszországból, Amerikából, Svájcból, Ausztriából, Japánból.
1874-től az 1880-as évek végéig Vilmos lányai, Zsolnay Teréz és Zsolnay Júlia által tervezett magyaros és perzsa stílusú díszítményekkel mintázták a porcelánokat. Az 1878-as párizsi világkiállításon a gyár új kerámiája, a porcelánfajansz elnyerte a kiállítás aranyérmét, a „Grand Prix”-t, Zsolnay Vilmos pedig megkapta a Francia Becsületrendet.
Ezzel egyidőben elindult az időtálló, luxus és nemes anyag, az úgynevezett pirogránit kerámia építészeti alkalmazása. Szecessziós stílusú építkezések épületdíszítéséhez, tetőfedéséhez készítettek anyagokat. Kerámia díszítést kapott például a budavári Mátyás-templom, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Állami Földtani Intézet, az Országház, a Műcsarnok, Milleniumi földalatti vasút állomásai, budapesti Állatkert Elefánt háza, Postatakarékpénztár, Párisi-udvar.
Vidéki városainkban több épületet díszítettek Zsolnay.kerámiával, mint például a kecskeméti Városháza és a Cifrapalota, a pécsi Posta-palota és Vasváry-villa, Szegeden a Deutsch-palota vagy a Szent Anna-templom tetőzete Tompán.
Az 1929–33-as világgazdasági válság következtében a gyár termelése a felére esett vissza. A második világháború alatt a termelés ismét visszaesett, majd szünetelt, mert a pesti gyárat bombatalálat érte. Újbóli üzembe állítás után a gyárat 1948-ban államosították.
Az 1991 végén részvénytársasággá alakult gyárat 1995-ben privatizálták, fő tulajdonosa a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank (MBFB) lett. A Zsolnay védjegyek jelenlegi jogosultja a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt.
Zsolnay Kulturális Negyed
A Zsolnay negyed Pécs központi részétől keletre található a Budai illetve a Balokány városrészekben. A Zsolnay Kulturális Negyed (ZSKN) kialakítása a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa projekt legnagyobb beruházása volt. A több mint 11 milliárd forintos beruházásnak köszönhetően új életre kelt a Zsolnay-gyár öt hektáros területe.
A kivitelezés 2009-es megkezdésekor a terület jelentős részét használó Zsolnay porcelánmanufaktúrát átköltöztették a negyed keleti részébe. A megüresedett épületeket átépítették, felújították, a rossz állapotúakat lebontották. Megszépült a gyár értékes növényeket rejtő, műemlék szobrokkal, vázákkal díszített parkja is.
A kulturális negyed tartalmilag négy részre tagolódik. A kulturális negyeden belül a Míves negyed északkeleten, Az alkotónegyed délnyugaton, a Gyermek és családi negyed északnyugaton, az Egyetemi negyed pedig délkeleten fekszik. A negyed északi és déli területét a Zsolnay Vilmos út felett átívelő gyalogos híd köti össze. A Zsolnay-mauzóleum a negyed többi részétől északkeletre található.
Míves negyed
A Míves negyedben található a Zsolnay családdal és történetével kapcsolatos kiállítás, Winkler Barnabás Rózsaszín Zsolnay kiállítása, valamint a Sikorski-házban kiállított Gyugyi-gyűjtemény. Innen érhető el a negyed összefüggő területén kívülre eső Zsolnay-mauzóleum. Az épületegyüttesben ezen kívül helyet kapott egy rendezvényterem, egy étterem, egy bortrezor, valamint ide került az Inkubátorház is. A képző- és iparművészek, kézművesek üzletei a Kéz-művész utca mentén helyezkednek el.
Alkotó negyed
Az Alkotó Negyed központi épületegyüttese a volt pirogránit üzem, egyik dísze a „cifra kémény”. A negyedben kapott helyet a Pécsi Ifjúsági Központ Ifjúsági Háza rendezvényterekkel és kapcsolódó vendéglátóhelyekkel.
Gyermek és családi negyed
A gyermek és családi negyedben található az interaktív tudományos-technikai kiállítás, a Planetárium, valamint a Pécsi Galéria. A negyed északnyugati részén lévő „Zöld Ház” a Bóbita Bábszínház és bábmúzeum épülete. Az épületek között kialakítottak egy szabadtéri színpadot és egyéb játszótereket és sportpályákat.
Egyetemi negyed
Az Egyetemi Negyedben a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara, a Bölcsészettudományi Kar Kommunikációs és Médiatudományi Tanszéke és a Szociológia Tanszék kapott helyet. Az egyetemi oktatáshoz szükséges termek, műhelyek, illetve menza mellett itt található a Janus Egyetemi Színpad is.
A föld szeretője – teljes film Zsolnay Vilmos életéről
Zsolnay Vilmos és porcelángyára olyan hagyatéka a magyar a kultúrának, mely joggal érdemelte ki, hogy filmvászonra keüljön. Pozsgai Zsolt 2010-ben A föld szeretője címmel forgatott filmje elmeséli a gyár létrejöttének és világhírűvé válásának történetét.
