Wieliczkai sóbánya és Szent Kinga emlékezete

Krakkó mellett található wieliczkai sóbánya Lengyelország és a világ legrégebbi kősó bányái közé tartozik. A Bochnia sóbányával együtt a krakkói sóvidék része, a 13. századtól 1772-ig a krakkói sóbányászat részét alkotta. Legendája a IV. Béla lányához, Szent Kingához köthető, aki Lengyelország és Litvánia patrónájára, a sóbányászok védőszentje. A bánya jelenleg múzeum, csodálatos kőszobrokkal teli tárnái és termei 1978-ban az UNESCO Világörökségi listára is felkerültek.

Wieliczkai sóbánya

Wieliczkai sóbánya története – Lengyelország legrégebbi sóbányája

A wieliczkai sóbánya a Krakkó melletti kisváros, Wieliczka alatt található. A sótelepek a miocén korban keletkeztek, később az Alpok felgyűrődésének során a tektonikus folyamatok eredeti keletkezési helyüktől több tíz kilométerre elmozgatták.

A sótelepeket már több ezer évvel a lengyel államalapítás előtt is hasznosították. Az első időkben a sót a sós források, majd kutak vizének főzésével, sólepárlással állították elő. A kősó bányászat csak a 13. században kezdődött.

A föld kincsei, így a só is, az uralkodó tulajdonát képezték és kitermelése a király kizárólagos fennhatósága alá tartozott. A 11. századtól kezdve adományozás révén a sóbányászat tulajdona részben magánkézbe került. 1273-78 között Szemérmes Boleszláv széles körű gazdasági reformokat vezetett be, korlátozta harmadik személyek jogát a sókitermelésre. Felesége, a később szentté avatott Árpád-házi Szent Kinga az apja, IV. Béla által szolgálatára rendelt bányászok segítségével 1251-ben megnyittatta a híres wieliczkai sóbányákat.

A bánya több ezer embernek adott munkát. A lengyel bányászok keresettek voltak egész Európában. A bányászok fahordókban tárolt őrölt sót állítottak elő vagy kb. 50 cm átmérőjű, 3 méter hosszú sótömböket, „sóbálványokat” faragtak ki, és ebben a formában szállították nagyobb távolságra.

A wieliczkai bányában 9 szintet különböztetnek meg. Az első 64 méter mélyen van, míg az utolsó 327 méter mélyen fekszik. A tárnák összes hossza az összekötő folyosókkal, tavakkal, termekkel, aknákkal együtt meghaladja a 300 kilométert, össztérfogatuk pedig mintegy 7,5 millió m³.

A bánya egyedülálló mikroklímával rendelkezik, melynek a nagy pára- és nátrium-kloridtartalom mellett állandó hőmérséklete (körülbelül 12-14 °C), és nyomása van.

A wieliczkai bánya földalatti turistaútja a 18. és 19. század fordulóján alakult ki. Mintegy egymillió turista látogatja évente a 64–135 m mélyen elhelyezkedő (I-III. szint), 20 teremből álló, körülbelül 3 km hosszú utat. A túra időtartama körülbelül 2 óra.

A wieliczkai sóbánya ma is nagyvállalat, de ma a sót nem bányásszák, hanem vízzel kioldják és lepárolják.

A bányában 1951-től működik a Krakkói sóbányák múzeuma. Ez a világon az egyedüli olyan bánya, melyben megszakítás nélkül folyt a kitermelés a középkortól máig, lehetővé téve a bányászati módszerek fejlődésének követését az egymás követő korszakokban.

A bánya 1976-ban került fel a lengyel műemléki listára, 1978-ban az UNESCO világörökségi listájára is felvették. 1989-től Lengyelország történelmi emlékhelye lett.

A 135 m mélyen fekvő Wessel-tó termébe rehabilitációs turnusokat szerveznek légúti betegségekben szenvedő személyek számára.

A sóbánya legendája és Szent Kinga tisztelete

A sóbányának magyar vonatkozása is van. A sóbánya egyik legszebb része Szent Kinga kápolnája, melyet „földalatti templomnak” is hívnak. Itt őrzik szent Kinga ereklyéit

Szent Kinga IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő első gyermekeként született 1224 márciusában.

Szülei, testvérei (Árpád-házi Szent Margit és Boldog Jolán), atyai nagynénje (Árpád-házi Szent Erzsébet) hatására maga is mélyen vallásos volt. Már fiatal korában elhatározta, hogy szüzességi fogadalommal életét teljesen Istennek szenteli.

1239-ben azonban szülei igent mondtak a szomszédos lengyel fejedelem leánykérő küldöttségének. Kinga beleegyezett a szülői akaratba, de férjét, Szemérmes Boleszlávot is rávette, hogy tartsa tiszteletben szüzességi fogadalmát, sőt, maga is tegyen ilyen fogadalmat. 

A wieliczkai sóbánya legendája szerint Kinga magyarországi látogatásakor édesapja kíséretében eljutott a máramarosi sóbányákba is, ahol gyönyörködve nézte a csillogó hófehér sótömböket. Eszébe jutottak lengyel alattvalói, akik sós forrásokból párologtatott, úgynevezett főtt sóval voltak kénytelenek beérni. Kinga így szólt IV. Bélához: „Atyám, add nekem ezt a sóaknát, és engedd meg, hogy innen egyenesen Lengyelországba vihessék a sótömböket.”

A király teljesítette leánya kérését. Kinga ekkor lehúzta ujjáról a jegygyűrűjét, és az akna mélyébe dobta. Amikor később megnyitották a wieliczkai sóbányát, az első kitermelt sótömbben megtalálták a királyné gyűrűjét.

Wieliczkai sóbánya termei

Három szinten 14 termet látogathatunk meg a bányában:

  • Kopernikusz-kamra: 1973-ban születésének 500-adik évfordulóján Kopernikusz sószobrát helyezték el itt, aki valószínűleg meglátogatta a bányát.
  • Szent Antal-kápolna: a legrégibb fennmardat kápolna, a 17. században keletkezett.
  • Janowice-kamra: a 17. században kialakított teremben elhelyezett szobrok a wieliczkai sótelepek keletkezésének legrégebbi legendáját illusztrálják. Szent Kingát II. János Pál pápa 1999-ben avatta szentté és ekkor lett hivatalosna a sóbányászok védőszentje.
  • A leégett kamra: a term neve az itt pusztított tűzvészre utal.
  • Sielec-kamra: a bányában használt, a só vízszintes szállításra szolgáló eszközöket, mint például a „magyar kutyának” nevezett, emberi erővel vonszolt kis kocsi, mutatják be.
  • Nagy Kázmér-kamra: a termet Nagy Kázmér lengyel királyról nevezték el, aki a krakkói sóbányákról törvényt alkotott 1368-ban.
  • Pieskowa Skała-kamra: függőleges szállítóeszközök, fából készült kézi csörlők láthatók.
  • Kunigunda-aknafenék: 1829-ben keletkezett és a Nagy Kázmér termet köti össze a II szinttel. Jól láthatóak a másodlagos sókristályosodás változatos formái: sztalaktitok és sztalagmitok.
  • Szent Kereszt kápolna : ez példa a vándor kápolnákra, melyek berendezését a bányászok mindig abba a terembe vitték, amely közel volt munkahelyükhöz.
  • Szent Kinga kápolnája: a „földalatti templom”-ban őrzik szent Kinga ereklyéit. Ez világ legnagyobb földalatti temploma: 101 méter mélyen van, hossza 54 m, szélessége 18 m, magassága 12 m. A hatalmas sókristályokból összeállított csillárok a mennyezetről 12 m-re lógnak le. A kápolnát az Újszövetségből vett jelenetek domborművei díszítik (többek között a „Menekülés Egyiptomból”, „A tizenkét éves Jézus tanít a templomban” és az „Utolsó vacsora”) és egy több mint százéves betlehem. A főoltár Józef Markowski alkotása, Szent Kinga szobrát, a két mellékalak Szent József és Szent Kelemen szobrát tartalmazza. 1999-től itt látható II. János Pál szobra is, Stanisław Anioł bányász alkotása. A kápolnában misét tartanak a védőszent, Szent Kinga és Szent Borbála napján és karácsonykor.
  • Erazm Barącz-kamra: nevét Erazm Barączról kapta, aki 1917–1918-ban a sóbánya igazgatója és ismert műgyűjtő volt. Hatalmas sópillérei a zöld színű sós tóba merülnek.
  • Weimar-kamra
  • Michałowice-kamra: az egyik leglátványosabb kamrája. 35 m magas, és mintegy 100 évig bányásztak benne sót a 17. század közepétől a 18. század közepéig. Méretei létesítésétől kezdve különleges beomlás elleni biztosítás építését igényelték, sótömbökből építettek támfalakat és támpilléreket, melyeket végül hatalmas gömbfákból épített két, rendkívül látványos pillérköteggel egészítettek ki az 1870-es években.
  • Drozdowice-kamra: a 17. és 18. század fordulóján alakult ki, a 20. században kétszintes fa aládúcolást kapott. Jelenleg a teremben kiállításokat, banketteket valamint koncerteket rendeznek.
  • Józef Piłsudski-kamra: két tárnából áll, melyeket alagút köt össze.
  • Stanisław Staszic-kamra: Ez a legmagasabb kamra az egész bányában (teljes magassága 50 m), a második világháború alatt a németek repülőgép-alkatrészek szerelésére használták.
  • Witold Budryk-kamra: a konyhasóba vájt kamra az osztrák korszakból származik, kézi munkával és robbantással termelték ki itt a sót.
  • Varsó-kamra: itt rendezik meg a bányászok és vállalatok ünnepségeit, de sporteseményeket, koncerteket és bálokat is rendeznek. Legnagyobb dísze a sóból faragott bányász emlékmű (1961).
  • Visztula-kamra: A kamrát 1959–66 között alakították ki az azonos nevű folyosó kiszélesítésével konyhasó kitermelése céljából.
  • Prinzinger-lejtő
  • Haluszko-kamra: itt zöld sót bányásztak, több helyen látható a bányászok munkájának nyoma.
  • Izabella-kamra
  • Szent János-kápolna: A kápolna az 1859-es felépítésétől a Szent Kinga kápolna 1896-os megnyitásáig a legfontosabb szakrális objektum volt a wieliczkai bányában.
Wieliczkai sóbánya

Sóbánya látogatása

A wieliczkai bánya vezetéssel látogatható. A turistaúton kívül megtekinthető a múzeum III. szinten rendezett kiállítása is. A gyűjtemény 14 termet foglal el, és bemutatja a bánya történetét, a só kitermeléséhez és elszállításához használt szerszámokat és eszközöket, valamint a város történelmét is.

A látogatás időtartama a hagyományos turistaútvonalon – mely összesen a bánya három szintjét érinti, és 135 méter mélyre visz a só birodalmába – kb 2,5 óra időtartamú. Fontos tudni, hogy lefele végig lépcsőkön, gyalog kell haladni. Felfelé már lifttel szállítják a turistákat.

A Wieliczkei sóbánya látogatásával kapcsolatos információkról itt olvashatsz magyar nyelven.

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

10 − kettő =