Wieliczkai sóbánya és Szent Kinga emlékezete

A Krakkó mellett található wieliczkai sóbánya Lengyelország és a világ legrégebbi kősó bányái közé tartozik. A Bochnia sóbányával együtt a krakkói sóvidék része, a 13. századtól 1772-ig a krakkói sóbányászat részét alkotta. Legendája a IV. Béla lányához, Árpád-házi Szent Kingához köthető, aki Lengyelország és Litvánia patrónája, a sóbányászok védőszentje. A wieliczkai bánya jelenleg múzeumként látogatható, csodálatos kőszobrokkal teli tárnái és termei 1978-ban az UNESCO Világörökségi listára is felkerültek.

Só, a nélkülönözhetetlen ásvány

Egy ismert mesében a király legkisebbik lánya arra a kérdésre, hogy mennyire szereti édesapját, azt felelte, úgy szereti, mint az emberek a sót. S bár a mesebeli uralkodó először nem örült a válasznak, később rájött, a só valóban nélkülönöhetetlen az élethez.

Ma már tudjuk, ez olyannyira igaz, hogy a sós levegőnek még gyógyító hatása is van. Így aztán a régi sóbányák nemcsak turistalátványossággá, de gyógyhelyekké is váltak. Ilyen a Wieliczka is, Európa legrégebbi kősóbányáinak egyike is. A kilencszintes építményben egy szanatórium is helyet kapott.

Wieliczkai sóbánya története – Lengyelország legrégebbi sóbányája

A wieliczkai sóbánya a Krakkó melletti kisváros, Wieliczka alatt található. A sótelepek a miocén korban keletkeztek, később az Alpok felgyűrődésének során a tektonikus folyamatok eredeti keletkezési helyüktől több tíz kilométerre elmozgatták.

A sótelepeket már több ezer évvel a lengyel államalapítás előtt is hasznosították. Az első időkben a sót a sós források, majd kutak vizének főzésével, sólepárlással állították elő. A kősó bányászat csak a 13. században kezdődött.

1119-ből származik a „Magnum Sol” (ólengyelül „Wielika Sol”) első írásos említése. 1290-ban indult meg a sóbányászat.

A föld kincsei, így a só is, az uralkodó tulajdonát képezték és kitermelése a király kizárólagos fennhatósága alá tartozott. A 11. századtól kezdve adományozás révén a sóbányászat tulajdona részben magánkézbe került. 1273-78 között Szemérmes Boleszláv széles körű gazdasági reformokat vezetett be, korlátozta harmadik személyek jogát a sókitermelésre. Felesége, a később szentté avatott Árpád-házi Szent Kinga az apja, IV. Béla által szolgálatára rendelt bányászok segítségével 1251-ben megnyittatta a híres wieliczkai sóbányákat.

A bánya több ezer embernek adott munkát. A lengyel bányászok keresettek voltak egész Európában. A bányászok fahordókban tárolt őrölt sót állítottak elő vagy kb. 50 cm átmérőjű, 3 méter hosszú sótömböket, „sóbálványokat” faragtak ki, és ebben a formában szállították nagyobb távolságra.

1950-ben a bányát részben múzeummá és turistalátványossággá alakították. 1996-ben felszámolták a sóbányászatot.

A sóbánya 1978-ban került az UNESCO világörökségi listára, amit azzal érdemelt ki, hogy a 13. század óta folyt itt sóbányászat több mint 2000 tárnában, kilenc szinten, melynek mélysége helyenként eléri a 315 métert.

A tárnák 64-135 méterig látogathatók. 130 méter mélyen található a múzeum. 211 méter mélyen a légúti megbetegedések gyógyítására épült központ.

A sóbánya már a 13. század óta folyamatosan vonzotta az uatzókat és híres embereket a világ minden részéről. Kopernikusz éppúgy végigjárta a folyosókat, tárnákat, barlangokat, kápolnákat és ketedrálisokat, mint Geothe, Chopin vagy I. Ferenc József. Utóbbi részére még keskeny nyomtávú vasútat is építettek a bánya mérnökei.

A sószobrokat szerencsétlen baleseteknek köszönhetjük. A bányászok eleinte a szerencsétlenül járt társaik emlékére fából készült kis kápolnákat emeltek. Amikor 1697-ben egy ilyen fakápolnában tűz ütött ki, királyi rendeletben tiltották meg a a fából készített emlékhelyek felállítását. Így váltak a wieliczkai bányászok a sószobrászat mestereivé.

A sóbánya felépítése

A wieliczkai sóbányában 9 szintet különböztetnek meg. Az első 64 méter mélyen van, míg az utolsó 327 méter mélyen fekszik. A tárnák összes hossza az összekötő folyosókkal, tavakkal, termekkel, aknákkal együtt meghaladja a 300 kilométert, össztérfogatuk pedig mintegy 7,5 millió m³.

A bánya egyedülálló mikroklímával rendelkezik, melynek a nagy pára- és nátrium-kloridtartalom mellett állandó hőmérséklete (körülbelül 12-14 °C), és nyomása van.

A wieliczkai bánya földalatti turistaútja a 18. és 19. század fordulóján alakult ki. Mintegy egymillió turista látogatja évente a 64–135 m mélyen elhelyezkedő (I-III. szint), 20 teremből álló, körülbelül 3 km hosszú utat. A túra időtartama körülbelül 2 óra.

A wieliczkai sóbánya ma is nagyvállalat, de ma a sót nem bányásszák, hanem vízzel kioldják és lepárolják.

A bányában 1951-től működik a Krakkói sóbányák múzeuma. Ez a világon az egyedüli olyan bánya, melyben megszakítás nélkül folyt a kitermelés a középkortól máig, lehetővé téve a bányászati módszerek fejlődésének követését az egymás követő korszakokban.

A bánya 1976-ban került fel a lengyel műemléki listára, 1978-ban az UNESCO világörökségi listájára is felvették. 1989-től Lengyelország történelmi emlékhelye lett.

A 135 m mélyen fekvő Wessel-tó termébe rehabilitációs turnusokat szerveznek légúti betegségekben szenvedő személyek számára.

A wieliczkai sóbánya legendája és Szent Kinga tisztelete

A sóbányának magyar vonatkozása is van. A sóbánya egyik legszebb része Szent Kinga kápolnája, melyet „földalatti templomnak” is hívnak. Itt őrzik Árpád-házi Szent Kinga ereklyéit.

Szent Kinga IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő első gyermekeként született 1224 márciusában.

Szülei, testvérei (Árpád-házi Szent Margit és Boldog Jolán), atyai nagynénje (Árpád-házi Szent Erzsébet) hatására maga is mélyen vallásos volt. Már fiatal korában elhatározta, hogy szüzességi fogadalommal életét teljesen Istennek szenteli.

1239-ben azonban szülei igent mondtak a szomszédos lengyel fejedelem leánykérő küldöttségének. Kinga beleegyezett a szülői akaratba, de férjét, Szemérmes Boleszlávot is rávette, hogy tartsa tiszteletben szüzességi fogadalmát, sőt, maga is tegyen ilyen fogadalmat. 

A wieliczkai sóbánya legendája szerint Kinga magyarországi látogatásakor édesapja kíséretében eljutott a máramarosi sóbányákba is, ahol gyönyörködve nézte a csillogó hófehér sótömböket. Eszébe jutottak lengyel alattvalói, akik sós forrásokból párologtatott, úgynevezett főtt sóval voltak kénytelenek beérni. Kinga így szólt IV. Bélához: „Atyám, add nekem ezt a sóaknát, és engedd meg, hogy innen egyenesen Lengyelországba vihessék a sótömböket.”

A király teljesítette leánya kérését. Kinga ekkor lehúzta ujjáról a jegygyűrűjét, és az akna mélyébe dobta. Hazatérve elrendelte, hogy Wieliczkában kezdjenek el sót keresni. Néhány ásónyom után rá is leltek egy sótömbre, abban pedig Kinga gyűrűjére. Így lett a 800 éve született királyné a sóbányászok védőszentje, illetve Lengyelország és Litvánia patrónája. II. János Pápa szentté avatta és július 24-ét nevezte meg emléknapjául.

Wieliczkai sóbánya termei, kamrái, kápolnái

Három szinten sok-sok termet, kamrát és káolnát látogathatunk meg a bányában:

• Kopernikusz-kamra: 1973-ban születésének 500-adik évfordulóján Kopernikusz sószobrát helyezték el itt, aki valószínűleg meglátogatta a bányát.
• Szent Antal-kápolna: a legrégibb fennmardat kápolna, a 17. században keletkezett.
• Janowice-kamra: a 17. században kialakított teremben elhelyezett szobrok a wieliczkai sótelepek keletkezésének legrégebbi legendáját illusztrálják. Szent Kingát II. János Pál pápa 1999-ben avatta szentté és ekkor lett hivatalosna a sóbányászok védőszentje.

• A leégett kamra: a terem neve az itt pusztított tűzvészre utal.
• Sielec-kamra: a bányában használt, a só vízszintes szállításra szolgáló eszközöket, mint például a „magyar kutyának” nevezett, emberi erővel vonszolt kis kocsi, mutatják be.
• Nagy Kázmér-kamra: a termet Nagy Kázmér lengyel királyról nevezték el, aki a krakkói sóbányákról törvényt alkotott 1368-ban.
• Pieskowa Skała-kamra: függőleges szállítóeszközök, fából készült kézi csörlők láthatók.
• Kunigunda-aknafenék: 1829-ben keletkezett és a Nagy Kázmér termet köti össze a II szinttel. Jól láthatóak a másodlagos sókristályosodás változatos formái: sztalaktitok és sztalagmitok.
• Szent Kereszt kápolna: ez példa a vándor kápolnákra, melyek berendezését a bányászok mindig abba a terembe vitték, amely közel volt munkahelyükhöz.
• Szent Kinga kápolnája: a „földalatti templom”-ban őrzik Árpád-házi Szent Kinga ereklyéit. Ez világ legnagyobb földalatti temploma: 101 méter mélyen van, hossza 54 m, szélessége 18 m, magassága 12 m.

A hatalmas sókristályokból összeállított csillárok a mennyezetről 12 m-re lógnak le. A kápolnát az Újszövetségből vett jelenetek domborművei díszítik (többek között a „Menekülés Egyiptomból”, „A tizenkét éves Jézus tanít a templomban” és az „Utolsó vacsora”) és egy több mint százéves betlehem. A főoltár Józef Markowski alkotása, Szent Kinga szobrát, a két mellékalak Szent József és Szent Kelemen szobrát tartalmazza. 1999-től itt látható II. János Pál szobra is, Stanisław Anioł bányász alkotása. A kápolnában misét tartanak a védőszent, Szent Kinga és Szent Borbála napján és karácsonykor.

• Erazm Barącz-kamra: nevét Erazm Barączról kapta, aki 1917–1918-ban a sóbánya igazgatója és ismert műgyűjtő volt. Hatalmas sópillérei a zöld színű sós tóba merülnek.
• Weimar-kamra
• Michałowice-kamra: az egyik leglátványosabb kamrája. 35 m magas, és mintegy 100 évig bányásztak benne sót a 17. század közepétől a 18. század közepéig. Méretei létesítésétől kezdve különleges beomlás elleni biztosítás építését igényelték, sótömbökből építettek támfalakat és támpilléreket, melyeket végül hatalmas gömbfákból épített két, rendkívül látványos pillérköteggel egészítettek ki az 1870-es években.
• Drozdowice-kamra: a 17. és 18. század fordulóján alakult ki, a 20. században kétszintes fa aládúcolást kapott. Jelenleg a teremben kiállításokat, banketteket valamint koncerteket rendeznek.
• Józef Piłsudski-kamra: két tárnából áll, melyeket alagút köt össze.

• Stanisław Staszic-kamra: Ez a legmagasabb kamra az egész bányában (teljes magassága 50 m), a második világháború alatt a németek repülőgép-alkatrészek szerelésére használták.
• Witold Budryk-kamra: a konyhasóba vájt kamra az osztrák korszakból származik, kézi munkával és robbantással termelték ki itt a sót.
• Varsó-kamra: itt rendezik meg a bányászok és vállalatok ünnepségeit, de sporteseményeket, koncerteket és bálokat is rendeznek. Legnagyobb dísze a sóból faragott bányász emlékmű (1961).
• Visztula-kamra: A kamrát 1959–66 között alakították ki az azonos nevű folyosó kiszélesítésével konyhasó kitermelése céljából.
• Prinzinger-lejtő
• Haluszko-kamra: itt zöld sót bányásztak, több helyen látható a bányászok munkájának nyoma.
• Izabella-kamra
• Szent János-kápolna: A kápolna az 1859-es felépítésétől a Szent Kinga kápolna 1896-os megnyitásáig a legfontosabb szakrális objektum volt a wieliczkai bányában.

Wieliczka sóbánya nyitvatartása és látogatása

A wieliczkai sóbánya egész évben nyitva van, vezetéssel látogatható. A turistaúton kívül megtekinthető a múzeum III. szinten rendezett kiállítása is. A gyűjtemény 14 termet foglal el, és bemutatja a bánya történetét, a só kitermeléséhez és elszállításához használt szerszámokat és eszközöket, valamint a város történelmét is.

A látogatás időtartama a hagyományos turistaútvonalon – mely összesen a bánya három szintjét érinti, és 135 méter mélyre visz a só birodalmába – kb 2,5 óra időtartamú. Fontos tudni, hogy lefele végig lépcsőkön, gyalog kell haladni. Felfelé már a bányászok által használt eredeti felvonóval szállítják a turistákat.

394 falépcsőn jutunk le az első tárnáig, itt kezdődik a kb. két kilométeres út a tárnában. A modern villanykörték sejtelmes fényében úgy érezzük, mintha évszazadokkal ezelőtt megállt volna az idő.

A Bányászok útja nevű túrát választók beöltözhetnek overálba meg sisakba, és első kézből tapasztalhatják meg a mászást a szűk járatokban és a só törését csákánnyal.

A földalatti városban több képolna, sókamra, múzeum, játszótér, étterem és még konferenciaterem is működik. Voltak már itt céges rendezvéyek, esküvök, sőt rendszeresen tartanak hangversenyeket is.

A Wieliczkei sóbánya látogatásával kapcsolatos információkról itt olvashatsz magyar nyelven.