Vlkolinec (Vlkolínec), a szlovák Hollókő
Vlkolinec (szlovákul Vlkolínec) egy kis bájos hegyi falu Szlovákiában, ami szinte változatlanul megőrizte a jellegzetes hegyi falvak építészeti és kulturális sajátosságait. Akárcsak nálunk Hollókő, Vlkolinec is szerepel az UNESCO világörökségi listáján.
Vlkolinec rövid történelme
A Szlovákia középső részén fekvő, 45 parasztházból álló Vlkolinec (szlovákul: Vlkolínec) a hagyományos kelet-európai falu élő példáját mutatja. Az épségben megmaradt település hűen megőrizte ősi arculatát. Hollókőhöz hasonlóan ez sem skanzen, hanem lakóhely, ahol ma is élnek.
A Besztercebánya és Rózsahegy között, 718 méter magasan fekvő falu neve a vlk (=farkas) szóból eredeztethető.
Az első írásos előfordulása egy 1376-os okiratban található, mint Rózsahegy egyik utcája. 1551-ben a faluban csupán négy gazdaság volt. 1625-ben 9, 1828-ban 51 lakóháza volt.
1630-ban elrendelték a farkasvermek ásását. 1770-ben megépült a harangtorony, majd 1775-ben a Sarlósboldogasszony-templom is. Ezutóbbi a falu egyetlen kőből épült épülete.
1944-ben részben lerombolták a falut a partizánok elleni harcok során, a német Wwhrmacht megtorló intézkedéseinek következtében. 1977-ben műemlék védelem alá helyezték.
1993-ban UNESCO világörökségi védelemben részesült, azzal az indoklással, tradicionális parasztfalu, a közép-európai népi építészet gyöngyszeme.
45 szinte érintetlen parasztház maradt fenn. A házak alapzata kő, tapasztott agyagfalaikon fazsindelyes tatő van.
Vlkolinec, a világörökségi szlovák falu
Bár az épületek jelentős része a 19. századból származik, mai megjelenése igen közel áll a középkorihoz. A földparcellák a mai napig őrzik a középkori földosztások során kialakított, a feudális Európa részén jellemző keskeny sávokat.
A jellegzetes házak az istállókat, kisebb melléképületeket a mögöttük sorakozó pajtákat rejtő keskeny birtokok utcafrontján helyezkednek el. A magánparcellákon túl közös földek és erdőségek terülnek el.
A házakat kőalapra építették hagyományos faszerkezettel. A házak egyedi alaprajzzal, három helyiséggel rendelkeznek. A kamra és az előszoba padlója vert agyag, csak a lakószoba padlózott. A kemence az előszobában van, a füst a nyerges zsindelytető nyílásán távozik.
Bár a házak alapzata rendszerint terméskőből készült, pincét csak ritkán építettek.
A házakat évente kétszer – a ház három helyiségéhez igazodóan – kék, fehér és vörösszínű festékkel lefestették.
A faluban minden év augusztusában folklórfesztivált rendeznek.
Rózsahegyről Besztercebánya irányába haladva Fehérpataknál (Biely Potok) lehet eljutni a faluba.
Nagyon köszönöm a fotókat a Tóthné Évának!
