Vértesszőlős – Samu, az előember régészeti lelőhelye
A Tata és Tatabánya között található Vértesszőlős nevét az egész világ megismerte, amikor 1960-as években végzett ásatások során az őskőkori előember (Homo erectus (seu sapiens) paleohungaricus) leleteire bukkantak. Az egykori bányában az előember koponyacsont-darabját, eszközeit és őskori állatnyomokat találtak. Kiemelkedő jelentőségét mutatja, hogy Közép-Európában ez volt az első ilyen komplex leletegyüttes. Az itt kialakított szabadtéri bemutatóhely Magyarország legidősebb, mintegy 400 ezer éves régészeti lelőhelye.
Vértesszőlős látnivalói
Vértesszőlős község Komárom-Esztergom megyében, a Tatabánya és Tata között található. Legfőbb nevezetessége az Vértesszőlősi Őstelep elnevezésű archeológiai bemutatóhely, ahol 1965-ben a Homo erectus leleteit tárták fel.
Vértesszőlős már ősidők óta lakott helynek számít. Legjobb bizonyíték erre az itt megtalált paleolitikumi, kb. 350.000 éves előember-telep. A későbbi időkből a településen avar kori leletek is előkerültek.
A település első írásos említése 1244-ből származik. A török korban elnéptelenedett. A 18. században az Esterházy-uradalom részévé vált és katolikus szlovák telepesek érkeztek. Ebből az időből származik a legrégebbi építészeti emlék, a Fellner Jakab tervei alapján épített Kisboldogasszony templom. Fellner Jakab nevéhez fűződik többek között a tatai Esterházy-kastély és a noszvaji De la Motte-kastély tervezése is
A község mai kinézetű központja a 19. században alakult ki. Itt az egyik parasztházban Tájházat hoztak létre, ami a 19. századi szlovák család életét mutatja be.
Legnagyobb érdeklődésre természetesen a Vértesszőlősi Őstelep, a Magyar Nemzeti Múzeum vértesszőlősi szabadtéri bemutatóhelye számíthat.
Samu, a vértesszőlősi előember
A vérteszőllősi mésztufabányában 1962 és 1968 között folytak régészeti feltárások. 1962-ben Pécsi Márton geográfus őskori maradványokat tartalmazó kőzetrétegre bukkant, ezekre alapozva a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia ásatásokat indított a bányában.
1965. augusztus 21-én, Sámuel napján Pécsi Márton geográfus két tanítványa, Mészáros Imre és Schweitzer Ferenc találta meg az első fontosabb csonttöredékeket a területen. Majd Vértes László ősrégész vezetésével feltárták Európa egyik legrégibb, mintegy félmillió évvel ezelőtt élt ősemberének telephelyét. Az ősembert a Sámuel napra tekintettel Samunak nevezték el.
A mésztufában és a közbetelepült löszben az őskőkori előember (Homo erectus (seu sapiens) paleohungaricus) életterére bukkantak. Kőeszközöket, tűzhelyet, táplálék maradványokat találtak, valamint előkerült Samu koponyájának tarkócsontja és két gyermek fog is. A leletekből és az átégett csontokból megállapították, hogy ez az ősember már ismerte és használta is a tüzet.
Közép-Európában ez volt az első ilyen komplex leletegyüttes. Később ősállatcsontokat, iszapban megkövesedett ősállat-nyomokat, és az őskori ember egy lábnyomát is megtalálták.
A hajdani leletfeltárások helyszíne 1968 óta “Őstelep Vértesszőlős” néven, a Magyar Nemzeti Múzeum szbadtéri bemutatóhelye. Az őstelep 38 hektáros, kerítéssel óvott területét 1976 óta természetvédelmi területként tartják nyilván.
A vértesszőllősi előember megtalálásáról és életéről, valamit a leletek jelentőségéről a wikipédiában olvashatsz bövebben.
Nyitvatartási és egyéb információka a Vértesszőlősi Őstelep hivatalos oldalán találsz.
