A Nazca-vonalak rejtélye: egy ősi civilizáció lenyűgöző műve
Peru több rejtélyes és különleges örökséggel is rendelkezik. A Nazca sivatagban található kőrajzok, geoglifák mind közül a legtalányosabbak, a régészet egyik legnagyobb rejtélyei. A rajzok eredete ismeretlen, legfőbb jellegzetességük, hogy az alakzatok csak a magasból kivehetőek. Nézzük, mit is tudhatunk a Nazca-vonalak keletkezéséről, hogy kerültek a spirálok és madarak a Pampas de Jumana fennsík kősivatagába!
Mik azok a Nazca-vonalak?
A perui Nazca-sivatag homokjában rejtőzködő Nazca-vonalak lenyűgöző geoglifák, melyek gigantikus méretük és rejtélyes eredetük miatt évszázadok óta izgatják a régészek és a kíváncsiak fantáziáját.
Nazca-vonalak (spanyolul Líneas de Nazca) a perui Nazca sivatagban, azon belül pedig Naz Pampas de Jumana nevű fennsíkon felfedezett gigantikus mértani alakzatok, azaz geoglifák. Az Andok lábánál 450 négyzetméteren elterülő vonalakat Limától 400 km-re délre fekvő területen találjuk, kizárólag repülőgépről láthatóak.
A vidéket az időjárás hatására évezredek alatt sötétre színeződött rozsdavörös homok és kavicsréteg borítja. E felső földtakaró eltávolításával az apró, sötét kövekből és homokból erősen elütő, világosabb talajréteg tárul elénk.
Egyes feltételezések szerint a nazca indiánok készítették őket, akik az Inka Birodalom felemelkedése előtti Peru egyes területeit lakták. keletkezésük a Kr e. 500 és Kr. u. 500 közötti időre tehető. Más feltételezések szerint a rajzok jóval korábbiak, egy olyan kultúra alkotása, amelynek nyomaira eddig még nem bukkantak.
A rajzokhoz a sivatag talajáról felszedték a felszínt vékony rétegben borító vörös-fekete kavicsréteget. A felszedett kavicsokat a vonal mellett felhalmozták. A képek egyetlen megszakítatlan vonalból állnak. Olyan egyenesek a vonalak, hogy egy kilométer hosszra csupán egy méter eltérés mutatkozik.
1939-ben dr. Paul Kosok, a New York-i Long Island University tanára fedezte fel a földbe vésett rajzokat. A német matematikus, Maria Reiche 1946-ban kezdte meg a rajzok vizsgálatát.
1968-ban jelent meg Maria Reiche A sivatag titka című könyvének első kiadása. 1976-ban megjelent a kónyv második kiadása, kiegészítve azzal a felismeréssel, hogy a figurák készítésekor alapmértékegységként a 33 és a 66 cm-t használták.
Mit ábrázolnak a Nazca-vonalak?
A geoglifák két kategóriába sorolhatóak. Az első csoportba állatokat, madarak, rovarokat, nüvényeket, földöntúli alakokat és hétköznapi tárgyakat ábrázoló rajzok tartoznak. Ezek közös jellemzője, hogy egyetlen, önmagát sehol nem metsző vonalból állnak.
A második csoport általában egyenes, egymást minden irányban keresztező vonalakból áll. Néhányuk több kilométer hosszan elnyúlva jelenít meg geometriai alakzatokat.
Számos elmélet született az ábrák jelentéséről és készítésük céljáról, ám valódi rendeltetésük máig megfejtetlen. A feltételezések szerint a rajzoknak rituális csillagászati szerepük volt.
Az Andokhoz legközelebbi rajz egy kolibri. Az egyetlen ábrázolt tengeri állat egy kardszárnyú delfin, a tőle a Csendes-óceán felé eső részen pedig egy pók és egy majom ábrája található.
A területet felfedező spanyolok már 16.-17. században említést tettek róluk, de csak a 20. század elején váltak igazán ismertté. 1920-as években Julio C. Tello perui régész írta le a formáikat, de csak 1941-ben kezdték alaposabban vizsgálni azokat.
Mivel a Nazca-vidéken kevés eső esik, a rajzok többsége ugyanolyan jó állapotban van, mint mikor készült.
A tökéletesen arányos vonalrajzok a feltételezések szerint zsínórok segítségével készült. A két legtávolabbi vonal között zsínórt feszítettek ki a talaj felett. Egyes pontokat bejelöltek, aztán a sivatag talajának sötét, felszíni rétegét kiásták – olykor lábszármélységig, míg egy világosabb réteg felszínre nem került. A vonalak összekötésekor, illetve a spirálformák létrehozásakor is hasonlóan jártak el.
Az azonban még nem bizonyított, hogy ismertek-e hosszmértékegységeket. Az elkészült műveket sem tudták felülről ellenőrizni. Egyeteln dologban értenek egyet a tudósok: a vonalak konzerválódása a minimális eróznak és az évi aximum félórás esőnek köszönhető.
Nazca-vonalak az UNESCO világörökségi listáján
A Nazca-vonalak a régészet egyik legnagyobb rejtélye, valószínűleg rituális és asztronómiai jelentése van a vonalaknak és rajzoknak.
A Nazca-vonalak pontos célja máig rejtély, de több elmélet is létezik:
- Csillagászati naptár: Egyes kutatók úgy vélik, hogy a vonalak csillagképeket és csillagászati eseményeket ábrázolnak, segítve a Nazca-népnek a mezőgazdasági munkák ütemezését.
- Zarándokutak: Más elméletek szerint a vonalak zarándokutakat jelképeznek, melyeken a Nazca-nép szent helyekhez vándorolt.
- Vízkeresés: Egy újabb elmélet szerint a vonalak vízlelőhelyeket jelölnek ki a száraz sivatagban.
A kb. 350 km2 területen található talajrajzok 1994 óta az UNESCO világörökség részét képzik. Pl. az alábbiakkal:
- egy 46 méter hosszú pók vonalhálóban,
- egy több int 110 méter nagyságúadár kígyóhosszúságú nyakkal egy trapézszerű rajz mellett,
- egy 188 méter hosszú hüllő,
- egy kutyára emlékeztető, kb 50 méteres alak, melyet a Panamericana autóút keresztülszel,
- feltekert farkú majom, ez a rajz cikkcakk és oszcilláló vonalakban végződik,
- különböző vonalpárok, többek között olyan vonalak, amelyek december 21-én, tehát a téli napéjegyenlőség idején a Nap irányába mutatnak.
Érdekességek:
- A Nazca-vonalakat csak madártávlatból lehet igazán felismerni.
- A legnagyobb geoglifák több mint 300 méter hosszúak.
- A vonalak precíz kidolgozása lenyűgöző mérnöki tudásról tanúskodik.
- 2019-ben mesterséges intelligencia segítségével újabb geoglifákat fedeztek fel a területen.
Az UNESCO védettség ellenére a Nazca-vonalak további fennmaradása egyre nagyobb veszélyban van. A perui kormány nem tesz meg mindent a megőrzés érdekében, a közelben illegális aranybányák és a hivatalos szeméttelepek is veszélyeztetik az ősi ábrákat. A pánamerikai autópálya is keresztülvág a fennsík területén, sőt az egyik gyíkfigurát ketté is vágja. Ugyancsak veszélyforrást jelentenek a kíváncsi turisták. A területet nappal önkéntesek védik, de éjjel teljesen védtelen.
