Titokzatos Nazca-vonalak és -kőrajzok Peruban
Peru több rejtélyes és különleges örökséggel is rendelkezik. A Nazca sivatagban található kőrajzok mind közül a legtalányosabbak. A rajzok eredete ismeretlen, legfőbb jellegzetességük, hogy az alakzatok csak a magasból kivehetőek. Nézzük, mit is tudhatunk a Nazca-vonalak keletkezéséről!
Mik azok a Nazca-vonalak?
Nazca-vonalak (spanyolul Líneas de Nazca) a perui Nazca sivatagban, azon belül pedig Naz Pampas de Jumana nevű fennsíkon felfedezett gigantikus mértani alakzatok, azaz geoglifák. Az Andok lábánál 450 négyzetméteren elterülő vonalakat Limától 400 km-re délre fekvő területen találjuk, kizárólag repülőgépről láthatóak. A vidéket az időjárás hatására évezredek alatt sötétre színeződött rozsdavörös homok és kavicsréteg borítja. E felső földtakaró eltávolításával az apró, sötét kövekből és homokból erősen elütő, világosabb talajréteg tárul elénk.
Egyes feltételezések szerint a nazca indiánok készítették őket, akik az Inka Birodalom felemelkedése előtti Peru egyes területeit lakták. keletkezésük a Kr e. 500 és Kr. u. 500 közötti időre tehető. Más feltételezések szerint a rajzok jóval korábbiak, egy olyan kultúra alkotása, amelynek nyomaira eddig még nem bukkantak.
A rajzokhoz a sivatag talajáról felszedték a felszínt vékony rétegben borító vörös-fekete kavicsréteget. A felszedett kavicsokat a vonal mellett felhalmozták. A képek egyetlen megszakítatlan vonalból állnak. Olyan egyenesek a vonalak, hogy egy kilométer hosszra csupán egy méter eltérés mutatkozik.
Mit ábrázolnak?
A geoglifák két kategóriába sorolhatóak. Az első csoportba állatokat, madarak, rovarokat, nüvényeket, földöntúli alakokat és hétköznapi tárgyakat ábrázoló rajzok tartoznak. Ezek közös jellemzője, hogy egyetlen, önmagát sehol nem metsző vonalból állnak.
A második csoport általában egyenes, egymást minden irányban keresztező vonalakból áll. Néhányuk több kilométer hosszan elnyúlva jelenít meg geometriai alakzatokat.
Számos elmélet született az ábrák jelentéséről és készítésük céljáról, ám valódi rendeltetésük máig megfejtetlen. A feltételezések szerint a rajzoknak rituális csillagászati szerepük volt.
Az Andokhoz legközelebbi rajz egy kolibri. Az egyetlen ábrázolt tengeri állat egy kardszárnyú delfin, a tőle a Csendes-óceán felé eső részen pedig egy pók és egy majom ábrája található.
A területet felfedező spanyolok már 16.-17. században említést tettek róluk, de csak a 20. század elején váltak igazán ismertté. 1920-as években Julio C. Tello perui régész írta le a formáikat, de csak 1941-ben kezdték alaposabban vizsgálni azokat.
Mivel a Nazca-vidéken kevés eső esik, a rajzok többsége ugyanolyan jó állapotban van, mint mikor készült.
1994 óta az UNESCO világörökség részét képzik. A perui kormány nem tesz meg mindent a megőrzés érdekében, a közelben illegális aranybányák és a hivatalos szeméttelepek is veszélyeztetik az ősi ábrákat. A pánamerikai autópálya is keresztülvág a fennsík területén, sőt az egyik gyíkfigurát ketté is vágja. Ugyancsak veszélyforrást jelentenek a kíváncsi turisták. A területet nappal önkéntesek védik, de éjjel teljesen védtelen.
