A csapból folyó tiszta ivóvíz annyira természetes része a mindennapjainknak, hogy ritkán gondolunk bele, milyen összetett rendszer áll mögötte. Nemrégiben abban a különleges szerencsében volt részem, hogy bejárhattam a Fővárosi Vízművek egyik legrejtettebb, a nagyközönség elől évtizedekig elzárt létesítményét: a Rákosszentmihályi ivóvíztároló medencét. A szakemberek vezetésével testközelből láthattam azt a hatalmas infrastruktúrát, amely Budapest ivóvízellátásának egyik fontos eleme. Már önmagában lenyűgöző élmény volt belépni a több ezer köbméter víz tárolására alkalmas medencébe. Mintha egy föld alatti sci-fi díszletbe vagy egy modern ipari katedrálisba csöppentem volna. Az ember ilyenkor igazán megérti, hogy a biztonságos ivóvízellátás nem magától értetődő szolgáltatás, hanem mérnöki munka, folyamatos ellenőrzés és gondos üzemeltetés eredménye. Az áprilisi látogatás során készített fotóimat nézegetve hoztam el nektek ezt a bejegyzést, tele izgalmas kulisszatitkokkal, számadatokkal és néhány gondolattal arról, miért is kellene sokkal jobban megbecsülnünk a csapból folyó kincset, különösen a mostani hőségben.
A folyékony áldás
A föld kétharmadát víz borítja, de ennek csak egy töredéke áll rendelkezésre ivóvízként. Több mint négymilliárd évvel ezelőtt a naprendszer széléről érkező, porból és jégből álló üstökösök hozták a vizet a bolygónkra. Azóta lézetik a víz körforgása: az óceánokból és a szárazföldről elpárolog, gőzként jut a légkörbe. Ott lecsapódik, majd csapadék formájában esik vissza. Így az összmennyiség szinte állandó marad, ám az emberiség ezt a körforgást tartósan károsította.
További problémát jelent, hogy a teljes vízmennyiséggel ellentéteben a felhasználható vízé nagymértékben csökkenhet, ami ugyebár egyébként is nagyon korlátozott. A globális vízkészleteknek csupán 2,5 százaléka édesvíz, ez 35 millió köbkilométernek felel meg. Ennek is csupán 0,3 százaléka elérhető az emberek számára. Mindez azért van, mert az édesvizek nagyrészét a sarkköri gleccserek kötik meg, vagy mélyen a felszín alatt található. Ezen felül tizenkétmillió köbkilométernyi édesvíz már szennyezettnek minősül.
2,2 milliárd meber nem fér hozzá biztonságos vízhez, ez a világ lakosságának negyede. A biztonságos víz a lakóhely közelében és szükség esetén elérhető, valamint mentes a szennyeződésektől.
Napjainkban az emberiség teljes vízigénye hatszorosa annak, mint amekkora 1930-ban volt. Ez az 1980-as évek óta évente körülbelül egy százalékkal emelkedik.
Magyarországon az egy főre jutó, a közüzemi vízművek által a lakosságnak szolgáltatott ivóvíz mennyiség 36 köbméter volt 2019-ben a KSH szerint. Ez az érték az Európai Unióban az egyik legalacsobb, ami környezetvédelmi szempontból kedvező, mivel takarékos vízfelhasználást jelez.
Víz, víz, víz
Talán feltűnt már, hogy napok óta vízzel kacspolatos bejegyzések jelennek meg az oldalamon. Pedig nem is volt tudatos, szerintem a tudat alattim diktálta, hogy ezeket a témákat helyezzem előtérbe. Most viszont, hogy egyre több aggromerációs település küzd vízhiánnyal, eszembe jutott, hogy a Rákosszentmihályi víztárolóban tett látogatásomról nem is írtam még.
A különleges látogatási lehetőségre a Fővárosi Vízművek Facebook oldalán figyeltem fel. Már többször lemaradtam a Gruber József víztároló látogatásáról, így nagyon vonzott a lehetőség, hogy élőben láthassam a Gellért-hegyi víztároló kistestvérét. Azonnal meg is vettem a jegyem, amelyért jelképes összeget, 3.000 Ft-ot kértek.
A vízhez való kötődésem egészen a gyerekkoromig nyúlik vissza. A Duna közelében, Kölkeden nőttem fel, édesapám pedig a vízügynél dolgozott szívattyú gépészként. A nyári szünetekben, amikor épp nem volt árvízi védekezés és csendesebb napok voltak a munkahelyén, gyakran ellátogattam hozzá a munkahelyére, a gátőrházhoz. Mindig ámulattam figyeltem a hatalmas masinákat, amelyeket kezelt.
Több víztornyot bemutattam már itt a blogon. A Margitszigeti Víztorony nem csupán Budapest egyik legismertebb építészeti remekműve, de a sziget és a főváros kulturális életének is kiemelkedő szereplője.
A szegedi Szent István téri víztorony Szeged egyik büszkesége csak korlátozottan látogatható ugyan, de megéri időt szakítani rá. S hamár Szeged, akkor ott van a titkos mesekastély, a repkénnyel borított dohánytelepi víztorony.
Sőt a szennyvíz útját is végig követtem már a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepen, ahol egzotikus növényekkel teli „mini dzsungel” segíti a víz megtisztítását.
A láthatatlan infrastruktúra: Miért létfontosságúak a tárolók?
Régi vágyam volt, hogy egy látogassak egy víztározóba is. S nem csalódtam, sőt!
Amikor otthon kinyitjuk a csapot a harminchat fokos hőségben, természetesnek vesszük a hűvös, tiszta ivóvizet. A kulisszák mögött azonban egy elképesztő logisztikai gépezet dolgozik. Nem is akár hogyan, a magyar ivóvíz európai viszonylatban is kiemelkedő minőségű.
Budapest ivóvízét a Duna adja, amihez 756 darab, folyó melletti, talajba fúrt kútra van szükség. A legészakibb és a legdélibb kút közötti távolság légvonalban 100 km. Ahhoz, hogy eljusson a tisztavíz a háztartásokba, az 1868-ban alapított Fővárosi Vízműveknél fertőtlenítik és több mint 100 paraméter szerint vizsgálják.
Budapesten 158 éve van vezetékes ivóvíz. Számos cső ezóta szolgálja a lakosságot. A vízművek összesen 7.700 km vezetéket üzemeltet.
A talajba fúrt kutak kavicsos talajszerkezetüknek köszönhetően természetes víztisztítást végeznek. A víz biológiai, kémiai és fizikai tisztításon is keresztülmegy, így csak kismértékű utókezelés szükséges ahhoz, hogy a csapokba juthasson. Az ülepítés, utókezelés és tárolás a víztároló medencékben történik.
A víztárolók feladata nem csupán a víz tárolása. Kiegyenlítik a napi fogyasztási ingadozásokat, biztosítják a megfelelő nyomást a hálózatban, valamint tartalékot jelentenek váratlan helyzetek vagy nagyobb vízigény esetén. A víztároló medencék vízszintjét mindig a fogyasztáshoz igazítják. Télen kevesebb vízre van szükség, ezért kevesebb vizet tárolnak, mint nyáron. Egy forró nyári napon Budapest vízfogyasztása jelentősen meghaladhatja az átlagos napi mennyiséget, ezért különösen fontos a tárolók szerepe.
Budapest egyik különleges, mélyben rejtőzködő építészeti csodáját a Gellért-hegy oldalában építették meg. 2006-tól Gruber József víztárolónak hívják, a neves tanszákvezető egyetemi tanárról elnevezve. A létesítmény két medencéből áll. Azok együttesen 80 ezer köbméter, azaz 80 millió liter vizet képesek befogadni. Kialakításuknak köszönhetően a víz ezekben is folyamatosan kering, így mindig friss marad. A medencében minden méternyi vízmagassáf 5 millió liter vizet jelent.
Rákosszentmihályi víztároló: mérnöki bravúr a föld alatt
Budapest 16. kerületében, a Budapesti útön található a Rákosszentmihályi gépház, amely 1972-ben épült, és 1976-ban bővült egy 10 ezer köbméteres medencével.
A rákosszentmihályi medence elsődleges feladata a magasabban fekvő pesti területek vízellátásának biztosítása és a fogyasztási csúcsok kiegyenlítése. Amikor éjszaka a város alszik, a medence csendben megtelik. Nappal pedig, amikor a hőségben mindenki egyszerre indítja el a zuhanyt, kapcsolja be a mosógépet vagy nyitja meg a kerti csapot, ez a tároló garantálja, hogy a víznyomás egy pillanatra se essen le.
A komplexum nemcsak monumentális méretei, hanem úttörő technológiai megoldásai miatt is különleges:
- A mintaprojekt: Ez a medencetípus volt a legelső ilyen kísérleti építmény Magyarországon. Az itt szerzett statikai és áramlástani tapasztalatok alapján építették meg később a híres Gellért-hegyi Gruber József víztárolót.
- A zongora-titok: A medence alaprajza egy hatalmas zongorára hasonlít. Nem esztétikai okokból tervezték így: a különleges íves forma és a terelőoszlopok biztosítják, hogy a víz folyamatosan mozgásban legyen, így soha nem alakulhat ki pangó víz, a folyadék vegyszerek nélkül is friss marad. A mintát egyébként München víztárolójáról vették.
- Számok a mélyből: A gépház 1972-ben épült, maga a medence pedig 1976-ban készült el.
- A medence teljes kapacitása 10 000 köbméter (azaz 10 millió liter) ivóvíz.
- A belmagasság lenyűgöző 7 méter, a mennyezetet 22 darab masszív tartópillér tartja.
- A hatalmas gépház óránként 900–1300 köbméter vizet képes megmozgatni.
A Rákosszentmihályi medence 2016 óta nem működik, de a gépház napjainkban is hozzájárul a város vízellátásához. Míg a medence működött, nyáron a megnövekedett igények miatt naponta akár 60 000 m³ víz is kiáramlott belőle a fogyasztókhoz, télen kb. 45 000 m³ is elég volt.
Budapestet az 1980-as évekre úgy készítették fel, hogy két és fél millió ember vízellátását tudja biztosítani. Ehhez képest a fővárosban mára már alig 1,7 millióan laknak. Sokan kiköltöztek az agglomerációba. Az ottani lakosságszám egyre nagyobb, viszont ehhez nem megfelelő az infrastruktúra, így ott folyamatos gondok vannak.
A víz érték, különösen a nyári hőségben
Amikor a hőmérő tartósan 35 °C fölé emelkedik, szervezetünk jóval több folyadékot veszít. A megfelelő hidratálás ilyenkor nem csupán a komfortérzetünk miatt fontos, hanem az egészségünk megőrzése érdekében is.
A szakemberek azt javasolják, hogy a szomjúságérzet kialakulását ne várjuk meg. Különösen figyelni kell a kisgyermekekre, az idősekre és a szabadtéren dolgozókra, akik fokozottan ki vannak téve a kiszáradás veszélyének.
Hogyan bánjunk felelősen a vízzel?
A nyári melegben minden csepp számít. Néhány egyszerű szokással sok vizet takaríthatunk meg:
- A kertet inkább kora reggel vagy naplemente után öntözzük, amikor kisebb a párolgás.
- Az esővizet gyűjtsük össze, és használjuk fel növények locsolására.
- Zuhanyzás közben néhány perc rövidítésével naponta több tíz liter vizet takaríthatunk meg.
- Fogmosáskor vagy borotválkozáskor ne folyassuk feleslegesen a vizet.
- A mosó- és mosogatógépet csak tele töltve indítsuk el.
- A csöpögő csapokat érdemes mielőbb megjavítani, mert akár napi több tíz liter víz is kárba veszhet.
Egy látogatás, amely más szemmel láttatta a vizet
A víztárolóban tett látogatás után egészen más érzés megnyitni otthon a csapot. Ami számunkra természetes, azért nap mint nap szakemberek dolgoznak, hogy biztonságosan és folyamatosan rendelkezésünkre álljon.
A nyári hőségben különösen érdemes értékként tekinteni az ivóvízre: fogyasszunk belőle eleget, de közben bánjunk vele felelősen is. Hiszen a tiszta ivóvíz nemcsak kényelmet jelent, hanem az egyik legfontosabb természeti kincsünk.
A rákosszentmihályi látogatás emlékeztetett arra, hogy a modern civilizáció kényelme mögött precíz mérnöki munka és sérülékeny természeti kincsek állnak. Becsüljük meg minden cseppjét!
