Tatai vár és Kuny Domokos Múzeum az Öreg-tó partján
A Tatai vár a vizek városának hívott Tata rengeteg látnivalója közül az egyik legismertebb. Az Öreg-tó partján álló 14. századi vízivár, az Öreg-vár a gótika, a reneszánsz, a barokk és a romantika stílusjegyeit egyaránt magán hordozza. Luxemburgi Zsigmond és Mátyás király idején élte aranykorát. A várban ma a Kuny Domokos Múzeum gazdag gyűjteménye tekinthető meg, melynek legkiemelkedőbb látnivalója a gótikus keresztboltozatú lovagterem és a római és a középkori kőtár.
Tatai vár rövid története
A Komárom-Esztergom megyei Tata bővelkedik látnivalókban. A 14. századi vízivár, a Tatai vár a város sokak által felkeresett pontján, az Öreg-tó partján található, nem messze a 2020-ban felújított tatai Esterházy-kastélytól.
A vár aranykora
A várat – feltételezhetően egy korábbi vár helyén -, Luxemburgi Zsigmond király építtette 1397–1409 között vadászkastélynak. A négyzetes alaprajzú, négy saroktornyos, belső udvaros várnak ma már csak a délkeleti szárnya áll. Bár elsősorban nem védelmi célokra építették, 12–14 m széles árok övezte a várat, amelybe a tó vizét vezették. Az északkeleti szárnyon királyi kápolna állt.
Az 1470–1480-as években az igazságosnak tartott Mátyás király, (további nevein I. Mátyás, Hunyadi Mátyás) az itáliai vízivárak mintájára újjáépíttette, reneszánsz várkastéllyá alakítatta. Az udvar körül kétszintes kerengőt emeltetett, újabb tornyot húzatott és a vizesárok mentén kettős védőfalat emeltetett. A termek új, díszesebb belső kialakítást kaptak és elkészült a tóra néző árkádos terasz épült.
A Tatai vár Mátyás király halála után
Mátyás halála után a tatai várat fia, Corvin János örökölte, akitől 1494-ben II. Ulászló király szerezte meg. A mohácsi csatavesztés után a dunántúli végvárrendszer egyik fontos eleme lett. A török csapatok 1543-ban foglalták el, majd súlyos pusztítások után üresen hagyták. Magyar helyőrség állomásozott benne, majd 1558-ban a törökök újra elfoglalták.
A Salm győri generális által vezetett 1566-os nagy hadjárat keretében a tatai várat is sikerült visszaszerezni. Itáliai hadmérnökök segítségével megerősítették a külső védelmi rendszert, a sarkokra fülesbástyákat építettek és újabb vizesárkot alakítottak ki. 1594-ben újra elfoglalták a törökök, Pálffy Miklós főkapitány seregei csak három év múlva tudták visszahódítani.
A 17. században a nyugalmasabb időszak ellenére a vár állapota fokozatosan romlott. 1683-ban Bécs ellen induló oszmán csapatok elfoglalták és felrobbantották. Két évvel később végleg keresztény kézre jutott. 1727-ben galánthai gróf Esterházy József országbíró vásárolta meg, egészen 1945-ig az Esterházy család tulajdona maradt.
Fellner Jakab, aki később a közelben álló Esterházy-kastélyt is építette, 1755-ben vizesárkon átvezető hidat és vörös márványkeretes kapubejárót készített. Ez máig a vár főbejárata. Az új kapu és a török kori bejáró közé udvarbírói házat építettek börtöncellákkal, börtönkápolnával és lóistállókkal. Az épület emelete az Esterházy család levéltárának és gyűjteményeinek adott otthont.
Az 1800-as évek elején pusztító tűz után a várépület megmaradt szárnyát romantikus stílusban alakították át. Ekkor készültek a jellegzetes neogótikus ablak- és ajtókeretek. 1821-ben a várudvaron új kápolnát építettek, ahol 1848-ig miséztek a raboknak. 1896-1897-re nyerte el az udvari front a mai képét. A vár belsejében 20. század elején új lépcsőket és boltozatokat készítettek.
A török-kori átjáróban időnként időszaki kiállításokat is tartanak.
Kuny Domokos Múzeum a Tatai várban
A vár épülete 1954 óta a Kuny Domokos Múzeumnak ad otthont állandó és időszaki kiállításokkal. 1965-ben indult meg a vár ásatása és feltárása.
1997-ben nyílt meg a római, Pannónia provincia, Brigetio településéről származó, freskókkal gazdagon díszített belső tér rekonstrukciója, amely Európa-szerte egyedülálló. A 2. századból származó, a görög mitológia témáit feldolgozó töredékeket 1961-ben találták Szőnyben.
A vár földszinti kiállítótermeiben római és középkori kőtár láthatók.
2000-től új állandó kiállítás tárja elénk a tatai fazekasság, a 18. századi és 19. századi mezőváros, és a főúri élet és a fajansz-manufaktúra emlékeit.
Az emeleti kerengő leghíresebb része a gótikus keresztboltozatú lovagterem egy hatalmas, rekonstruált Zsigmond-kori lovagalakos kályhával.
Nyitvatartási és egyéb infomrációkat a Kuny Domokos Múzeum oldalán találsz.
