Tákos temploma: a „mezítlábas Notre-Dame”
A magyarországi népi építészet egyik legszebb és legismertebb református temploma, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kis településen, Tákoson található. Tákos temploma, vagy ahogy sokan emlegetik, a „mezítlábas Notre-Dame” mennyezete 58 festett virágos kazettából áll, fő motívuma a tulipán.
Tákos első írásos emléke 1321-ből származik, amikor is Kállai Ubul feldúlta fia, a Kaplon nemzetség-beli Sándor mester tákosi birtokát. Az évszázadok alatt rengeteg család birtokolta, a templom építésének idején, a 18-19. században a Buday család birtokolta.
Tákos temploma: „a nép emelte magának fából és sárból”
Református temploma 1766-ban épült. Úgy tartják, hogy: „a nép emelte magának fából és sárból”. Mária Terézia rendelkezései megtagadták a követ és a téglát a reformáció híveitől. A tákosiak a királynői utasítások ellenére megépítették a templomot: fából és sárból, ami bőven állt rendelkezésükre. Az agyagos, erdős területen az emberek vesszőt szedtek, amelyből sövényt fontak. Ezt követően agyagos földet áztattak be, törekkel, pelyvával megszórták, és mezítláb megtaposták. Innen a templom közkeletű elnevezése: „mezítlábas Notre-Dame„ .
A templom malomköveken állt, erre kerültek rá a nagyméretű talpgerendák. A paticsfalas, zsindelytetős templom padlója döngölt sár.
Különleges szépségét az egyedi, festett berendezése és kazettás famennyezete adja. Az 58 festett virágos kazettából álló mennyezetet Asztalos Ládor Ferenc készítette 1766 és 1799 között. A kazetták fő motívuma a szívvirág, a rózsa és a tulipán.
Az ablakokat napkelettől déli irányba helyezték el, így a fény körbejárja. A lemenő nap pedig az egészen keresztülvilágítja. December 24-én legszebb a fényjáték, ilyenkor a fény pontosan az első sorban lévő turulra esik.
A templom mellett álló faépítésű torony nem eredeti, de eredeti stílusban építették újjá.
