Szent Sír-templom Jeruzsálemben – Bazilika a Golgotán

Published 2020-04-12 · Updated 2024-03-31

A Szent Sír-templom (latinul: Ecclesia Sancti Sepulchri) a kereszténység egyik legfontosabb szentélye. Jézus Krisztus keresztre feszítésének, közeli sírjának és feltámadásának helyét is magában foglalja. Az 1349-es pestis járvány óta most először zárták be hosszabb időre a napjainkat megkeserítő koranavírus járvány miatt.

A feltételezett Golgota helyszínén épült Szent Sír-templom 671 éve csak egyszer zárt be három napra. 2018 februárjában a keresztény egyházak közös elhatározás szerint bezárással tiltakoztak az ellen, hogy az egyház gazdasági érdekeltségeit megadóztassa a jeruzsálemi városháza. 1900 óta ekkor volt az első olyan vasárnap, amikor a bazilika kapui zárva voltak.

Szent Sír-templom története

A „Szent Sír-templom” megnevezés a nyugati kereszténység körében elterjedt név, az ortodox egyházak szerint ez a Feltámadás temploma (Anasztaszísz). Jeruzsálem egykori falain kívül található helyszín a Golgotát (koponya-hegy) is magába foglalja. A templom hat felekezet tulajdonában van. A római katolikusok, a görögkeletiek, az örmény ortodoxok, a szír keresztények, az etióp keresztények és a koptok megosztva birtokolják a tereket. A Keresztút utolsó 5 (10-14.) stációit találjuk a bazilikában.

Jeruzsálem óvárosának legmagasabb pontján egykor a rómaiak emeltek szentélyt Vénusznak. Nagy Konstantin császár 326-ban templomot építetett a dombtetőre, miután anyja, Heléna itt találta meg Jézus sírját. A templomot 335-ben szentelték fel. 614-ben a perzsák felégették, I. Hérakleiosz parancsára azonban hamar megindult az újjáépítése.

A mai kupolás bazilikát 1103-1130 között a keresztesek építették, ami a II. és a III. keresztes háború között, 1187-ben muszlim kézre került. A keresztesek távozása után a templom jelentős toldalékokkal bővült.

Szent Sír-templom stációi

A templomba lépe ne lepődjünk meg a hangzavartól és a kissé kaotikus képi látványtól. Mivel 6 keresztény közösség osztozik a templomon, nem egy megszokott, meghitt templombelsőt találunk itt. Gyakori a szent énekek egymást túl harsogó „vetélkedése” is.

A bejárattal szemben található a kiengesztelő márványkő, ahol Jézus testét felkészítették a temetésre.

A templom központja a megfeszítés helyszíne, amelyre héberül Golgotának, latinul Kálváriának nevezett halmon került sor, valamint a sírbolt, amelybe Jézus testét fektették.

Jobbra egy szűk és magas lépcsősor vezet a Golgota hegyére (Koponyák hegye) , a Kálváriára, az akkor még városon kívüli sziklához, amelyen Jézus és a vele együtt elítélt másik két ember keresztje állt. Üveglap alatt láthatjuk a sziklát, az oltár alatti csillag közepén pedig meg is érinthetjük, feltéve, hogy a nagy tömegben odaférünk.

Mozaikpadló jelöli a 10. stációt, ahol Jézust megfosztották a ruháitól. A következő három stáció alig pár lépésre innen található latin és görög oltárokon. itt szögezték Jézust a keresztre, itt állították fel a keresztet és itt halt meg Jézus és itt vették le a keresztről a holttestét.

A tizennegyedik stáció a templom szintje alatt található. Szent sír sziklaürege fölé, ami a kupola alatt helyezkedik el, egy kisebb kápolnát emeltek síremlékként, az Anasztasziszt. A központi rotundából lépcső vezet le a Megváltó sírjához. A sírbolt elől gördítette el a feltámadást hírül hozó angyal az azt lezáró sziklakövet, ezért ezt a helyet az Angyal kápolnájának hívják. Itt található Arimatriai József végső nyughelye, aki saját sírját adta Jézusnak.

A korábbi síremlék leégett, ezért 1810-ben újjáépítették azt barokk stílusban. Zarándokok hosszú sora várja nap mint nap, hogy bejuthasson ide és láthassa a Szent sírt.

A templomegyüttes jelentős látnivalója még a Katolikon, a fő rotunda közelében álló görögkeleti katedrális. Padlóra állított kőurnája a világ közepét jelöli (az egyiket a sok közül). Kápolnáit Ádámnak, Helénának, a kereszt felállításának, valamint Jeruzsálem keresztes királyai sírjának szentelték.

Altemplomban található Ádám sírja.

Néhány érdekesség a Szent Sír-templomról

Elmozdíthatatlan létra

A templom feletti ellenőrzés jogáért mindig komoly viták folytak. Miután belefáradt az örökös vitákba, III. Oszmán szultán 1757-ben rögzítette a jogok megosztását. A Status Quo egyezmény Jeruzsálemet négy városrészre osztotta, és kimondta, hogy az egyes városnegyedek feletti ellenőrzést az arra megjelölt közösségek meghatározatlan ideig gyakorolhatják. Az egyezményben egyes szent helyeket, így a Szent Sír bazilikát is megosztottak a különféle felekezetek között. A megállapodás nem csak térbeli, hanem az istentiszteletek, imádságok, körmenetek időbeli megosztására is vonatkozik.

A rendelet többek közt azt is kimondja, hogy ha valamely helyszín felett több közösség gyakorolja a jogokat, akkor akármilyen kicsiny változtatáshoz mindegyikük beleegyezésére szükség van. Ez nem csak előnnyel jár, gyakran megnehezíti a templom karbantartását is. Egy ilyen renoválás után maradt ott a templom homlokzatán, az egyik ablakpárkányhoz támasztva a libanoni cédrusból készült elmozdíthatatlan létra.

A létrát írásban először 1757-ben említik, de a képe már egy 1728-as metszeten is látható. A legenda szerint egy kőműves dolgozott itt, de nem az összes felekezet, hanem csak az örmény egyház megbízásából. Ebből aztán perpatvar lett, a kőműves elmenekült, a létráját pedig ott hagyta.

1981-ben egy ember megpróbálta ellopni, de azonnal elfogták. 1997-ben pedig valaki „viccből” elrejtette, de megtalálták és visszahelyezték. VI. Pál pápa 1960-as látogatásakor szomorúan jegyezte meg, hogy a Status Quo egyezmény szimbólumának tartott létra a keresztények közti megosztottságról is tanúskodik.

Kapu kulcsa

Normál körülmények között a templom napkeltétől napnyugtáig nyitva van és ingyenesen látogatható. A kapu nyitása és zárása azonban érdekes módon történik. A főbejárat ellenőrzése felett egyik keresztény közösség sem rendelkezik, így azt a régi hagyományok szerint nyitják és zárják.

Omár kalifa 637-ben a kapu őrzésével a Nusseibeh családot bízta meg. 1192-ben a muzulmán világ egyik legnagyobb uralkodója, Szaladin két szomszédos muzulmán család közt osztotta meg a feladatot. A Joudeh család kapta meg a kulcsokat, és a Nusseibeh-ek feladata volt a kapu őrzése. Mind a mai napig a Joudeh család egyik tagja viszi el naponta kétszer a kulcsot az egyik Nusseibeh-nek, aki kinyitja, illetve este bezárja a kaput.