Szeged titkos mesekastélya: a repkénnyel borított dohánytelepi víztorony
Ha Szegeden jársz, van egy hely, ami nem szerepel a legtöbb útikönyvben, mégis magával ragad, ha egyszer meglátod. A Kossuth Lajos sugárút egyik udvarában, diszkréten megbújva áll a több mint százéves víztorony, amely tavasszal és nyáron dús zöld repkénnyel öltözik ünneplőbe,őszre pedig vörös ruhát ölt. Ez a meseszép építmény az egykori Szegedi Dohánygyár, majd később a ruhagyár területén magasodik – és bizony könnyen elsétálsz mellette, ha nem tudod, hogy ott van. Ismerd meg a dohánytelepi víztorony történetét és elbűvölő báját!
A dohánytelepi víztorony története
A szegedi Széchenyi István téri szecessziós víztornyot – ami az ország első, még ma is üzemelő vasbeton szerkezetű víztornya – Öreg hölgynek nevezik a helyiek. A dohánytelepi víztorony viszont ennél is idősebb, bár ez nem vasbetonból, hanem fából épült.
De nem ez az egyetlen különbség a két torony között. Míg az Öreg Hölgy a város lakósságának vízigényét volt hivatott kiszolgálni, addig a dohánytelepi víztorony a dohánygyártást szolgálta. Több ilyen „céges” víztorony is volt Szegeden, amelyek nem a város, csak az adott üzem vízellátásában vettek részt. A Kálvária sugárúton áll például az egykori Textilgyáré, amelyre valaki egy mosolygó fejet festett.
A Szegedi Dohánygyár története 1885-ben indult, és már az első világháború előtt Európa egyik meghatározó dohányipari központjaként tartották számon. Kezdetben a Felmayer-féle kékfestőgyár épületében zajlott a termelés, majd a gyár átköltözött a rókusi telephelyre – itt épült fel a ma is látható víztorony.
Érdekesség: A gyár méretei és kapacitása miatt a korszak egyik “ipari óriásának” számított Szegeden.
Szivarok, női kézzel sodorva
A gyár indulásakor mindössze 60 dolgozó készítette a szivarokat, de a 20. század elejére már 700 alkalmazott sürgött-forgott a műhelyekben. A személyzet többsége nő volt – mindössze negyven férfi dolgozott a gyártásban.
Érdekesség: A munkafolyamat nagy precizitást igényelt, ezért tartották ideálisnak a nők kézügyességét a szivarkészítéshez.
A szivargyártás aranykora
A dohánygyár kizárólag szivarokat gyártott, mégpedig Dél-Amerikából és Kelet-Indiából importált dohánylevelekből. A gyártáshoz szükséges vizet a víztorony kútja szolgáltatta – ma ez már nem működik, de fénykorában évi 40 millió szivar hagyta el a gyár kapuját.
A dohánytelepi víztorony ma
Ma a víztorony már nem működik, de a repkénnyel befutott, mesebeli külseje különleges hangulatot ad a környéknek. Egy darabka történelem, amely csendben mesél a régi idők Szegedjéről, amikor a szivarillat és a gyárzaj mindennapos része volt a város életének.
Cím: Szeged, Kossuth Lajos sugárút 41
Tipp: Érdemes ősszel is meglátogatni, amikor vörösre színeződik a növényzet.
