Skanzen az Őrségben – Szalafő-Pityerszer falumúzeum
A nyugati országrész különleges történeti és néprajzi egysége az Őrség. Felfedezésére rengeteg lehetőség kínálkozik, kezdve a Pankasz szoknyás haranglábtól, Őriszentpéter román kori templomán át az Árpád-korból származó Veleméri fénytemplomig. Őseink életébe viszont leginkább a Szalafőn, azon belül is Pityerszeren pillanthatunk be. Sétálj egyet velem a régmúlt falusi élet mindennapjaiba, nézd meg, milyen csodálatos a skanzen az Őrségben!
Szalafő és a szerek
Szalafő a tájegység többi településéhez hasonlóan „szeres település”, őrzi a honfoglalás kori településszerkezetet. Az épületeket egymástól távol a dombokra építették, egy-egy ilyen egység a szer, amelyet gazdájukról neveztek el. Leginkább egy mai utcának felel meg. Szalafő hét halmon épült: Alsószer, Csörgőszer, Felsőszer, Gyöngyösszer, Papszer, Templomszer és Pityerszer. Ezutóbbi házaiból alakították ki az Őrség falumúzeumát, a pityérszeri skanzent.
Szalafő nevét a határában eredő Zala folyóról kapta, melyet a helyiek „Szala” néven említenek.
Skanzen az Őrségben – Őrségi Népi Műemlékegyüttes
A pityerszeri skanzenben (hivatalos nevén Őrségi Népi Műemlékegyüttes) eredeti helyén láthatjuk a népi építészet remekeit. Pityérszer nevét valószínűleg az itthonos pityer nevű madárról kapta. Vannak olyan vélekedések is, hogy a pityer nem más, mint a pacsirta.
A Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága 1970-ben Szalafő-Pityerszeren 3 portát vásárolt meg, hogy az őrségi szeres település formát megóvják és bemutathassák az utókornak. A területhez 10 épület, 3926 négyszögöl terület, gyümölcsös és 2 db vízgyűjtő tóka tartozott. A tókát az itatóvíz gyűjtésére és tárolására kiásott gödör. Ha a szükség úgy kívánta, vizét főzésre is felhasználták.
Az épületeket az eredeti kinézetükben helyre állították.
Szoba, konyha és kamra alkotja a boronafalu, zsupfedeles, tornácos, 19. század elejei házat. A lakóház helyiségeinek ajtaja a tornácról nyílik.
Az Őrségben nincsenek mocsaras, lápos területek, ahol a nád megtermett volna, ezért itt a házak tetejét rozsszalmából készítették, ezt hívjuk zsupnak.
Füstös ház
A szegényebb családok füstös házban laktak. Ennek egyetlen, nagyméretű, fűthető helyisége volt, itt elfért az egész család. A tüzelőpadkás kemence egyszerre szolgált fűtésre, sütésre és főzésre. A füsttelenítése megoldatlan volt, a tűzhelyből kiömlő füst a lakótérben terjengett és az ajtó felső részén vagy a felette lévő füstnyílásokon, és a deszkás tolóablakokon keresztül távozott a szabadba. Ezek a füstös házak kémény nélküliek voltak. A lakáshoz kamrák, istállók, ólak, pajták és pajták csatlakoztak.
Emeletes kástyu, azaz kamra
A falumúzeum legérdekesebb része az emeletes kástu vagyis kamra, amely a földszinten éléskamrából és nyitott színből áll. Kástúban tartották a család életbiztonságára szolgáló élelmiszereket és az újratermelést biztosító vetőmagvakat.
A kástu egyszerre volt éléskamra és jószágélelem tárolására alkalmas építmény.
Kerített ház
A „kerített” ház is a 19. század elején épült. Az U alakú épület kis udvart zár körül, melynek negyedik oldalát korábban kapuval zárták le.
Módos emberek háza
A módosabb családok két tüzelővel, cserépkályhás szobával és tüzelőpadkás kemencével ellátott lakóházakban laktak.
Az istállók és az ólak kivételével minden helyiség földes padozatú volt.
Tóka, azaz a víztározó
A házak építéséhez a helyi anyagos földet használták. A kiásott agyag helyén keletkezett lyuk víztározóként szolgált. Az agyag jól megtratotta a lyukba esett csapadékot, így egy kis tó, a helyiek nyelvén tóka keletkezett, aminek vizét az állatok itatására és öntézésre használták.
Házak belseje
A házakban berendezése tükrözte a család vagyoni helyzetét. A tehetősebbek nem egylégterű szobában laktak, hanem volt külön tisztaszoba is, amit a vendégeknek és a szülő asszonyoknak tartogattak.
Ebben a szobában például a balra látható kemence fűtötte a lakás, ebben sütöttek és főzni is tudtak benne.
A régmúlt berendezési tárgyai között láthatunk például csizmahúzót és katit is, amiből az Áll, mint a katiban a gyerek szólás származik. A kati úgy néz ki mint egy sámli, közepén van egy lyuk, ebbe állították be a kisgyereket, hogy ne tudjon elkószálni. A járóka elődjének tekinthető.
A főútvonal másik oldalán álló, 12. számú lakóházat 1899-ben hozták át a Gyöngyösszerből. Az eredeti helyén is három oldalról kerített, azaz tekerikes füstös-konyhás ház volt. Ennek a háznak napjainkra csak a lakórésze maradt meg, a többit fokozatosan lebontották.
Őrségi skanzen megtekintése
Tekintettel arra, hogy az Őrségben nem túl jó és gyakori a tömegközlekedés, autóval érdemes felkeresni a skanzent.
Személygépkocsival:
Szombathely felől: Körmend – Csákánydoroszló, ott Kati bisztrónál balra, majd Ivánc – Őriszentpéter – Szalafő útvonalon
Zalaegerszeg felől: Zalalövő – Felsőjánosfa – Pankasz – Nagyrákos – Őriszentpéter – Szalafő útvonalon.
Vonattal és busszal
Szombathely felől: Körmendig, Szentgotthárdig, vagy Őriszentpéterig vonattal, onnan autóbusszal.
Zalaegerszeg felől: Zalalövőig vagy Őriszentpéterig tudunk vonattal utazni, onnan autóbusz-csatlakozást kell keresni
A skanzen egész évben nyitva van, de a nyári hónapokban a legideálisabb ellátogatni. Vezetett sétákon vehetsz részt, de egyedül is felfedezheted a területet.
A belépőjegy ára kedvező, és a skanzen területén ajándékbolt és büfé is üzemel. Itt a rétesek mellett a dödöllét is megkóstolhatod. Itt található a jegy iroda és a toalett is.
Ha szereted a történelmet, a természetet és a hagyományokat, Szalafő-Pityerszer skanzenje tökéletes program lesz számodra. Itt igazi élményeket gyűjthetsz, és bepillantást nyerhetsz a magyar falusi élet múltjába.
Nyitvatartási és egyéb információkat az Őrségi Népi Műemlékegyüttes honlapján találsz.
