Shah-i-Zinda nekropolisz Üzbegisztánban
Shah-i-Zinda nekropolisz Szamarkand és egyben Üzbegisztán egyik legkülönlegesebb látnivalója, nem más, mint egy hatalmas temető. A temetkezési hely legkorábbi épületeit a 11-12. században húzták fel, a ma látható épületeket a 9-15. és a 19. században emelték.
A középkori Shah-i-Zinda nekropolisz nem igen szokott a hírekben szerepelni, már csak azért sem, mert 1977 óta nem temettek ide senkit. 2016-ban azonban a volt vezető, a diktátornak tartott, Iszlam Karimov halálakor kivételt tettek.
A volt Szovjetunióhoz tartozó Üzbegisztán 1991. augusztus 31-én nyilvánította ki függetlenségét, államfője Iszlam Karimov lett. Karimov a jogelőd Üzbég SZSZK, a volt Szovjetunió tagállamának elnöke volt, elnökválasztáson a szavazók 86 százaléka megerősítette tisztségében. 25 éves diktátorsága alatt mindig újraválasztották, de a választások nem voltak demokratikusak. Munkássága alatt felszámolta az ellenzéket, betiltotta a politikai pártokat és a független tömegtájékoztatási eszközöket.
A vaskezű államfő 2016. augusztus 27-én kapott agyvérzést, amit két nappal később, augusztus 29-én jelentett be a lánya. Erős a gyanú, hogy már ekkor halott volt, a színjáték azért kellett, hogy felkészítsék a közvéleményt a halálhírre és lemeccseljék az utódlási harcot. Ezt erősíti az is, hogy szeptember 1-jén nagy erőkkel kitakarították szülővárosának, Szamarkandnak az utcáit, hogy felkészüljenek a temetésre. Másnap, pénteken hivatalosan is bejelentették, a 79 éves elnök állapota súlyosbodott és válságossá vált. Szombaton pedig két tucat magas rangú külföldi küldöttség, – köztük volt a Dmitrij Medvegyev miniszterelnök vezette orosz delegáció – és több ezer üzbég kíséretében már el is temették.
A Shah-i-Zinda nekropolisz területén – ahol 1977 óta nem volt temetés – muzulmán gyászszertartással búcsúztatták. A környező utcákat rózsaszín rózsákkal díszítették, Karimov nyughelyét pedig fehér rózsákból kirakott szőnyeggel fedték. Az embereket csak kis csoportokban engedték a sírhelyre, fényképek és videofelvételek készítését a hatóságok megtiltották. A temetés napján a hatóságok lezárták a Szamarkand repülőterét, a belvárosba vezető utakat, a rendőrség és a különleges alakulatok által védett kordonokon csak a helybéli lakosok kelhettek át.
Shah-i-Zinda, az évezredes nekropolisz
A Shah-i-Zinda valójában nem egy nagymecset vagy egy mauzóleum, hanem egy komplexum a 9-14. századig és a 19. században épült 20 rituális épülettel. Shah -i- Zinda jelentése: ” Az élő király „, ami egy legendára utal. Mohemed próféta unokatestvére, Kusam ibn Abbasz a 7. században érkezett a városba, hogy hirdesse az iszlám hitet. A hittérítőt lefejeztek, majd Ő kezében a fejével elindult a Paradicsomba, ahol most is él.
A Shah -i- Zinda legkorábbi épületeit a 11-12. században húzták fel, ezekből főleg alapok és sírkövek maradtak fenn. A ma látható épületek többségét a 14-15. században emelték és a 19. évszázadokban újították fel.
Turistaként én 2010-ben nem igen érzékeltem semmit az elnök zsarnokságából és diktatúrájából. Az üzbég emberek emberségéből, vendégszeretetéből, önzetlenségéből annál többet. Kényszerű okokból az egy hetes utazásom egy hónaposra sikeredett, így elég jól megismertem Szamarkand azon részeit is, amik egy átlagos turista előtt rejtve maradnak. Továbbmaradásom épp a Shah-i-Zindához kötődik, talán majd egyszer ezt a történetet is képes leszek megírni. Addig is hálás köszönetem Elenának, Irinának, Alexnek és minden melegszívű üzbég embernek!
