San Martino-templom (Szent Márton-templom) Velencében
Az olaszországi Velence annyi látnivalót rejt, hogy többször is el kell látogatni a különös hangulatú és művészeti értékekkel teli városba, hogy mindent felfedezzünk, be tudjunk fogadni. A lagunák és szűk sikátorok mélyén megbúvó San Martino-templom (Szent Márton-templom) többnyire kimarad az egynapos velencei látogatásokból. Szekeres Veronika, Velencében élő idegenvezető csodálatos fotókkal mutatja be a lagunák városának novemberi csodáját és kalauzol most el bennünket a templomba, ahol San Martino ruhájának egy darabját ereklyeként őrzik.
Veronkia egyszer már tudósított nekünk a Velencei karnevál forgatából, most az októberi Velencéről mesél szavakkal és fotókkal. Még hozzá Szent Mártonról, aki a mai Szombathelyen, az ókori Savariában született és több templomot is neki szenteltek Magyarországon is.
„Drága Barátaim és kedves Érdeklődők!
Bejelentenék egy jó hírt. Elhalasztják a Velence városába szóló belépőjegy fizetési kötelezettségének bevezetését, legalább nyárig. Reméltem és gondoltam, hogy így lesz, mert nem törvényes ezt bevezetni. Velence tehát egyelőre nem lesz egy óriási múzeum, élő város marad, ahová bárki eljöhet. Nagyon boldog vagyok emiatt.
San Martino-templom (Szent Márton-templom) Velencében
Most nem is erről szerettem volna elsősorban írni, hanem arról, hogy ma van San Martino napja, november 11., amely egyben az új bor ünnepe is. Ezen a napon mindig eszembe jut az a legenda, a hidegebb időjárás beköszöntével, hogy San Martino a köpenyét egy szegény embernek adta.
Csak aki már átélte, hogy milyen rossz fázni, csak az tudja, hogy milyen óriási kincs lehet egy meleg kabát a hidegben. Velencében van egy szépséges, nagyon régi templom, amelyben ott van San Martinonak egy ruhadarabja, amit ereklyeként őriznek.
A templomban több szép freskó is van, olyan neves művészek alkotásai, mint például Fabio Canal és Jacopo Guarana.
Itt is van egy dózse síremlék, Francesco Erizzo-é. Szép barokk a környezet, bár a temlomot az 1500-as években építették át és az első templom itt már a IX. században felépült velencei bizánci stílusban.
A bejárat feletti orgona Santacroce festményevel az Utolsó vacsora 1549-ből.
Ma novembert meghazudtoló meleg volt, csak úgy ragyogott a bacino San Marcoban/Szt. Mark öbölben az aranyhíd, lekívánkozott rólam a meleg kabát, amely pedig korán reggel jólesett.
Van egy mondóka is, gyerekek éneklik, amikor mennek körbe ezen a napon cukorkáért és kis pénzadományért, amelyben San Martino lova is szerepel, mert lovon ülve adta oda a szegény embernek a kabátját. Lehet ilyen süteményt kapni ilyenkor mindig.
A hideg igazándiból nem is hiányzott, melegben is lehet ünnepelni ezt a szép és humánus gesztust és gyönyörködni a szépségekben.
Egy tipikus sottoportego a templom közelében.
Egy Madoneta a Riva degli Schiavonin, az egyik kedvencem
Nekem a legjobban a Scuola di San Martino-n lévő dombormű tetszik, amely pontosan azt a pillanatot ábrázolja, amikor a szent átadja a kabátját a szegény embernek. Ez egy nagyon kedves kép. A scuolák vallásos egyesületek voltak, amelyek jótékonykodtak, támogatták a betegeket és a szegényeket.
Köszönöm ezt a virtuális talákozást Veletek, ha ellátogattok majd az Arsenale felé ezt a szép helyet ne hagyjátok ki.
Az Arsenale egyik oroszlánja, amely őrzi a bejáratot.”
Veronika kisebb és nagyobb létszámú csoportok részére is tart magyar nyelvű velencei idegenvezetést. Többet megtudhatsz róla és a szolgáltatásairól a saját weboldalán:
https://velencei-idegenvezeto.webnode.hu/
Nagyon köszönöm a szuper, képes beszámolót Veronikának!
