Ruszwurm: ahol a múlt és az ízek találkoztak
Ha Budapesten jársz, és szeretnél egy igazi időutazásban részt venni, ami ráadásul édes emlékekkel is gazdagít, akkor a Várnegyedben lévő Ruszwurm Cukrászda kihagyhatatlan. Ez nem csupán az ország első cukrászdája, hanem a város egyik élő legendája, amely közel 200 éve várja vendégeit. Így kezdődött volna a Budai vár híres cukrászdájáról szóló bejegyzésem egy héttel ezelőtt. De azóta minden megváltozott, egyelőre bezárt a klasszikus biedermeier belső térrel büszkélkedő hely.
A Ruszwurm születése: egy édes történet kezdete
A Ruszwurm története egészen 1827-ig nyúlik vissza, Schwabl Ferenc, bécsi származású cukrászmester ekkor nyitotta meg a cukrászdát a Budai Vár szívében, a Szentháromság utca 7. szám alatt. A hely hamar népszerűvé vált a budai polgárok és arisztokraták körében.
Schwabl halála után feleségét feleségül vette Richter Leonhard, József nádor udvari sütőmestere, aki védjegyévé tette a biedermeier stílusú mahagóni berendezést – Krautsiedler asztalos és Dunaiszky Lőrinc szobrász munkáját. A bútorzat és a díszítések több ostromot is túléltek – 1849-ben és 1944-45-ben is ép állapotban maradtak.
Richter halála után Müller Antal vette át a cukrászdát, akit a hagyományok szerint I. Ferenc József is megajándékozott koronázási díszekkel, Erzsébet királynénak pedig rendszeresen készíttette reggelijét innen.
1884-ben Ruszwurm Vilmos, Müller segédje kapta meg a cukrászda vezetését, innentől viseli a hely az ő nevét. Őt 1922-ben Ferenc Tóth követte, aki innovációi – például női tanoncok alkalmazása, saját kiszállító autó, újabb budapesti telephelyek – révén felfrissítette a működést.
1951-ben államosították a cukrászdát, mely pár évig még működött, majd bezárták 1959-ben megkezdődött a felújítás, és 1960. augusztus 20-án újra megnyitották.
A rendszerváltás után először idegen tulajdonba került, majd 1994-ben Szamos Mátyás – a Szamos Marcipán alapítója – és családja vásárolta meg, és 2025 nyaráig ők vezették a cukrászdát.
2025. augusztus 6-án a Ruszwurm végleg bezárt, amelyben jogi huzavona és bérleti viták mellett a modern kor adminisztrációs buktatói is szerepet játszottak. A sors fura fintora, hogy a kényszer kilakoltatás után pár ótával Szamos Miklós, a cukrászda tulajdonosa szívroham következtében elhunyt. Ezzel egyidőre lezárult egy majdnem kétszáz éves történet.
Az ízek, amelyek sosem változtak
Az elmúlt két évszázadban a Ruszwurm sok mindent megélt: forradalmakat, háborúkat és békés időszakokat egyaránt. Érdekesség, hogy a második világháború ostromát is szinte sértetlenül vészelte át, miközben a környék épületei súlyos károkat szenvedtek. Ennek köszönhetően a cukrászda eredeti berendezése – a Biedermeier stílusú pult, a süteményes szekrények és a fából faragott díszítések – a bezárás napjáig megcsodálhatók voltak.
Bár a világ sokat változott, a Ruszwurmban a receptúra és a minőség évtizedek óta változatlan volt. A cukrászda leghíresebb süteménye a krémes volt, aminek omlós tésztája és vaníliás krémje igazi ikon lett. De érdemes volt megkóstolni a Ruszwurm tortát, az Eszterházy tortát, vagy a finom házi rétest is. A kínálatban a hagyományos magyar desszertek mellett mindig megtalálhatók voltak és szezonális finomságok is, így mindenki talált magának valami kedvére valót.
A Ruszwurm nemcsak egy hely volt, ahol finom süteményeket kóstolhattunk, hanem egy kulturális élmény is. A Várnegyed macskaköves utcáin tett séta után mindig jól esett megpihenni egy kávéra és egy szelet süteményre. A történelmi cukrászdában érezhettük a múlt szellemét és a budapesti életérzés egy darabját.
A fotókat 2024 nyarán készítettem.
Magyarország második legrégebbi cukrászdáját Gyulán találjuk: a Százévesnek hívott cukrászda 1840-ben nyitotta meg kapuit.
