Aki végigsétál a kőbányai Újhegyi sétányon, könnyen úgy érezheti magát, mintha egy szabadtéri kincskeresés résztvevője lenne. A padok mellett, korlátokon, köveken vagy éppen egy-egy váratlan zugban apró bronzfigurák bújnak meg: madarak, növényi formák, absztrakt lények és játékos plasztikák. Ezek a különleges miniszobrok Plank Antal alkotásai, amelyek az elmúlt években az Újhegyi sétány egyik legkedvesebb látványosságává váltak.
Az Újhegyi sétány új élete
Az Újhegyi sétány megújítása a 2010-es évek végén indult el, amikor Kőbánya egyik legfontosabb közterét korszerűsítették. A Lépték-Terv Tájépítész Iroda által tervezett felújítás célja nem csupán az volt, hogy rendezettebb és modernebb legyen a környezet, hanem az is, hogy valódi közösségi tér szülessen. A tájépítészeti munkákhoz kapcsolódva merült fel az ötlet, hogy a sétány ne csak funkcionális, hanem játékos és művészeti élményt is nyújtson. Az Iroda korábbi, hasonló munkája volt a Széll Kálmán tér felújítása, ahol szintén Plank Antal játékos kisplasztikái hívogatnak felfedezésre.
Így kerültek ki 2018 végén a Plank Antal szobrászművész által készített első kisplasztikák a sétány különböző pontjaira. Az alkotások hivatalos avatására 2019 októberében került sor. A miniszobrok nem monumentális köztéri művek: éppen ellenkezőleg. Aprók, sokszor szinte észrevehetetlenek, ezért a járókelőknek figyelniük kell rájuk. Ez a „felfedezésélmény” teszi őket különlegessé.
Az Újhegyi sétány meglepetés szobrai
Az Újhegyi sétányon eredetileg tizenöt miniszobor jelent meg, amelyek a Harmat utca és a Mádi utca, illetve a Bányató utca és a Gergely utca közötti szakaszokon kaptak helyet. Majd további alkotások is készültek.
A kisplasztikákban közös a játékosság és az organikus-geometrikus formavilág. Az apró miniszobrok a terület egykori múltjára emlékeztetnek. A kukoricacsövek és a gabonás zsákok a gabonatermesztést szimbolizálják.
A szőlőlevél, szőlőfürt, demizson, a boroshordók és a borospince a szőlőtermesztést és a borászatot jelenítik meg.
A csille, a bányászlámpa és a csákány az egykori bányászatra hívják fel a figyelmet.
A bronzból készült művek idővel szinte „beleolvadtak” a sétány életébe: a gyerekek keresik őket, a helyiek megszokták, a látogatók pedig gyakran külön túrát szerveznek miattuk.
A projekt érdekessége, hogy a kisplasztikák nem egyszerű díszítőelemek. A városi tér és az ember kapcsolatáról szólnak: arról, hogyan lehet egy lakótelepi környezetet emberközelibbé és szerethetőbbé tenni apró művészeti gesztusokkal.
Ki is Plank Antal?
Plank Antal 1984-ben született Budapesten. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett szobrászművészként 2012-ben. Mesterei között szerepelt Kő Pál, Karmó Zoltán és Sallai Géza is.
Művészetére nagy hatással volt az utcaművészet, a graffiti világa, valamint a japán origami formakultúrája. Szobraiban gyakran találkozik az organikus és a geometrikus szemlélet: egyszerre idéznek természeti formákat és futurisztikus szerkezeteket. Munkáinak egyik legfontosabb jellemzője a dinamika, még a statikus szobrokban is ott rejlik a mozgás érzetének feszültsége.
Az utóbbi években elsősorban acéllal és fémmel dolgozik, de köztéri miniszobrai révén szélesebb közönség számára is ismertté vált. Nevéhez fűződnek az Újhegyi sétány mellett a Széll Kálmán tér játékos kisplasztikái (madarak, csigák, görkori, esernyő, pénztárca, stb.), a Határ úti buszvégállomás szobrai, az Alle Bevásárlóközpont előtti kutya, valamint több budapesti és vidéki köztéri munka is.
A művész névjegyét nem minden alkotásán tudtam felfedezni, de például a csillén látható a Plank felirat, de gyakori a P.A betűk használata is.
Miért szerethetőek ezek a szobrok?
Az Újhegyi sétány kisplasztikái azért működnek ennyire jól, mert nem akarnak uralkodni a téren. Nem monumentális emlékművek, hanem apró, személyes találkozások. Egy rohanó hétköznapon egyszer csak észreveszünk egy bronzmadarat egy korláton, vagy egy furcsa kis figurát a bokrok mellett, és máris másként nézünk a környezetünkre.
Plank Antal alkotásai – ahogy a miniszobrairól ismert Kolodko Mihály kisplasztikái is – azt bizonyítják, hogy a kortárs művészet nem feltétlenül távoli vagy nehezen értelmezhető. Lehet játékos, szerethető és közvetlen is. Kőbánya Újhegyi sétányán pedig pontosan ez történt: a művészet beköltözött a mindennapokba.
