Őriszentpéter és a Szent Péter-templom

Az Őrség fővárosa, Őriszentpéter a vidékre jellemző szeres elrendezésű. Egyik fő látnivalója a román kori katolikus templom, a Szent Péter-templom.

Őriszentpéter Szent Péter-templom

Őriszentpéter az Őrség dombjain terül el, kelet felé végigfolyik rajta a Zala folyó. A város kilenc szerből áll. A központi magot a Zala folyó déli partján lévő Városszer és az ettől délkeletre fekvő Baksaszer, valamint az északi oldalon fekvő Alszer adja. Az Alszertől nyugatra fekszik a Kovácsszer, Siskaszer, Templomszer, Keserűszer. Az Égésszer közvetlenül a Városszer mellett, attól nyugatra található a Zala déli partján, kissé távolabbra pedig a Galambszer.

Őriszentpéter első említése 1280-ból, a római katolikus templom is ekkortájt épült. A törökök többször portyáztak a területen és hadisarcot szedtek. Ebben az időkben lett a római katolikus templomból református. A katolikusok 1730-ban, az ellenreformáció részeként kapták vissza. A 17. században a Batthyányak kezére került a terület.

A 18. a 19. században a szlovén többségű tótsági járás része volt, a térképek a Tótság egyik nagy településének tüntetik fel. Az első világháború után szlovén politikai vezetők szerették volna megkaparintani a települést, de a trianoni békeszerződés viszont nem csatolta a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz.

Őriszentpéter és a Szent Péter-templom

A 20. századra Őriszentpéter jelentősége csökkent és ezen csak rontott a Zalalövő – Bajánsenye vasúti szakasz megszüntetése. Átütést az 1990-es évek hoztak, amikor a vasfüggöny lebontása Ausztria és Szlovénia felől is utat nyitott a turizmusnak. A 2000 decemberében megnyitott Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonal jelentősen megkönnyíti a településre jutást mind Szlovénia, mind Magyarország többi része, de Ausztria felől is.

2005-ben városi rangot kapott, 2014-ig, a kistérségek megszűnéséig az Őriszentpéteri kistérség székhelye volt.

Őriszentpéteri Szent Péter-templom

A templom természetesen a Templomszeren áll. A később elbontott szentély kivételével megőrizte román jellegét. A faragott kövek stílusa a jáki temploméhoz hasonlítható, így építése 1230 és 1260 közé tehető.

A 14–15. században gótikus stílusban bővítették, a szentély helyett újat emeltek, ekkor emelték a sekrestyét és a sírkápolnát is. A külső fal festett képei a 14. századi leégést követő felújításkor kerülhettek a helyükre.

1550 táján erődítménnyé alakították: bástyákkal, sánccal és árokkal vették körül. A templomkertben ma is megszemlélhető a mély sáncárok. 1567-ben felgyújtották a portyázó törökök is, ezután helyezték át a bejárat feletti timpanon faragott Isten Báránya motívumát a karzat alá.

A 19. század végén már romos volt. 1925-ben Schulek János irányításával az elengedhetetlen karbantartást végezték el, majd 1929-ben kívül-belül felújították. 1959-ben a tetőzetét javították.

1979–1981 között Komjáthy Attila tervei alapján helyreállították. Ekkor építették fel az elpusztult sekrestye helyett a régi alapokon a mostanit. 2001-ben újra restaurálták.

A szabadon álló, egyhajós téglaépület szentélye félkörívben záródik. A szentély északi oldalán sekrestye áll. A főhajót a szentélytől csúcsíves diadalív választja el. A hajó nyugati végében egy középoszlopos, két nyomott íves, egyetlen pilléren nyugvó román karzat, aminek oldalfalain két, illetve három ülőfülke látható. A karzatra külső falépcső vezet fel az északi falon, ezt az 1929. évi tatarozáskor építették.

Nézd meg ezeket is!

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük