Orange amfiteátruma és diadalíve
A Franciaország déli részén található Orange városa két csodálatos ókori építménnyel is büszkélkedhet. Itt található az egyik legjobb állapotban fennmaradt római sznház legszebb római kori a diadalív. A Diadalív Augusztus császár korából maradt ránk. A Római színház máig látható monumentális homlokzata 103 méter széles és 37 méter magas. Az ókorban 40 000 néző befogadására volt alkalmas. Jelentőségüket mutatja, hogy Orange amfiteátruma és diadalíve 1981 óta az UNESCO világörökség része.
Orange rövid történelme
Orange Franciország déli részén, Avignontól északra található, szokták Porvance kapujaként is említeni.
I.e. 35 és 30 között alapították a rómaiak Arausio istennek ajánlott városát, ahol korábban egy kelta település állt. Már azonnal hozzákezdetek a színház építéséhez is. Augustus császár támogatásával, aki a második légió veteránjait telepítette ide, a város hamarosan gazdag kereskedelmi központtá vált.
Elsősorban nemse fűszerek, finom textíliák, ékszerek, drágakövek és papirusz cserélt gazdát a városban. Az árukat a Rhone folyón és az azzal párhuzamosan futó kereskedelmi útvonalon szállították Franciaország északi részére.
A hatszögletű, több kilométer hosszú városfallal körülvett ókori Orange Gallia Narbonensis provincia egyik legpompásabb városának számított. A város fölé magasodó dombra fellegvár is épült, melyhez három templom tartozott.
A város virágzott, míg 412-ben a vizigótok foglalták el. Ez idő tájától vált nagyrészt kereszténnyé. Két fontos zsinatot is tartottak itt, 441-ben és 529-ben.
A 12. században Orange kisebb fejedelemség volt Andorrai Orange néven, mint a Német-római Birodalom hűbérbirtoka. Ebben az időszakban, a város és a fejedelemség Dauphinhoz tartozott.
A 15. században letelepedtek a ferencesek a városban.
Hallgatag Vilmos Hollandiában örökölte az Oránia hercege címet 1544-ben.
1824-69 között zajlott a színház helyreállítása, azóta színházi és opera előadásokat tartanak itt.
1931-ben felavatták Augustus császár szobrát.
1981-ben az UNESCO világörökség része lett az ókori amfiteátrum és a diadalív.
1988-ban restaurálták a színházat.
Orange amfiteátruma és diadalíve
Római színház
Egy kisebb domb lábánál már Augustus uralkodása alatt megkezdték a színház építését.
A 103 méter magas homlokzatával a Rhone völgyében fekvő Orange ókori színháza az összes nagyszerű római amfiteátrum közt az egyik legjobb állapotban fennmaradt épület.
A színház az 1. században épült színházi előadások számára. 391-ben császári utasításra bezárták: ekkorra az állam teljesen áttér a kereszténysére, és az egyház ellenzett minden pogány látványosságot. Az amfiteátrumot kiürítették, majd később barbárok kifosztották.
Csak a 19. században kezdte lassan visszanyerni eredeti pompáját, köszönhetően az 1825-ben elkezdett helyreállítási munkálatoknak. A Comédie Francaise már 1869-ben előadásokat tartott benne. 1874-ben Bellini Norma című operáját hallhatták az akkori nézők.
A színház legjellegzetesebb része a színpad és annak falai. Ezeket annak idején valószínűen márványtáblák borították, és domborművek, faagott szegélyelemek, falmélyedésekbe helyezett szobrok díszítették.
Ezek nemcsak dekorációs célt szolgáltak, a falban lévő kiszögelések és üregek segítettek kiküszöbölni a visszhang problémákat.
Különösen figyelemreméltó a színház hátsó fala, melyet XIV. Lajos, a Napkirály birodalma legszebb falának nevezett.
Az évszázadok során a szobrok, domborművek és márványdíszítések eltűntek, csak az ásatások során véletlenül előkerült 3,5 méter magas Augustus-szobor maradt meg, amely a színpad falába mélyesztett fülkében kapott helyet.
1971 óta a Chorégies d’Orange, a híres nyári operafesztivál helyszíne. A félkörben emelkedő antik nézőtéren egyszerre 8500 ember fér el. Nagy közönséget megmozgató operákat játszanak, mint az Aida, a Carmen vagy a Tosca.
Diadalív – Arc de Triomphe d’Orange
A város északi részén található diadalív az Augustus uralkodása alatt épült tartományi diadalíveknek egyik legszebb és legérdekesebb fennmaradt példája. A felirat szerint 21-26 közé tehető a diadalív építése.
Azt azért meg kell jegyezni, hogy a római időkben csak Rómának lehetett diadalíve és városkapuja. Hivatalosan tehát Orange diadalíve nem diadalív, hanem „városalapítási emlékmű”.
A lenyűgöző méretű, 20 méter magas és közel ugyanilye széles, három bolthajtásos, kétszintes mellvédszerű ráéíptéssel rendelkező építmény nemcsak azt jelképezte, hogy a város Rómához tartozik, hanem hogy Róma újra visszaszerezte a hatalmat, miután a szövetséges címberektől és teutonoktól megalázó vereséget szenvedett.
A középkorban lőrésekkel és ráépítésekkel valóságos erődítménnyé tették az Arc de Triomphe d’Orange-ot. Ennek köszönhető, hogy ilyen kitűnő állapotban fennmaradt, és megmenekült a további rombolástól.
A győzelmi emlékművet a Pax Romanának emléket állító domborművek díszítik.
Az első felújítási munkálatokat a 18. században kezdték meg, helyreállították az átépítések során megváltoztatot erdeti formákat, és kijavították a károsodásokat.
A diadalívet szokatlanul sok dombormű díszíti. A gallok felett aratot római győzelmet örökíti meg. A zsákmányolt fegyverek és zászlók mellett a hosszú szakállú és borzas hajú „barbárok” láthatók láncra verve.
A városnak van egy múzeuma is, ami a város történelméről mesél 1928-tól napjainkig.
