Nordkapp (Északi-fok), Európa legészakibb pontja
Norvégia minden évszakban izgalmas úti cél. Soha sehol nem láttam a zöldnek annyi árnyalatát, mint ott. A természet nyújtotta szépséget, a csodálatos fjordokat, a csipkés partszakaszokat sosem fogom elfeledni. Nordkapp pedig maga a csoda!
Pár hete, amikor írtam a fehér éjszakákról és az éjféli napsütésről, akkot ígértem, hogy írok a nordkappi élményeimről is. Most jött el az ideje.
Amikor először olvastam és láttam fotókat a norvégiai Nordkappról, tudtam, hogy ott nekem valami dolgom van, el kell jutnom oda. Évekig sóvárogva néztem az utazási irodák ajánlatait és kuporgattam a pénzt az utazásra.
Aztán 2002-ben végre egyben volt a pénz. Áprilisban azonban, amikor jelentkezni akartam a júliusban induló utazásra, kiderült, hogy már egytelen szabad hely sincs. A kövtekező évben nem bíztam a véletlenre, amikor megjelent az iroda katalógusa, rögtön jelentkeztem.
Életem egyik legszebb utazása volt. Napokba telt, míg autóbuszunkkal eljutottunk Oslótól a sarkkörön túli Nordkappig. De micsoda napok voltak! A természet szépsége, a nyugalom, a csodálatos partmenti szakaszok látványa leírhatatlan. A fotók ebből csak a tördékét adják vissza.
Nordkapp (Északi-fok)
Több földrajzi helyet hívnak Északi-foknak, pédául Új-Zéland legészakibb pontja vagy a Prince Edward-sziget legészakibb pontját Kanádában. Európában ez az elnevezés a kontinentális Európa legészakibb pontját jelenti, amely a norvégiai Nordkapp.
Az Északi-fokot Richard Chancellor angol felfedező nevezte el 1554-ben, amikor északkeleti átjárót kereste.
Nordkapp (71°10′20.95″É, 25°47′8.85″K.) a norvégiai Magerøya szigeten található, amit az Északi-fok alagút köt össze a szárazfölddel. 307 méteres magasságból szinte függőleges sziklafal vezet le a Jeges-tengerig. A pontot egy hatalmas földgömb jelzi.
Bár ezt a pontot tekintik a kontinens legészakibb pontjának, valójában a szomszédos Knivskjellodden nevű nyúlvány közel 1500 méterrel közelebb van az Északi-sarkhoz. Mindkét pont egy szigeten található – tehát a szó szoros értelmében nem a kontinensen –, ezért a kontinentális Európa legészakibb pontjának a Nordkinn-fokot (Kinnarodden, É. sz. 71° 08′ 02″) tekintik.
1943-ban itt zajlott az északi-foki csata a Jeges-tengeren.
Felkészültek a rengeteg turistára, így természetesen hatalmas turistaközpontot is építettek. Kiállítások, éttermek és ajándékboltok gondoskodik arról, hogy az itt tartózkodásunk felejthetetlen legyen. Sőt mi több hivatalos igazolást/oklevelet is kaphatunk arról, hogy itt jártunk. Mi ezt meglepetésként ajándékba kaptuk az utazási irodától.
A feledhetetlen élményhez az is hozzájárult, hogy szuper volt az utazási iroda választásunk. A jól megszervezett programon a mindenre felkészült és udvarias buszsofőrök és a lelkes, kivételes szakmai tudású idegenvezető mindent megtettek azért, hogy életünk meghatározó két hetét töltsük a Skandináv-félszigeten.
Az út megkoronázása az volt, amikor az idegenvezető éjfélkor – a szinte nappali világosságban -pezsgőt bontott. Jól is jött egy kis melegítő, mert július közepe volt ugyan, de csupán 5 fok.
Ez csupán a harmadik utunk volt a Proko Travel irodával, de azóta szinte minden évben utaztunk velük. Szerintem az idén ez az útjuk is elmaradt, de láttam, hogy már előzetes helyfoglalást hirdettek az Éjféi napsütés nevet viselő útjukra is.
Nagyon mostohán bántam eddig ennek a két hétnek a beszámolójával, hisz csupán a Mikulásnál tett látogatásunkról írtam eddig. Bergenbe egy másik norvég utazás során jutottam el, a Lofoten-szigeteken és a Szószék-sziklán tett látogatásról pedig olvasóink számoltak be.
Most, hogy kerestem a fotókat, rengeteg szép emlék előjött, el is döntöttem, hogy hamarosan írok még a sok csodáról, amit láttunk. Az utazás azért is emlékezetes, mert itt használtam először digitális fényképezőgépet. Persze féltem az ismeretlentől, ezért biztos, ami biztos alapon a hagyományos fényképező gép is nálam volt és hol ezzel, hol azzal fotóztam.
