Nagyharsányi Református templom – török idők előtti festett falak

A nagyharsányi református templom Baranya megyében, a Villányi-hegység lábánál őrzi a török hódoltság előtti idők festett nyomait. A virágmintás motívumokat és reneszánsz stílusú festészeti emlékeket rejtő templom szentélye a 13. században készült.

Nagyharsányi Református templom

A feljegyzések szerint már a tatárjárás előtt, 1223-ban állt Nagyharsány első temploma, amelyet a helyiek közös összefogással emeltek. Az egyhajós, félköríves apszissal záródó román kori templom a mainál 220 centiméterrel rövidebb, négyzetes alapú volt. Oldalfalai a déli oldalon a bejárati ajtóval és felette a három lőréses ablakkal ma is jól láthatók. Ezeket az 1978-as, és egyben eddigi utolsó restauráláskor tárták fel.

A Szent Borbála tiszteletére emelt műemlék templomot többször bővítették. A templomot az 1400-as években, Mátyás király idején bővítették ki gótikus stílusba. Ekkor létesült a jelenlegi támpillérekkel körülvett szentély, amelyben a nyolcszög három oldalával kapcsolódik a hajóhoz. A román kori részek mészkőből, a gótikus elemek téglából épültek.

A török hódoltság alatt előbb a reformátusok, 1560 körül az unitáriusok birtokolták a templomot. Itt volt 1574-ben a református és unitárius prédikátorok közt lefolytatott nagyharsányi disputa színhelye. A disputa a reformátusok győzelmével zárult, így az ő kezükbe kkerült a templom. Ennek emlékére áll a templomkertben Sztárai Mihály mellszobra, Nyírő Gyula alkotása.

Az 1640-es évben az egész templomot kifestették. A templom mai barokk formáját 1782-es évben nyerte el. A legrégebbi falakat, oszlopokat megerősítették és a sík mennyezet helyett boltívet építettek.

A mai torony 1900-ban épült, az orgona 1853-ban készült Pécsett, Lesnyik József műhelyében.

Falfestések

A templom leginkább a szentély falának festett díszítései miatt nevezetes. A szentélyboltozatot ötrétegű freskó borítja, amelynek első rétege a 16. század első feléből való, a szentély délkeleti ablakától balra helyezkedik el. A második rétegre a szentély nyolcszögletű pillérfejezetének 1582-es évszáma utal.

A legnagyobb összefüggő falfestés a reneszánsz korból származik, 1687 előtt készült. Az ötödik, egyben utolsó belső festés évszáma 1782.

A templomkertban Sztárai Mihály református prédikátor mellszobra áll, aki 1560 körül a reformáció kálvinista tanait terjesztette ezen a vidéken. A szobor Nyírő Gyula alkotása.

Nagyon köszönöm a fotókat Egresi Jánosnak!