Munkácsy Mihály freskója a bécsi Kunsthistorisches Múzeumban: „A reneszánsz apoteózisa”

Munkácsy Mihály, a 19. századi magyar festészet egyik legnagyobb alakja, életművének egyik csúcsteljesítményét alkotta meg a bécsi Kunsthistorisches Múzeum lépcsőházának mennyezetét díszítő monumentális freskóban. „A reneszánsz apoteózisa” című alkotás nemcsak a múzeum egyik leglátványosabb eleme, de a magyar festészet történetének is jelentős mérföldköve.

Munkácsy bécsi freskójának keletkezése

A bécsi Kunsthistorisches Museum építésekor I. Ferenc József célja az volt, hogy egy olyan neoreneszánsz stílusú palotát hozzon létre, amely méltó otthona lehet a Habsburg-dinasztia művészeti gyűjteményeinek. Az épület belső terének dekorációjához a korszak legnevesebb művészeit kérték fel, akik képesek olyan alkotást létrehozni, amely méltó a múzeum gyűjteményéhez és az épület reprezentatív jellegéhez.

Eredetileg Hans Makart, Munkácsy bécsi barátja nyerte el a megbízást, de a kép megfestésében betegsége, majd halála megakadályozta.

Munkácsy Mihály ekkor már elismert művész volt, nemzetközi hírnévnek örvendett, főként a párizsi Szalón sikerei után. Számos nagy sikerű festménye volt, így természetes választásnak tűnt.

Munkácsy 1886-ban kapta meg a megbízást, hogy a múzeum lépcsőházának mennyezetére készítsen freskót. A számára ez hatalmas kihívást és egyben kitüntetést jelentett, hiszen az alkotásával egy olyan téret varázsolhatott át kedve szerint, amelyet több ezer látogató csodál meg. Az alkotást 1891-ben fejezte be, és a múzeum ünnepélyes megnyitóján mutatták be.

A freskó megalkotása több éves munkát igényelt. Munkácsy számos vázlatot készített, tanulmányozta a reneszánsz művészet nagy mestereinek alkotásait, hogy stílusában és tartalmában is méltó művet hozzon létre. A freskó megfestése során számos technikai nehézséggel kellett megküzdenie, hiszen a hatalmas felületre való festés különleges szaktudást igényelt.

Munkácsy Mihály a freskón az olaj-vászon technikát alkalmazta, később helyben illesztettek a mennyezetre. A gazdag színek, a bonyolult kompozíció, valamint a fény-árnyék játék révén az alkotás rendkívüli mélységet és drámaiságot sugároz. A freskó stílusa a 19. század akadémikus festészetét tükrözi, amely nagy hangsúlyt fektetett a részletekre, az idealizált alakokra és a kompozíció monumentális jellegére.

A festményért 16 892 forint 50 krajcár honoráriumot kapott Munkácsy. Ezen felül Ferenc József „Ehrenzeichen für Kunst und Wissenschaft”, kitüntetés a Művészetért és Tudományért Érdemrenddel jutalmazta.

Munkácsy Mihály freskója a magyar festészet egyik legjelentősebb alkotása, amely nemcsak művészi értéke, de történelmi jelentősége miatt is kiemelkedő. A freskó a 19. századi magyar nemzeti identitástudat erősödésének is kifejezője, hiszen egy magyar művész alkotása díszíti a bécsi múzeumot, ezzel is bizonyítva a magyar kultúra jelentőségét.

A reneszánsz apoteózisa alakjai és jelenetei

Az apoteózis szó a dicsőítést vagy isteni rangra emelést jelenti, és a freskó ennek megfelelően a művészetek diadalát ábrázolja. A freskó középpontjában az alakok sokasága áll: művészek, múzsák, allegorikus alakok, akik az emberi alkotóképesség különböző területeit szimbolizálják. A kompozíció közepén a zene, a szobrászat, az építészet és a festészet allegóriái láthatók, körülöttük pedig a művészet történetének legnagyobb alakjai sorakoznak.

A freskó jelenetei a művészet történetét ölelik fel az ókortól a reneszánszon át a modern korig. Láthatunk görög isteneket, római császárokat, reneszánsz művészeket, de kortárs művészeknek is utalások vannak a kompozícióban. Az egész frekót egy dinamikus, mégis harmonikus elrendezés jellemzi, amely a művészetek összekapcsolódását szimbolizálja. A freskó üzenete az, hogy a művészet minden korban és minden kultúrában az emberi lélek legmélyebb vágyait fejezi ki, és az emberiség közös öröksége.

A freskó különböző csoportjai és alakjai az emberi művészet és kultúra sokszínűségét tükrözik:

• A festészet allegóriája: A központi csoport egyik hangsúlyos alakja, aki ecset és palettát tart, kifejezve a festészet teremtő erejét.
• A zene allegóriája: Egy lantot tartó alak a zene csodálatos harmóniáját jelképezi. A zene múzsáját angyali lények kísérik, hangsúlyozva a zene isteni eredetét.
• Az építészet allegóriája: Egy diadalkapu és épületek részletei utalnak az emberi kreativitás és az építészeti mesterség fontosságára.
• A szobrászat allegóriája: A kőfaragás és a szobrászati ​​alkotások szimbólumai is megjelennek.
• Mitológiai elemek: Görög istenek és múzsák, például Apollón, a művészetek védelmezője, megjelennek a freskón, és mitológiai kontextusba helyezik az alkotást.

A mennyezetképet 12, fülkékbe helyezett kisebb kép szegélyezi, melyből 10 kép minden idők legkiválóbb festőiskoláinak a képviselőit ábrázolja. Ezeket a kisebb festményeket Makart még be tudta fejezni, a mennyezetképnek pedig elkészítette a vázlatait.

A képen a bal sarokban Leonardo da Vinci és Rafaello, előttük az állványon Veronese, középen Tiziano oktatja a diákjait aktfestészetre, jobbra lent Michelangelo töpreng, kezében kalapáccsal.

Munkácsy Mihály önarcképe a freskón

Munkácsy Mihály „A reneszánsz apoteózisa” című freskóján saját magát is megörökítette, hasonlóan sok más művéhez. Ez egy érdekes részlet, amely az alkotás személyesebb oldalát tárja fel. A festők gyakran rejtették el önmagukat a nagyobb kompozíciókban, és Munkácsy sem tett másként.

Az önarckép szinte rejtett módon szerepel a freskón, így első pillantásra nem könnyű felismerni. Nem a kompozíció központi részén található, hanem visszafogottan, a háttérben jelenik meg. Az egyik alak, aki a festészetet képviselő csoportban szerepel, ecset tart a kezében, utalva Munkácsy hivatására, és festőzseni vonásait viseli.

Munkácsy ezzel a gesztussal finoman jelezte saját jelenlétét és szerepét a művészetek ünneplésében. Ez nemcsak tisztelgés a festőmesterség előtt, hanem egyfajta személyes „kézjegy” is, amely által ő maga is a művészetek örökkévaló részévé válik.

A reneszánsz apoteózisa freskó megtekintése

Bár az előtérből is látható a freskó néhány részlete, érdemes megváltani a belépőjegyet és a megtekinteni a múzeum gazdag gyűjteményét.

Szánjunk időt a lépcsőház mennyezetének tanulmányozására. Használjunk távcsövet vagy egy jó minőségű kamerát a részletek felfedezéséhez. Az épület kávézójából is kiváló rálátás nyílik a freskóra, így egy finom kávé mellett is megcsodálható. Bár amikor én ottjártam, a kávézóba bejutáshoz is várakozni kellett.

Ha Bécsbe látogatsz, ne hagyd ki a lehetőséget, hogy megnézd ezt a lenyűgöző műalkotást!